A Trónok harca megmásíthatatlanul véget ért. 8 évad és 73 epizód, milliónyi rajongó, rangos díjak és pop kulturális szinten mérhető jelentőség. SPOILERES ÍRÁS!

A Kelet-Ázsiai filmekkel való viszonyom körülbelül hasonló utat járt be bennem, miképp a tradicionális ételeik megítélése is. Az első említésre méltó találkozás tankönyvi mód talált be elevenembe, onnan pedig elég nehéz volt elengedni egymást. Attól fogva rendszeresen összejárunk, időről-időre friss levegőt engedve kapcsolatunknak némi szünettel, amikor lényem telítődik egzotikus fűszereitől. Egyszer-egyszer hosszabbra sikerült távollétünkben is tudom, hogy mindig tárt karokkal fog várni rám, amikor újra szükségem lesz rá. Ez az emlékezetes első alkalom pedig nem más volt, mint a remélem néhányatok számára ismerősen csengő, biztos kezű Chan-wook Park rendező ezredfordulós munkája, a Joint Security Area. Csengettek törire, kövessetek:

A világ újra Dragon Ball-lázban ég! Son Goku és társai nem is oly rég a 30. születésnapját ünnepelték a Z-szériának, pár hónappal ezelőtt túlélték az univerzumok csatáját, most pedig egyetlen egy fő feladatuk lett: Meg kell hóditani a magyar mozivásznat! Szóval készüljetek, szóljon a Kamehameha és győzzön a jóság! Játékra fel!

Sokaknak az a nyűgje az eddigi John Wick filmekkel kapcsolatban, hogy bárgyú a történetük. Erre kapásból az szokott lenni a válasz, hogy ebben az esetben nincs is többre szükség, de ha belgondolunk, ez egy kicsit túlságosan is megengedő hozzáállás. Annak fényében pláne, hogy a harmadik résznek gyakorlatilag nincs is története, karaktereinek nincs több motivációja puszta ösztönöknél, és semmit sem változtat a már jól bevált, és egyébként most is működő képleten. Ez a következő: valakit csúnyán eltettek láb alól az első részben (rip Morzsi), ez pedig indukált egy reakciót, ami addig tartott, amíg a számla ki nem egyenlítődött. Csakhogy erre is érkezett egy reakció, majd arra még egy, majd még egy. Ezen következmények a harmadik részben állnak össze halálos örvénnyé, és húzzák sötét, bíborszínű mélységbe John Wicket, arra kényszerítve őt, hogy megint csak azt csinálja, amihez a legjobban ért: pengék, skulók, balták és harci kutyák által fessen vörösre mozivásznakat, balzsamos neonfényben.

Az utolsó évad második nagy összecsapása elérkezett. Daenerys Targaryen megmaradt seregével Királyvár ostromára és Cersei Lannister elveszejtésére készül, azonban útjában áll egy hatalmas hajóhad és egy irdatlan, eddig még veretlen zsoldos sereg.

Néhány hónapja blaszfémiára hivatkozva páran egy kisebb botrányt robbantottak ki az egyik DC-képregény kapcsán, mondván Jézust nem szabadna tiszteletlenül ábrázolni, hovatovább kihumorizálni. Az illetők aligha hallhattak a kiadó egyik leányvállalatának képregényéről, a Prédikátorról, mert gyanítom, ha csak hallásból ismerték volna, akkor a világ összes pszichológusa sem lett volna elég ahhoz, hogy az alkotás által okozott traumájukat helyrehozza. Garth Ennis példátlanul cenzúrázatlan szériája ugyan közvetlenül nem parodizálja az Úr egyetlen fiát, helyette inkább magába a Teremtőbe köt bele, illetve egyházi intézményébe, miközben abszurdabbnál abszurdabb alakokkal ismerteti meg olvasóját.

Az, hogy Jean Claude Van Damme és a svéd óriás, Dolph Lundgren együtt nyomatják a filmvásznon, nem egy új keletű dolog. Többször dolgoztak már együtt a Tökéletes Katona szérián belül, láthattuk őket egymás ellen a Feláldozhatók 2-ben, illetve most, szintén együtt szerepelnek a Sötét tengeren című filmben is. Ilyen koprodukciók esetében soha nem az a legnagyobb kérdés, hogy vajon a film jó lesz-e, hanem, hogy a két gigász képes-e szórakoztató perceket nyújtani az olyan nosztalgiamámorban lévő rajongónak, mint amilyen én is vagyok.

Mintegy 35 éve, 1984-ben egy szamurájkardot forgató nyúl robbant be a köztudatba. Mijamoto Usagi a XVII. századi feudális Japán antropomorfizált világának hőse, aki urának elhalálozását követően róninként rója az országot és lépten-nyomon bizonyítja rátermettségét. Akárcsak a legendás szamuráj, Mijamoto Muszasi után kapott neve, kalandjainak számos más aspektusa is gondos kezekkel játszadozik a japán történelmi- és popkulturális ikonokkal. Megalkotója, Stan Sakai nemrég Budapestre látogatott és ittléte során legfőbb művének hazai forgalmazója, a Vad Virágok Könyvműhely szervezésében megadatott a lehetőség a magyar rajongók előtt, hogy személyesen is találkozhassanak a legendás képregényszerzővel. A május 3-ai beszélgetés, valamint azt követő dedikálás helyszínéül az ország egyetlen képregénykönyvtára adott otthont. Jelen írás az esemény összegzése mellett egyben ajánló is az Usagi Yojimbo-képregényekhez.