Guillermo del Toro legújabb, egyben leglátványosabb filmje érkezik a nyár folyamán, amire bátran dobhatjuk rá a látványorgia jelzőt. A filmet valószínűleg ezzel a trailerrel könnyedén eladták azoknak a nézőknek is, akik eddig nem tudták eldönteni, hogy vajon megéri-e megnézni ezt a filmet a moziban, vagy sem. NAGYON ÜTŐS!

A Haunted House a nagysikerű Paranormal Activity paródiája, mely Marlon Wayans nevével van fémjelezve. A Wayans tesókat nem kell bemutatni (remélhetőleg), hiszen olyan filmeket köszönhetünk nekik, mint a Horrorra akadva 1-2, Feketék fehéren, Kőagy őrnagy stb… Általuk a röhögés garantált volt mindig is, de vajon most is az lesz? Mit lehet kihozni egy (általam silány minőségűnek tartott) horrorból, vígjáték stílusban?

Malcolm és Kisha beköltözik álmaik házába, de hamar rájönnek, hogy nincsenek egyedül. A házban ugyanis egy szellem lakozik, aki folyamatosan terrorban tartja őket. A pár segítséget hív, hogy elűzzék a gonoszt, aki idő közben már megszállta Kishát. A segítség egy pap, egy médium, és egy szellemirtó csapat formájában érkezik…

Véleményem szerint felesleges volt elkészíteni ezt a vígjátékot, hiszen a Paranormal Activity is egy túlsztárolt horror volt. Feszültségmentes, dokumentarista jelleggel forgatott ajtócsapkodás volt a film, melynek a legjobb része a végén lévő stáblista volt. Persze lehetséges, hogy nálam van a baj, de rezzenéstelen arccal tudtam végigülni az alkotást az éjféli órákban. Na, már most ha szellemekről van szó, akkor elvárnék egy kis borzongást…

Viszont most nem a „komoly” film a téma, hanem a paródia. Alapjaiban a film teljes mértékben megegyezik az elődjével, de belecsempésztek egy kis Ördögűzőt, Left 4 Dead játékot is.

A humorforrása egyértelműen Marlon Wayans jelenléte volt, aki hozzá is tette a maga plusz tudását a filmhez, de azok a poénok, amikben nem ő szerepelt, eléggé gyenguszra sikeredtek. A film közel másfél óra volt, mégis hosszúnak mondanám, mert a poénokat nem adagolták megfelelően. Néhol nagyon ütősek, néhol viszont izzadtságszagúra sikeredtek, ezáltal unalomba fulladtak az egyes jelenetek.

A film rendkívül komolytalan, de ez is a lényege, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a kategóriáján belül egyáltalán nem tartozik a legjobbak közé, így aki sokat vár a filmtől az nagyot fog csalódni. Egyszer nézhető, de hamar elfelejtjük. 3/10 (Az értékelés nem túl hosszú, inkább villámkritika, de tökéletesen átadja a film értékét. A megtekintése után fél órával már nem is emlékszünk rá.)

Néhány éve elkezdődött a Marvel projekt, mely minden évben szállította a jobbnál-jobb képregényfilmeket. A megfelelő felépítésnek hála a tavalyi évben létrejött a Bosszúállók című film, melynek végeztével megtekinthettük Thanost, akinek a kisugárzása sejtetett némi sötétséget a Földre, illetve a hősökre nézve. Eddig mondhatni nem volt nehéz dolguk, de mi történik akkor, amikor igazán rosszra fordulnak a dolgok? Mi történik akkor, amikor a hős emberi mivolta kell, hogy felvegye a harcot a gonosszal? Mit ér a vasember páncél nélkül???

Eljött az idő, hogy Tony Starknak menekülni kell. Mindent hátrahagyva (szerelem, barátok, kütyük, élet) kell eltűnnie a világ elől, hogy újult erővel tudjon szembeszállni az Amerikát fenyegető támadások ellen. A gonoszt Mandarin testesíti meg, aki nem ismer félelmet, kegyelmet és miegymást. A céljainak elérése ellen senki nem tud mit tenni… vagy mégis?

Új rendező, új író, és új elvárások előzték meg a filmet, mivel Jon Favreau helyett Shane Black ült a rendezői székben. A vérfrissítés kellett, hiszen a remek első rész után a folytatás nem hozott előrelépést, ezáltal új vizekre kellett evezni, hogy ne legyen minőségbeli bukás a harmadik epizód. A nem könnyű feladat Black kezében volt, és sajnos azt kell mondanom, hogy nem sikerült neki az előrelépés. Black megbukott a vizsgán, holott az alapötlettel minden stimmelt, de amikor valami pluszt szeretett volna belevinni, akkor átesett a ló túloldalára. Elhintett egy kis poént itt, egy kis poént ott, de amikor komollyá vált az adott cselekmény, akkor tovább folytatta a poénok adagolását.

Kérdem én, hogy miért? Elkezdett építkezni, aztán a földbe tiport mindent. Ekkor fogalmazódott meg bennem egy kérdés, hogy miért ezt kapom, amikor nem ezt adták el nekem anno a trailerekben. Egy borús, szürke, drámai hangvételű (no, nem vártam DC univerzumos sötétséget) filmet vártam, aminek van súlya. Ezt, egy jeleneten kívül egyáltalán nem kaptam meg, holott az alapötletet pont ilyen stílussal kellet volna felruházni.

Black valószínűleg elizgulta az előtte álló feladatot, és ezért nem tudta jól kivitelezni. Több olyan dolgot is belepakolt a filmbe, amik kérdéseket vethetnek fel. (ebbe már nem megyek bele, mert spoiler lenne.) A lényeg az, hogy komolyabban kellett volna venni, és akkor a legjobb résszé válhatott volna a trilógiában.

A rendező hátsóját egyedül a szuperhős tudta megmenteni, mert hiába a sok baki, a Vasember még mindig eladható. A Marvel a jövőben is a blockbuster filmek királya fog maradni, legyen itt szó gyengébb vagy jobb produkcióról. A Vasember 3. része tehát egy kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas alkotás, de sajnos a várakozásokat alulmúlta. 7/10

James Hunt nagyon komoly! 

Megérkezett a Marvel második fázisának második filmjének, a Thornak az előzetese. Az első résszel ellentétben, most Alan Taylor vezényelte a produkciót, és láthatóan sokkal ütősebbre tervezték az idei filmet. A Sötét Elfek támadásba lendültek.

A film, idén novemberben érkezik a mozikba.

Tonnaszámra jönnek ki a horrorfilmek, de egy bizonyos kérdést mindig felteszünk, mégpedig azt, hogy vajon ez a film lesz-e az, ami végre maradandó élményt fog nyújtani? Esetleg ez a film lesz az, ami a sok éven át kijövő tucatfilmek fölé nő? Ki tudja, persze mindig csalódunk… De talán majd most.

2008-ban az argentin rendező, Andrews Muschietti egy 3 perces rövidfilmet készített el, Mama címmel. A produkcióra az Oscar díjas Guillermo Del Toro figyelt fel, aki rögvest lecsapott az ötletre, majd segített Muschiettinek elkészíteni az egészestés művet. Del Toro a filmet rendkívül ijesztőnek nevezte, valamint kijelentette, hogy ilyen hatásos rövidfilmet még nem látott.

Ilyen elismerő mondatok után a produkciót nagy várakozás előzte meg. Az első képek, majd trailerek után a rajongók összedörzsölhették a tenyerüket, mert a látottak alapján egy nagyon ígéretes film volt készülőben. De ez még mindig nem volt elég, mert a filmben nem „amatőr” színészeket szerződtettek, hanem híres sztárokat. Nevezetesen, Jessica Chastain-t és Nikolaj Coster-Waldau-t.

A forgatókönyvet maga a rendező, Muschietti írta: Lucas testvére meghal, majd eltűnik a két kislánya is. Eltelik öt hosszú év, és a kicsik előkerülnek, akik az évek során egy erdőben lévő házban éltek szülők, és neveltetés nélkül. A megtalált lányokat a halott férfi testvére, Lucas és felesége Annabell veszik magukhoz. A furán viselkedő gyerekekkel nincs könnyű dolguk, így egy orvost is segítségül hívnak, aki megfigyeli a viselkedésüket. Az agresszív, fura cselekedeteik mellett rendszeresen egy bizonyos „mamához” is beszélnek. Rövid időn belül kiderül, hogy a lányok nem hibbantak meg, hanem egy gonosz szellemet hoztak magukkal a házba…

Del Toro munkássága meglátszik a filmen, holott nem ő rendezte. A fényképezés egyszerűen fantasztikusra sikeredett, és hihetetlenül jó lélektani nyomást tudtak elérni a sötét tónusokkal. A legtöbb horrorral ellentétben most nem az ijesztgetésre fordították a hangsúlyt (legfőképpen), hanem a történetre. A horrorklisék ugyan megtalálhatóak benne, de a rendezésnek hála egyáltalán nem érezzük kényelmetlennek a már látott jeleneteket.

A Mama egy jól felépített film, ami a közepes játékidejét tekintve tökéletesnek mondható. Se nem túl hosszú, se nem túl rövid. Muschietti remekül bontotta ki a rövidfilmben ellőtt ötletét, valamint a két sztáron kívül is jól castingoltak. Elsősorban itt a két kislányra gondolok, akik a fiatalkorul ellenére meglepően hitelesen adták elő a karakterüket.

A film egyik nagy erőssége, hogy a feszültséget nagyon magas szinten tartja, és az operatőri munkával együtt, elképesztően hatásosak, egészen addig, amíg el nem érkezünk a film utolsó 10-15 percéhez, ahol egy kicsit megingott Muschietti „keze”. Az addig fenntartott feszültség egész egyszerűen eltűnik, és már csak nézzük a film lezárását. Nincs meg az esetleges szorongás, félelem. Itt hibáztak, de ennek ellenére egy nagyon jó horrorról beszélhetünk, így aki elnéz a vége felett az nagyon jól szórakozhat a film közben. 7,5/10

Keanu Reeves kung-fu filmet rendez, melyben főszerepet is vállal. A Mátrix sztárjának nem lesz újdonság a harcművészet, hiszen anno már belekóstolt a világukba. Most azonban az egész film a harcról fog szólni. Íme a Man of Tai Chi posztere.