A 2000-es évek horrorfilmjeinek egyik nem kívánt hozadéka volt a vámpír-kultusz teljes meggyalázása, tiniknek szóló romantikus történetekbe való átültetése. A sötétség kárhozott vérszopóiból gyémántosan ragyogó szépfiúk lettek, akik a rémálmok helyett legfeljebb a nedves álmok számát gyarapíthatták. A mitológiai eredetük, illetőleg filmtörténeti szerepük ilyetén újraértékelése akkora pusztítással járt nívójukra nézve, amit a szentelt víz, a kereszt és a fokhagyma hármasa együttesen sem tudott volna elérni. Ezért is írok most a Spierig-fivérek (Időhurok) 2009-es, Daybreakers - A vámpírok kora című filmjéről, a két Alkonyat-rész közötti éjsötét vízióról, amely akkor némi reménnyel tölthette meg a vámpírfilmek örök szerelmeseit.
