Amikor a harmadik világháború után a jövőbeni San Francisco legrohadtabb, mutánsok lakta negyedében ülsz egy bárban... a nő akit már hosszú ideje kerülgetsz, közli veled, hogy odébb áll a városból... a zsebed üres, a torkod kiszáradt, a főbérlőd pedig épp készül a kilakoltatásodra, nem vágysz másra csak valami hidegre. Valami hidegre amit leguríthatsz a torkodon és valami hidegre amit keresztülröpíthetsz az agyvelődön...

A számítógépes szórakoztatás történetének volt egy rendkívül ambiciózus és naívan tökéletlen időszaka, amikor is a játékok az újító szándék és a történetmesélés jegyében születtek. Még bőven a kalandjátékok egyeduralma alatt, mikor is az ipar olyan popkultúrába égett, azóta pedig már klasszikussá érett neveket termelt ki, mint a Day Of The Tentacle, vagy a Monkey Island, megjelenni látszott egy külön műfaj a műfajon belül, a Full Motion Video (FMV) játékok. Később a kalandozások időszaka a 90-es évek derekán túl kezdett veszíteni a lendületéből, köszönhetően az olyan nevek megjelenésének, mint a Command & Conquer, a Tomb Raider, vagy a Starcraft. Aztán pedig besétált Gordon Freeman a szarukeretes szemüvegében (talán az első hipszter a játéktörténelemben), és nemes egyszerűséggel pépesre verte a kalandjátékok képzeletbeli fejét egy darab feszítővassal. De még mindezek előtt, a nagy 3D forradalmat megelőzően, a “filmbejátszásos” kalandok olyan közönséget szolgáltak ki, akikre minden kétséget kizárólag illett az a bizonyos jelző: GEEK.

Miért hittem én azt, hogy egy remek posztapokaliptikus akciómozit fogok én majd kapni, ha meglesem a Jamie Hewlett és Alan Martin képregényéből készült Tank Girl-t, amikor se az imdb pontszáma, se az olvasott kritikák nem kecsegtettek semmi jóval, csak az a fránya filmes plakát… Rachel Talalay képregényadaptációja könnyen lehetett volna kultfilm, ám végül nem sikerült neki beteljesítenie az elvárt szintet, és egy kupac lótrágya lett belőle.

A filmtörténelem során is volt példa a plagizálásra, méghozzá akadtak nevesebb elkövetők, köztük Sergio Leone is. Az 1964-es Egy maréknyi dollárért, ami amellett, hogy a legendás olasz rendező első komoly sikere és a spagetti-/italowesternek térhódításának mérföldköve volt, egyben Kuroszava Akira három évvel korábbi, A testőr címre hallgató szamuráj eposzának átirata. Azonban utóbbira semmilyen formában nem hivatkoztak, s noha Kuroszavának tetszett a remake, a japánok nem kegyelmeztek, perre mentek, jogi úton diadalmaskodtak és kárpótlásuk az olasz-amerikai koprodukció teljes bevételének 15%-a volt. Az már más kérdés, hogy ez a jogi hercehurca szerencsére cseppet sem törte meg az ekkor még szárnyait bontogató Leone karrierjét, valamint a kép árnyalása végett az sem elfelejtendő, hogy Kuroszava filmjének története a későbbi elemzések alapján Hammett Véres aratás c. könyvére hajaz erősen, bárminemű hivatkozás hiányában.

1972-ben Amerika szépe lett, az akkor még csak 21 éves, kékszemű és belevaló Lynda Carter, aki a győzelme után nem a világbékéről szeretett volna tovább beszélni, hanem tettekkel akarta bizonyítani azt, hogy képes megmenteni a Földet a gonosztól. Los Angeles-be költözött, hogy kipróbálja magát a színészi pályán is, ám olyan kezdeti nehézségekkel kellett megküzdenie, amivel nem igazán számolt. Miután már majdnem feladta, megválasztották a Wonder Woman-sorozat címszereplőjének, amivel egy csapásra híres lett a nézők körében.

A Warner a 2018-as esztendőben fogja bemutatni a Teletubbies-sorozat egész estés mozifilm változatát, ami olyan neveket fog majd felvonultatni, mint Vin Diesel, Dave Bautista, Tom Hardy, The Rock és a mindig zseniális Morgan Freeman! 

A pilot kritikában már megírtam, hogy miért lehet különleges ez a Marvel-Netflix égisze alatt készült sorozat. Most nézzük, beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket. Nyomokban SPOILERT TARTALMAZ, így mindenki saját felelősségére olvassa.

Mindenkinek vannak álmai, amiket szeretne, hogy megvalósuljanak. Azonban csak az igazán kitartóak mennek el a végsőkig, sokan korábban feladják, megtorpannak a cél előtt vagy útközben kevesebbel is beérik. Azok, akiknek van erejük végig harcolni, egy igazságos világban elnyerik méltó jutalmukat, az útjukon lemorzsolódóak pedig azzal áltatják magukat, hogy valójában az is elég, amit addig elértek, illetve azt kapták, amit valójában szerettek volna.

Ez itt Stanley. Stanley mindig tudja hogy mi a dolga, mert képes teljesíteni az utasításokat. Stanley jó munkaerő. Légy olyan mint Stanley.

YPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEY

Stanley egész nap egy aprócska, félig üres, 427-es számú irodában gubbaszt, és azt teszi amihez a legjobban ért. Utasításokat hajt végre egy monitor előtt, egyiket a másik után, nyomogatja a gombokat szépen sorban. Nincs kérdés, nincs kétkedés, állandóság van és ennek az  állandóságnak a finom, puha baldahinja. Stanley nem is lehetne boldogabb.