Az iskolában elvernek, a társaid utálnak, ügyetlen vagy és az egész életed úgy szar ahogy van, hiszen a szüleid még bébiszittert is fognak melléd. Van ennél lejjebb? Nem igazán. A bökkenő viszont az, hogy a bébiszittered láttán még a halottak is feltámadnak, csak hogy lássák azt a bombanőt. Szóval azért mégis akad valami kis pozitívum az életedben.

Fordítsuk el a fejünket a mozipremierek, fesztiválbemutatók és az idei aranyszobrocskákat latolgató írások nem mindig valós izgalmaitól, majd térben és időben rugaszkodjunk el kicsit az “itt és most”-ból. Szemünk fókuszát finoman tekerjük vissza egészen a ‘80-as évek derekáig, a térképen pedig jó pár szélességi fokot átugorva célozzuk be a kenguruk földjét. Ha ez megvan, már csak annyi a feladatunk, hogy lexikonunkat az ozploitation címszóhoz lapozzuk – ami, ha valaki egyszerű halandó nem tudná, az exploitation erszényes megfelelője –, és ha jól dolgoztunk, a fenti kritériumok együttes metszéspontjánál a következő címszót olvashatjuk szép, nagy, nyomtatott betűkkel: RAZORBACK. Alatta a kép:

Amikor szeptember elején képernyőre került Harry és Jack Williams legújabb sorozata, még sehol sem volt a Harvey Weinstein-botrány és a nyomában felszínre törő újabb és újabb szexuális zaklatási ügy. A Hazug témáját tekintve nem is lehetne aktuálisabb sajnos ezekben az időkben.

"Különböző országokban, különböző szavakat használnak a pénzszerzésre. Az amerikaiak például csinálják a pénzt. A franciák nyerik. Mi magyarok keressük." De ha nem pénzre, hanem egy laza, dögös, szívvel-lélekkel készült filmre vágysz, akkor szerencséd van, azt éppenséggel megtaláltad. Jöjjön egy dupla, jég és kertelés nélkül!

A Pixar stúdió 19. egészestés mozija egy szívmelengető óda a zene és a család varázslatos erejéről.

A 2017. évi Lux Filmdíjat elnyert alkotás egy tini szemszögéből mutatja be azt, hogy a svédek a 20. század elején hogyan próbálták meg beolvasztani az országban élő lappokat a társadalomba. A filmet az Urániában megrendezésre kerülő Lux-filmnapok keretében láttuk.

1979-ben Stuart Rosenberg megrendezte az első Rettegés háza mozit, ami mára már igazi kulthorrorrá vált az évek során a rajongók körében. Mint ahogyan az lenni szokott, itt is jöttek a folytatások, majd 2005-ben a remake is. Az idei esztendőben viszont pont akkorát csavartak az alapanyagon a készítők, amivel megbolygatták az álló vizet, és érdekessé varázsolták a lerágott csontot.

Minden kezdet nehéz

A MARVEL gépezet nagyon régóta robog, és a hosszasan, de még is remekül felépített és bemutatott karakterek első közös akciója, A Bosszúállók egy fantasztikusan jól működő film volt. A megszokott és megszeretett karakterek remekül működtek közösen a vásznon, és mind stílusában, mind akcióiban, mind színészi alakításaiban egy felüdülés volt a képregény filmek világában. És az a mai napig. A DC viszont letért erről a jól bejáratott útról. Mivel hatalmas lemaradásuk volt a MARVEL filmekkel szemben, ők nem húzták az időt az Igazság Ligája karaktereinek a külön filmes bemutatásával, hanem szinte azonnal összeboronálták őket a csapatba, és hagyták, had jöjjön, aminek jönnie kell.