Just another day at the office

A sicario szó eredete a jeruzsálemi zelótákhoz köthető. Ez a vérszomjas csoport a hazájukat megszálló rómaiakra vadászott. Mexikóban a sicario azt jelenti bérgyilkos. Ezekkel a sorokkal indított Denis Villeneuve 2015-ben bemutatott Sicario - A Bérgyilkos című alkotása. És ezek voltak azok a sorok, amik hatására jó pár ember teljesen másra számított, mint amit valójában a film adott neki. Megannyi kritikában olvastam, hogy „az ember amikor egy drogkartell leszámolással kapcsolatos filmet néz, akkor nem egy ilyen unalmas tálalást vár.” Nos, maradjunk annyiban, hogy akinek a Sicario egy drog kartell leszámolásról szólt, az valamint nagyon, de nagyon csúnyán benézett. Emiatt pedig csak és kizárólag saját magát okolhatja, mert így lemaradt egy olyan bosszútörténetről, aminél hatásosabbat nem sokat csináltak Hollywoodban. Persze meg lehet érteni, ha valakinek nem tetszik Denis Villeneuve lassú tempója, de ez még nem indok arra, hogy ne fogjuk fel, mit is látunk. A folytatással azonban jobban járnak ezek az emberek, ugyan is nem árul zsákbamacskát, és a trailerek se lettek félreérthetőek. Ettől a filmtől sokkal inkább azt fogjuk kapni, amit előzetesen várunk. Hogy jót tett-e ez az összképnek? Nos…is-is.

Nem kell ezt túlbonyolítani

Úgy néz ki a vígjáték készítők kezdenek rájönni arra, hogy felesleges túlbonyolítani a sztorit vagy a karaktereket és azok motivációit. Egyszerű, de még is nagyszerű alapötlet kell, ügyesen végigvezetve és remek színészekkel párosítva. Ezt a receptet vitte vászonra tökéletesen nem is olyan régen az Éjszakai Játék, ahol a társasjátékok, valamint haverokkal lefolytatott, activitys vetélkedők voltak a középpontban. Ez a pofon egyszerű recept pedig egy jó ritmusú, remek humorú, szerethető karakterekkel megáldott vígjátékot rittyentett elénk, amin őszintén lehetett röhögni, miközben egy olyan poént se tartalmazott, amin kínunkban csóváltuk volna a fejünket. És csak remélni merem, hogy nem esnek bele vele kapcsolatban a folytatások betegségébe, mert szerintem ez a film így volt kerek egész, nem kellene túlzásba vinni egy 2. majd egy esetleges 3. résszel. Ugyan ebbe az elvbe kapaszkodva készült el a Haverok Harca, ami egy szintén népszerű, és mindenki által ismert játékot, a fogócskát tette meg mozgatórugójának.

Steven Soderbergh valószínűleg unta már a nagyvászonra szánt filmek forgatása körüli hercehurcát és a bazi nagy kamerákat, így fogott egy iPhone-t és nemes egyszerűséggel, pár ujjmozdulattal lerakott az asztalra egy remek kis thrillert. Noha, pont emiatt a minimalista stílus miatt lett mégis nagy felhajtás a projekt körül.

Hihetetlen, mennyit kellett várni erre a folytatásra. Vagyis erre.

Margot Robbie legújabb filmjét Budapesten forgatta, amihez sikerült az önkéntes száműzetésbe vonult Mike Myerst is visszacsábítania.

Mi lenne, ha egy szabadulószobás kalandod során a jutalmad nem csak annyiból állna a játék végén, hogy kapsz egy sikerélményt, majd hazamész, hanem emellé még az életedet is megtarthatnád? Will Wernick úgy döntött, hogy egy kicsit nagyobb nyomást helyez a játékosaira, így a Szabadulószobából igazi horrort varázsolt... khm.. próbált.

A western műfaj reneszánszát éli, egyik legautentikusabb tolmácsa, Taylor Sheridan pedig ezúttal a tévé képernyőin keresztül idézi meg egy jobb sorsra érdemes világrend utolsó mohikánját.

Felvennél egy stoppost egy ismeretlen vidéken, mikor egyedül vagy a kocsidban? Ki tudja, hogy ki Ő, mit akarhat, rossz vagy jó szándék vezérli, megköszöni-e egyáltalán vagy szimplán csak kihasznál téged. Egyértelmű választ talán nem is lehet rá adni, de annyi biztos, hogy tartogathat veszélyt egy efféle segítségnyújtás.