Jason Statham, bunyózik, kocsit vezet, lövöldözik, ráadásul még rosszfiú létére a rosszak ellen is fordul. A Parker című akciófilmben a jelenlegi akciósztárok egyik legjobbja egy kicsit visszafogottabb, hiszen nem csap le mindenki két ütésből, hanem nekivág egy olyan versenynek, hogy ki tud több sebhelyet gyűjteni úgy, hogy nem hal bele.

Parker egy profi tolvaj, aki elvek alapján dolgozik. Sose lop olyantól, akinek nincs pénze, nem bánt ártatlan embereket. Az egyik bevetése során a „társai” átverik, és ellene fordulnak, és kis híján meg is ölik. Parker a felépülése után csak egy dologgal foglalkozik, mégpedig, hogy bosszút álljon az ellenségein…

A Parkerben megvan minden, ami egy jó akciófilmhez kell, de minden egyes része alacsony fordulatszámon pörög, ezáltal kevés lesz a film, és beáll a tucat alkotások közé, ráadásul a játékideje indokolatlanul hosszúra sikeredett, ami egy újabb lapát a rosszból. Valamint van még egy hibája a filmnek, ami nem más, mint Jennifer Lopez jelenléte. Annyira, de annyira idegen volt az ő szerepe a filmben, hogy hihetetlen. Egy pióca, aki rátapad Stathamre és nem ereszti el. Ezenfelül a színészi játéka is hagy némi kívánni valót maga után.

A film 1-2 nagyobb hibát leszámítva, bőven vállalható bosszúmozi, és Jason Statham még mindig egy állat. A kopasz sztárba nem sok színészi tehetség szorult, de anno Schwarzeneggert, Stallonét, Lundgrent, Van Dammeot se a tehetségük miatt szerettük meg. Van egy bizonyos kisugárzásuk, ami miatt a gyengébb filmjeik is jobbak lesznek. De hát ez a lényeg, mert könnyen kikapcsolódhatunk általuk.

A story az ilyen filmekben sosincs agyoncsavarva, de nem is kell. Lényeg, hogy verjenek be néhány arcot, lövöldözzenek, elnyomjanak 1-2 frappáns mondatot, majd a végén úgy zárják le a történetet, hogy elsétálnak a távolba, mint aki jól végezte a dolgát.

Összességében tehát a Parker egynek elmegy, de semmi több. 5,5/10

Marlon Wayans visszatér, hogy újabb komédiával szórakoztasson minket. Az első rész pénzügyi sikeresség után egyértelművé vált, hogy a folytatás nem maradhat el. A 2. rész 2014. március 28-án érkezik a mozikba. 

Ki ne álmodott volna arról, hogy dinókat láthasson. A több tízmillió évvel ezelőtt kihalt élőlények sokunk kedvencei a mai napig, és amikor először megjelent a Jurassic Park, akkor mindannyian oda szerettünk volna eljutni. (No, a kellemetlenségeket leszámítva). Spielberg filmtörténeti remekműve, mely forradalmasította a CGI-t, az idei évben lett 20 esztendős, és úgy gondoltam, hogy mindenképpen megér egy kis értékelőt a film, melyet a mai napig is a legnagyobb kedvencek között tartok számon.

John Hammond a genetikus tudósai segítségével valóra váltotta az álmát, melyben a rég kihalt élőlényeket szerette volna újra létrehozni. A dinoszauruszokat egy látványparkban helyezte el, mely a Jurassic Park nevet viselte. A megnyitás előtt szakmabelieknek kell rábólintaniuk a parkra, mert különben, ha valami hibát találnak, akkor a támogatók kilépnek a projektből. A hiba sajnos bekövetkezik, és az őslények elszabadulnak…

Spielberg már 1990-ben megvásárolta a Michael Crichton, Őslénypark című regényének megfilmesítési jogait. Majd felkérte a Stan Winston Studiost, hogy segítsenek elkészíteni a dinoszauruszokat. A rendező mert nagyot álmodni, és szerencsénkre meg is tudta valósítani a terveit. Minden téren profi stáb működött, hiszen a színészek mellé még egy paleontológust is felvettek, hogy a hitelesség a tetőfokán legyen. És nem utolsó sorban, a forgatókönyvírói feladatot David Koepp látta el.

Spielberg tudta mi a siker kulcsa, mert egy olyan alapanyaghoz nyúlt, amit az összes korosztály számára el lehet adni. A Jurassic Park előtt nem volt dinós film, ami nagyszabású lett volna, így nem csak a CGI terén volt újdonság. Véleményem szerint a Jurassic Park azon filmek közé tartozik, amit tényleg mindenképpen látni kell legalább egyszer az életben, és a 20 éves évforduló megmutatta, hogy még mindig vonzza az embereket. No, persze sokan a nosztalgiaérzés miatt mentek el moziba, köztük én is, de nem gondoltam volna, hogy tele lesz majd a terem a vetítésen, amikor olyan filmeket is játszottak a moziban, mint a Vasember 3. része. Jó volt látni, hogy az Őslényparkot nem felejtették el az emberek. A látvány 20 év után is lélegzetelállító volt, és John Williams zenéjétől még a hideg is kirázott, valamint a T-Rex még mindig lenyűgöző... ja, és Ian Malcolmnak még mindig igaza van.

