Nem mondom azt, hogy a remake vagy a reboot egy rossz dolog, de azért illik tudni használni is ezeket a lehetőségeket, hiszen nem lehet csak úgy mindent újra elővenni. Nem mindegy, hogy mit és mikor újráz egy stúdió, hiszen ha egy klasszikus és sikeres alapötlet nem kap minőségi stábot maga mögé az újrahasznosítás során, akkor bizony csúfos végeredmény tud születni. Ám nem így történt a Texasi láncfűrészes esetében. Marcus Nispel meglepően korrekt filmet hozott össze a vizes póló versenyt nyerő Jessica Biel főszereplésével.

1973. augusztus 20-án a rendőrséget egy isten háta mögötti tanyára vezényelték Travis megyében, Texasban. Amit Thomas Hewitt, a helyi vágóhíd egykori munkásának síri hangulatú házában találtak, az olyan vérfagyasztó volt, hogy egész Amerikát sokkolta és rémületbe ejtette. 33 megölt ember, 33 lemészárolt áldozat földi maradványait találták itt, sokak szerint minden idők legszörnyűbb, többszörös gyilkosságának helyszínén…

Egyértelműen a legnagyobb slasher filmek közé tartozik az 1974-es Texasi láncfűrészes, ami nem csak egy zsáner elindító darabja volt, hanem egy sok epizódot megélt franchise első felvonása is. Hol jobb, hol rosszabb epizódok készültek a Bőrpofához, ám 2003-ban, 9 évvel a legutolsó és egyben legrosszabb Láncfűrészes kaland után döntöttek úgy Hollywoodban, hogy illene már egy méltó darabot készíteni Thomas Hewitt-ról. Így esett a választás arra a Marcus Nispel-re, aki bár nem tartozik a legnagyobb rendezők közé, de ráérzett arra, hogy mit is jelent a Texasi láncfűrészes mészárlás. Elsősorban megteremtette azt a zseniális és gyomorforgató hangulatot, amit megkaptunk anno a 70-es években is. Ehhez természetesen az eredeti film operatőre, Daniel Pearl is hozzátette a maga részét, hiszen itt is ő munkálkodott a kamerák mögött.

Bár a film nem mutat újat a témában, ráadásul a történet is klisés, a végeredményt látva nem lehet okunk panaszra, hiszen a színészek, a díszlettervezők, és szinte mindenki a stábból beleadott apait-anyait, hogy egy összességében korrekt, a XXI. században viszont kitűnő slashert kapjanak a zsáner rajongói. R. Lee Ermey pedig olyannyira zseniálisan formálta meg a karakterét, hogy kivétel nélkül mindenkit lesöpört a vászonról. Így az összképet nézve pedig egyáltalán nem probléma, hogy maga a címszereplő, a láncfűrészes gyilkos egy kissé a háttérbe szorult.

Marcus Nispel-nek sikerült azt véghezvinnie, amit se a Péntek 13, se a Rémálom az Elm utcában, se a Chucky, se a Hellraiser rendezőjén nem sikerült. Létrehozott egy olyan horrort, ami méltó az eredeti elődjéhez. 8/10