Mire is vágyik az ember, ha társasházban kell laknia? Először is elfogadható áron akarja megtalálni új lakóhelyét (akár bérli, akár megveszi); a szomszédok ne zavarjanak sok vizet, de ha úgy adódik, lehessen rájuk számítani, végül a ház ne legyen a világ végén, könnyen el lehessen jutni bárhova. Ezen szempontok mindegyikének megfelel főhősünk, Nate Tucker új albérlete, mely Los Angeles egyik régi téglaépületében, a Kavach-házban van. A költözés után nem sokkal egyre több rejtélyes dolog kelti fel a figyelmét, ráadásul mutáns zöld, plusz egy lábbal rendelkező csótányok futkároznak szanaszét az épületben.
A Fumax Kiadó Thriller sorozata igen csak jó választás, a Madarak a dobozban után megint nem bántam meg, hogy itt kerestem olvasnivalót. Amilyen egyszerű a borító, a szinopszis annál ütősebb, így azonnal magára vonja a figyelmet. A 460 oldal még éppen ideális, így minden adott, hogy Nate vezetésével a lakókból verbuvált amatőr Rejtély Rt. egyik tagjaként eredjünk a titkok nyomába.
Számomra kicsit lassú volt a felvezetés, főhősünk siralmas munkahelyi életének bemutatása, ahogyan a főnöke mindig a nyakára jár, de mire végeztem a könyvvel, egyértelművé vált, hogy nem csak hétköznapibb és kedvelhetőbb lett ezáltal Nate-hiszen mi is érezhettük esetleg már hasonlóan magunkat-, de mindennek célja van.
Clines remekül szövi a Kavach-ház rejtélyeinek szövetét, fejezetenként haladunk a lakókkal a felfedezésre váró izgalmak ösvényén. Külön tetszett, hogy nagyobb egységekre vannak osztva a fejezetek, így a szereplőkkel karöltve eljutunk az alapoktól a párkányig, sőt még a tervrajzon kívülre is kerülünk. A 14 okos műfaji keveredés, a thriller és a horror jellegzetességein kívül a sci-fié is megjelennek (Howard Phillips Lovecraft világa is megelevenedik).
A lakók igen sokszínűek, egy-két kivételtől eltekintve szinte lelépnek a lapokról, könnyen megtaláljuk köztük a kedvencünket és olyan színesek, mint amilyennek Los Angelest elképzeljük. A köztük levő párbeszédek viszont néha papírízűek, olvasás közben olyan érzésünk lehet, mintha Clinesnak a karakter- és történetépítés sokkal jobban feküdne, csak ne kéne párbeszédeket írni. Ez az apróbb hiba viszont tényleg eltörpül a fantasztikus nyomozás mellett. Az események 2/3-nál bekövetkező váltás és az új helyszín nekem bejött, kicsit úgy éreztem magam, mintha én is beugrottam volna Alice után a nyúl odúba, és a Kalapos tea délutánján az idő helyett a térrel játszanánk.
A földhöz ragadtabbak valószínűleg kevésbé fogják díjazni a magyarázatokat és a történet végkimenetelét. Akik viszont nem vetnek meg egy jó kis sci-fi és thriller keveréket, remekül fognak szórakozni. És csak az elfogyó oldalak fognak nekik megálljt parancsolni.
Peter Clines: 14
Fumax Kiadó, Budapest, 2016.
Fordította: Habony Gábor
Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
