Felelsz, vagy mersz, avagy az internet pöcegödréből elszabadult lájkvadász, feltűnési viszketegségben szenvedő tinédzserek ámokfutása. Henry Joost és Ariel Schulman egy szórakoztató, ám messze nem tökéletes film keretein belül mutatták be a mai fiatalság egyik legnagyobb problémáját, az interneten való népszerűség kivívásának rögös útját. Nézettség, kommentek, lájkok és megosztások, csak azért, hogy jól aludjon az illető, esetleg némi pénzhez jusson.

Eddig úgy vélted, hogy a könyvelők munkája unalmas, szürke és bágyasztó? Hogy aktahegyek között tengetik mindennapjaikat, szemük előtt pedig számok végeláthatatlan sora pörög nap mint nap? Nos, jól gondoltad, mert a könyvelés tényleg nem a világ legizgalmasabb melója, olyannyira nem, hogy a híres Monty Python szkeccsben a képesített könyvelő inkább idomítana oroszlánokat, hogy egy kis színt vigyen az életébe. Christian Wolff (Ben Affleck) viszont máshogy, ám nem kevésbé veszélyes módon dobta fel aktakukac hivatását. Pár rosszfiú aztán meg is lepődik ezen, amikor az öltönyös bürokrata elkeni a szájukat.

Egy kezet látunk, ahogy töltényeket gyárt, majd egy furgon tűnik fel egy parkolóház egyik kameráján. Egy férfi száll ki, leparkol, majd fegyverével a falhoz lépdel és célba veszi a folyó túlpartján levő embereket. Csak a lélegzését halljuk, miközben keresi az áldozatait. A célkereszt fel-alá mozog, a feszültség egyre nő, ahogyan kiválasztja őket. Hat lövés dörren, öt ember pedig összeesik.

Hogyan különböztethető meg az eredeti kép a másolattól? Egyáltalán másolatnak tekinthető-e a másolat, vagy az is egy, az eredetihez képest kevésbé értékes, ám önmagában is helytálló művészeti alkotás? A kortárs olasz filmművészet (szememben) legkiemelkedőbb alakjának, Giuseppe Tornatorénak a magas kultúrát tisztelő és azt thrillerré alakító Senki többet-je a főhősén (Geoffrey Rush) keresztül felteszi a fentebbi kérdéseket nézőjének, majd egy allegória formájában meg is válaszolja azokat.

Az esős hétfő reggelt ellensúlyozandó, a Supernatural Movies egy nyereményjátékot indít, melynek keretében egy szerencsés olvasónk két mozijegyet nyerhet egy szabadon választott 2D-s filmre, bármelyik Cinema City moziba (kivéve Mammut). A mozizáshoz egyetlen kérdésre kell csupán helyesen válaszolni, amely a 2016 október 27-én moziba kerülő, A könyvelő című filmre vonatkozik. További részletek Ben Affleck szigorú  tekintete után.

A napokban jelentették be, hogy a Nobel-díj legrejtélyesebb kategóriájának díját, az irodalmit, Bob Dylan zenész kapja. Ezt a tényt többféle szempontból is meg lehet közelíteni, melyből az egyik az irodalom és társművészetek kapcsolatának mibenléte körül mozog, míg a másikban meg lehet vizsgálni, hogy bekövetkezett-e az, ami felé a posztmodern egyébként is közelít: azaz elmosódott-e a határ a népszerű- és a magaskultúra közt. Mindegyik eszmefuttatás végén feltehetjük a következő kérdést: lehet, hogy a legközelebbi irodalmi Nobel-díjat egy forgatókönyvíró, talán épp Tarantino fogja kapni?

A megnézendő filmek listája egy rettentő hosszú és gonosz valami. Akárhogy próbálsz faragni belőle hétvégente, vagy este munka után, az csak egyre hosszabb és hosszabb lesz, úgy érzed sosem érhetsz a végére. Mi itt a blogon úgy döntöttünk, hogy szépen lassan elkezdjük ledarálni a rajta lévő filmeket, az élményeket pedig közösen egy új rovat kereteibe foglaljuk. Semmi hosszú elmélkedés, semmi magasröptű fejtegetés, csak darálunk, kíméletlenül.

Paula Hawking sikerkönyvének filmadaptációja a Holtodiglan méltó párja lehetett volna, hiszen itt is minden megvan (csavaros történet, galibás szereplők), és a három, egymást csak látásból ismerő nő szemszögéből csepegtetett eseményeknek köszönhetően igazán érdekes látni a cselekményt. Az idei év meglepetés krimijének indult film mégis felemás érzéseket hagy a nézőkben.