Eli Roth a XXI. század egyik legnagyobb gore-művésze, illetve a horror zsáner egyik olyan alakja, akitől talán még sok horror rajongó is tart valamilyen szinten. No, nem alkotott zsánert újraformáló alkotásokat, nem tett le olyat az asztalra, amire a kritikusok is elismerően csettintettek, egyszerűen csak képes megbotránkoztatóan jól előadni a gyilkolást. Nincsenek nála határok, csak vér és végtagok. Idén pedig, ha minden jól megy, akkor végre nézhetjük a The Green Inferno című filmjét is, valamint a Keanu Reeves főszereplésével készült Knock, Knock-ot!

Egy fiatalokból álló társaság egy erdő közepén lévő kunyhóban próbálja meg levezetni az iskola adta feszültséget, azonban egy napon láthatatlan ellenség tör rájuk: egyikük megfertőződik egy húsevő vírussal. Amilyen rohamosan terjed a kór a barátok között, ugyanolyan rohamosan fogy az idő a túlélésre…

A Kabinláz tulajdonképpen egy botrányosan szar film, ugyanis telis-tele van sablonokkal, és idióta karakterekkel. Mindazonáltal talán pont emiatt lett végül nézhető és jegyzett valamilyen mértékben a film a zsáneren belül. De, hogy mit is jelent ez pontosan?

A Kabinláz az a film, aminél nem a jóknak szorítunk, hanem a láthatatlan és gyilkos vírusnak. Miután a karakterek 100 százaléka felháborítóan viselkedik, csak azért tudunk drukkolni, hogy a fiatalok megszívják az idióta nyaralásukat. Roth egy ellentétes szemszögből mutatta be, hogy milyen a horror. Ritka, amikor a halálnak kell szurkolni, nem pedig a túlélésnek.

A film végén azonban Eli Roth tudatosította bennünk, hogy ezt a filmet nem kell és nem is szabad komolyan venni, mert hiába oszlanak szét benne az emberek, a Kabinláz inkább egy vérrel tarkított görbe tükör azoknak a filmeknek (horrornak), amik túlságosan is komolyan veszik magukat. 5,5/10