Elérkezett az év egyik leghangulatosabb, legszebb és legkülönösebb ünnepi időszaka. A temetőkben gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére, friss virágot, koszorúkat viszünk a sírokra. Az emlékezés időszaka ez, de korántsem szomorú ünnep, sőt van egy bolondos, vidám oldala is, ami békésen…

Egyszerre gótikus, kísértetházas rémtörténet és komoly pszichológiai horror, mindez 1963-ból. Ezzel a filmmel egyetlen baj van csak, mégpedig az, hogy ha láttad, utána az összes hasonló tematikájú film eme remekmű olcsó koppintásának fog tűnni. Tulajdonképpen ez nagyjából így is van. Én legalábbis…

A fenti kérdés fogalmazódott meg bennem először az új Terminátor mozi megtekintése után, és ezzel nagyjából el is árultam mindent róla. James Cameron produceri felügyelete ide, Tim Miller, a Deadpool rendezője oda, a Sötét végzet sajnos pontosan illeszkedik abba a sorba, amit a második rész után…

A különc, bohókás és roppant szerethető család visszatért, hogy fityiszt mutasson az őket megváltoztatni akaróknak, azonban most élőszereplős mozifilm helyett animációs figurák formájában.

Miután a felnőtteknek szóló kőkemény bűnügyi eposzok, valamint a thriller és a komédia határán egyensúlyozó zsarufilmek műfaját az utóbbi évtizedben majdnem, hogy teljesen kitessékelték az amerikai piacról, a dél-koreai filmiparban találtak második otthonra. A műfaj klasszikusai mellett, mint az…

– Védelmezők? És kitől védjük meg őket? – Önmaguktól… Alan Moore Watchmenje a képregénytörténet egyik, ha nem a legmeghatározóbb darabja, a USA-ban (is) oly népszerű szuperhősös műfaj demitizáló kritikája, ami annak idején Frank Miller A Sötét Lovag visszatér címet viselő opus-ával egyetemben…

Eljött a világvége! És még csak nem is hívta senki! Most komolyan, hát mégis mióta szabad csak úgy hívatlanul betoppanni?! Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy volt időnk bőven felkészülni, mert valami boszorkány már jó előre megjósolta, hogy így lesz, ha egyszer szinte senki sem tudhatott annak a…

Kísért a múlt 2009-ben a Zombieland egy remek vállalkozás volt. Nem csak paródiaként működött tökéletesen, de a dráma és a komolyan vehetőség faktora is remekül muzsikált. Végig ott volt bennünk a para, a belső félelem érzete, hogy bárhol-bármikor felbukkanhat egy zombi és vége a dalnak. Paródia…