A filmet anno Spielberg nagyon összerakta, amihez a kiváló színészi gárda is sokat tett hozzá. Jeff Goldblum a lehető legjobb választás volt Malcolm szerepére, míg Richard Attenborough, Sam Neill, és Laura Dern is remekül játszottak.

Végül pedig térjünk rá az újdonságra, amivel felturbózták a születésnapost. Ahhoz, hogy élvezni tudjuk a filmet, egy 3D-s szemüvegre is szükségünk volt, hiszen az új dimenzió volt a meglepi. Az átkonvertálás szerintem egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy nem ilyen kamerával vették fel anno. Az élményt kicsit megtoldotta az újítás, de így pár nap után visszaemlékezve nem a 3D volt az, ami miatt azt mondom, hogy megérte megnézni a moziban. Számomra az volt a csúcs, hogy egy ekkora klasszikust láthattam a filmvásznon, és ez minden kis apróságon (3D), túltesz. Jó volt a harmadik dimenzió, de az emberek többsége szerintem nem ezért ment el megnézni a filmet. 10/10

A végtelenbe, és tovább!

Ju-on, avagy lefordítva a Harag. Takashi Shimizu fenomenális horrorja, melyet a 2000-es évek elején készített. A film sikerességére Hollywood is hamar felfigyelt, hiszen a Ju-on 2. része után, 2004-ben elkészült az Átok című amerikai feldolgozás, amit szintén a Japán rendező Shimizu készített. A legtöbb ember számára ismeretlen az eredeti alkotás, mert csak a Buffyval felálló filmet látták.

A Japán filmgyártás minőséget képvisel. Rengeteg olyan alkotást hoztak már létre, amik maradandó élménnyel gazdagítottak minket. Műfajra lebontva a horror/thriller az, amiben előkelő helyet foglalnak el a sajátos stílusuknak hála. Sokan betegesnek tartják őket, ami részben érthető is, de én inkább bátornak, merésznek mondanám őket. Nem félnek megijeszteni az embert, nem félnek átlépni bizonyos határokat. Sokszor a sminkeléssel vagy a hangok játékával érik el a borzongás csúcspontját. És igen, a Ju-on is egy ilyen film.

Japánban az egyik házban egykoron valami szörnyűség történt. Senki sem sejti, hogy gonosz erők lakoznak a házban, és amikor beteszi valaki oda a lábát, akkor nincs menekvés. A természetfeletti erők a semmiből tűnnek fel, és támadnak az áldozatokra…

Shimizunak nem volt könnyű dolga, hiszen kevés pénze volt, hogy megvalósítsa a projektet, de véleményem szerint kihozta a maximumot, a lehetőségeiből. CGI helyett sminkekkel, illetve zenével próbált hatni a nézőkre, ami sikerült is neki. Én alapjáraton nem vagyok az ijedős fajta, és 1 horrort kivéve nem is szoktam parázni, de itt, jelen esetben bekövetkezett a szorongás. A haragnak, illetve az Átoknak (most együtt veszem őket) sikerült elérniük, hogy féljek egy filmen. Ritka, de Shimizu megcsinálta, és már csak ezért is jár a taps neki a részemről.

A legnagyobb pozitívum, hogy nem a megszokott sémában alkalmazta a parás jeleneteket. Olyan helyekre is becsempészett egy kis pluszt, ahol tényleg nem számítunk rá. Egy jelentéktelen részletbe, ahol elsőre azt hisszük, hogy nem történik semmi, de ott lesz a gonosz, és megjelenik. Sokszor hangot sem adott mellé, egyszerűen csak egy villanásra láttuk őt/őket, és ez nagy fegyver volt, szerintem. Ezenfelül a viszonylag komor hangulatú, szürkés képi világban, egy fehér arcú, fekete szemű kisgyerek megjelenése csak hab volt a tortán.

A story ötletes, és jó volt, de nem hibátlan. A horror kategóriában viszont remek alkotás. 8/10

2014-ben Rocky ismét színre lép, no nem a filmvásznon, hanem a színházban. Sylvester Stallone sikerfilmjét a Winter Garden Theatre-ben mutatják be a jövő évben. A sztár, akit Oscar díjra is jelöltek anno a Rocky című film legjobb férfi főszereplő, illetve legjobb forgatókönyv kategóriájában, így nyilatkozott:

„Nem is lehetnék büszkébb és boldogabb a produkció miatt! Rocky történetét az akkori életem ihlette, hiszen én is a semmiből indultam, és minden egyes szerepért, elismerésért küzdenem kellett. Ezeket összefogtam és beleültettem egy bokszoló testébe, és így született meg Rocky. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ekkora szenzáció lesz az alkotás.”

A forgatókönyvet Thomas Meehan írja, míg a rendezői székben Alex Timbers munkálkodik.

Egy kis ízelítő: