A Titanic sikere után reneszánszukat élték a katasztrófafilmek. Néhány év alatt tucatnyi érkezett a mozikba, de a kezdeti sikerhullámok csillapodtak és szépen lassan helyreállt a rend, a stúdiók csak évi egy-két nagyobb költségvetésű alkotással jelentkeztek. Tavaly ez a dramaturgiailag gyötrelmesen felépített CGI-orgia, azaz a Törésvonal és a látvány terén kevésbé megalomán, viszont éppen emiatt hatásosabb filmtechnikai ujjgyakorlat, az Everest volt. Idén a műfaj szerelmeseinek nem kellett sokat várni, hiszen máris itt van az első jelölt, a téli fagyokat az óriási tengeri viharokkal ötvöző Viharlovagok.

A Disney üdvöskéje szinte a semmiből bukkant elő, persze abban a világban melyik őrült pazarolná a dollármilliókat a marketingre, ahol a bejáratott franchise-ok folytatásai és a képregény-adaptációk döntögetik a bevételi rekordokat. Pedig igazán nincs miért szégyenkezniük, lévén Craig Gillespie legalább olyan jó rendező, mint korunk foglalkoztatottabb iparosai és elsőre a Chris Pine, Casey Affleck, Ben Foster, Eric Bana színészi kvartett sem utal egy gyenge produkcióra. Nem is lett az.

A Casey Sherman és Michael J. Tougias könyvén alapuló, egyébként valós eseményeket feldolgozó történet először a kor hangulatát fogja meg jól Bernie Webber (Chris Pine) és Miriam (Holliday Grangier) szerelmi szálával, majd a főhős hivatásán keresztül a kellő drámai alapozás után eljut az 1952-es katasztrófáig. Az útjáról hazafelé tartó T2-es olajszállító óriási tengeri viharba kerül, a hajótestet pedig a hatalmas hullámok kettészakítják. Az életben maradt legénység Ray (Casey Affleck) vezetésével mindent megtesz, hogy maximalizálják túlélési esélyüket, míg Bernie, a szabályokat mindig betartó parti őr negyedmagával vállalkozik megmentésükre.

Craig Gillespie (Plasztik szerelem, Frászkarika, Az egymillió dolláros kéz) magabiztos kezekkel kormányozta filmjét a tomboló vihar közepéig. Ott már kissé elvesztette az irányzékot, lévén a hőseit érő kihívásokat az addig realisztikusnak ható mesélést hanyagolva, pátoszos hangvételben ábrázolta. A kelleténél ugyanis jobban elmerült a látványban, ezáltal egyre lelkesebben sorakoztatta a sodró hullámokat, amíg a süllyedő hajó túlélőinek kétségbeeséséből, reményvesztettségéből gyakorlatilag semmit sem tudott átadni.

Az erőteljesen heroizáló szentimentalizmus pedig nem állt olyan jól a kezében, mint egy Spielbergnek vagy egy Cameronnak, aminek alkotása látta némi kárát. Mindazonáltal a Viharlovagok így is egy kifejezetten igényes, szinte minden szempontból korrekt iparosmunka, ami még ha igazán semmilyen téren sem kiemelkedő, legalább a csalódást okozó filmektől is távol áll. Ráadásul a sok képregényfigura között jó, ha néha valódi hősökről is készítenek filmet. 7/10