Emlékszel még, mikor először láttunk dinoszauruszt? Kérdezi Claire (Brice Dallas Howard) Owent (Chris Pratt) a film utolsó, legsötétebb, és a ma már nem garantáltan jövedelmező, úgynevezett eredetiséggel leginkább felvértezett negyede előtt. Aztán rögtön meg is válaszolja saját kérdését annyival, hogy „Olyan volt, mint egy csoda.” Ez a kissé esetlen és szentimentális szövegrész remekül foglalja össze azt, amitől a Jurassic Park annak idején akkorát ütött, és ami miatt a mai napig tátott szájjal képes végignézni az, aki rajta nőtt fel (de talán az is, aki most látja először). A nagy kérdés az, hogy ebből a csodából, a meglepetés elementáris erejéből sikerült-e megőrizni valamit az azóta eltelt 25 év alatt?






