Szégyellem magam, de az amerikai verziót előbb láttam, mint a remaket, ám semmit nem rontott ez a fordított sorrend az eredeti verzió megítélésén. George Mihalka a lehető legjobb korban, a lehető legtöbb vérben alkotta meg azt a slasher filmet, ami talán nincs ott a legjobbak között, de annyi biztos, hogy méltatlanul elfeledett alkotás, amit a zsáner kedvelőinek mindenképpen érdemes megnéznie, legalább egyszer.

Húsz éve egy kisvárosban, Valentin napon, néhány bányász felelőtlenül elsiet egy bulira, ami azt eredményezi, hogy a bányában maradt kollégák, egy kivételével mind meghalnak egy robbanásban. A túlélő, Harry Warden azonban elkattan, és mindenkit lemészárol, aki azon a bizonyos napon nekiáll bulizni. Évek telnek el, új fiatalok vannak a városban, a Valentin nap pedig közeledik. Készülnek is egy nagy bulira, de Harry visszatér, és újra elkezdi szedni az áldozatait…

Na, valami ilyesmit kellett volna alkotni az újragondolásban is, de amíg Patrick Lussier képtelen volt egy minőségi filmet elénk tárni, addig az eredeti film rendezője, George Mihalka letette a névjegyét a slasher horror zsánerben. Bár a film hozza az alacsony költségvetésű horrorok szépséghibáit, azaz mesterkélt színészi játékok, és gyenge dialógusok jellemezték az alkotást, de mindezek ellenére sem lehetett húzni a szánkat a végeredményt látva. Egy okosan, és kellő lélektani hadviseléssel felépített horrort kaptunk, amiben egy városi legenda elevenedett meg. Harry Warden sorozatgyilkos hozta magával a kíméletlenséget, a vért és a félelmet. Ezt Mihalka-éknak sikerült a lehető legjobban a filmvászonra álmodniuk.

Azonban, ami a legfontosabb, hogy Mihalka ráérzett arra, hogy mi az elengedhetetlen hozzávaló a tökéletes slasher receptben. A főgonosz. Harry Warden egy stílusos, félelmetesen kinéző sorozatgyilkos, aki a fekete bányászruhájában és a gázmaszkjában, a csákányával együtt eszméletlenül jól nézett ki. Sok slashert gyártó rendező nem érti meg, hogy mennyire fontos szerepet játszik egy kidolgozott gyilkos az efféle filmekben. Konkrétan, ha nem sikerül jól kivitelezni az ellenséget, akkor mehet is a kukába az egész alkotás, mert pont azt ölik ki belőle, ami a sava-borsát adja a végső sikerhez. De itt erről szó nincs, mert megkapjuk!

Szóval az 1981-es Véres Valentin egy kötelező darabja a slasher horroroknak, így akinek eddig még kimaradt az említett alkotás, az sürgősen pótolja, mert csalódni nem hiszem, hogy fog. Hangulatos, sok-sok gore-ral átitatott, ötletes és félelmetes horrorfilm. A végén pedig kapunk egy eszméletlenül jó, és ütős csavart is. 8/10