1981-ben Sam Raimi megalkotta az első Gonosz halott filmet, mely mára már a klasszikus horrorfilmek társaságát erősíti. A későbbi évek alatt kapott folytatást, kapott dicséreteket, illetve a 2013-as esztendőre kapott egy feldolgozást is. A remakeből kiszivárgott első képek, valamint a trailerek annyira meggyőzték az embereket, hogy sokak szemében az év egyik legjobban várt filmje lett. A horror rajongóknak egyfajta áldás lenne már egy minőségi film a műfajon belül, hiszen az elmúlt évek nem a horrorfilmektől voltak hangosak.

A rendezői székbe Fede Alvarez ült, aki bár kezdő a szakmában, de mégis megbirkózott a feladattal. Persze nem volt egyedül, hiszen a régi arcok is segítettek neki a munkálatokban, hiszen Sam Raimi és a Gonosz Halottak sztárja, Bruce Campbell is adtak némi pluszt a film elkészítéséhez.

Alvarez nem csupán egy feldolgozást szeretett volna létrehozni, hanem A feldolgozást. Merész és bátor húzásokat alkalmazott a munkálatok során, amik valamelyest egyedivé varázsolták a filmet. A legfontosabb talán, hogy a filmben nem használtak CGI-t, legalábbis nem minden esetben. Minden egyes aprítás, csonkolás stb. trükk volt. A vér, melyet előszeretettel alkotnak meg a számítógép segítségével, itt bizony folyadék volt, nem pedig effekt. Maszkokat, protéziseket, és egyéb apróságokat használtak fel, amik realisztikusabbá tehették a filmet. (már amennyire realisztikussá lehet tenni, egy ilyen horrort.) Alvarez persze tisztában volt, hogy a CGI segítségével könnyebb, és olcsóbb lett volna a film elkészítése, de ő nem akart beállni a sorba. Ami a pénzt illeti, jól tette, hogy befektetett a trükkökbe, mivel az emberek özönlöttek a moziba, hogy megcsodálják az alkotást. 3 nap alatt visszahozta a költségeket.

No, lássuk hát mivel is van dolgunk. Mint a legtöbb remake esetében, itt is felturbózták egy kicsit a történetet. Átírtak ezt-azt, plusz jelen esetben kivették Ash-t a filmből. Ezek a kisebb foltozások, átalakítások nem mindig sülnek el jól, de ezt mindenki döntse el maga, hogy miként viszonyul ezekhez. A történet 5 fiatalról szól, akik egy erdő mélyén lapuló kis viskóba mennek, hogy segítsenek az egyik társukon, aki drogproblémákkal küzd. (No, már itt átalakították a történetet). Azonban egyikőjük megtalálja Holtak könyvét, és az áttanulmányozása közben elszabadítja a poklot…

Fede Alvarez egy új megközelítésből mutatta be a Gonosz halottat, mert míg a régiben éreztünk egy kis könnyedséget és humort, addig az újban komolyságot és sötétséget tapasztalunk. Ugyanakkor ott hibázott, hogy túlságosan is a brutalitást tartotta szem előtt, és a lélektani elemeket háttérbe szorította. 1-2 helyen azért jó lett volna, ha parázunk, hisz mégis csak a gonosz erőkkel van dolgunk. No, mindegy, majd legközelebb.

Ash karakterének a hiánya szerintem hiba volt. Nem volt olyan szereplő a filmben, akiért szoríthattunk volna. Egyikőjükben sem volt meg az a küzdőszellem, ami anno Campbellben. Talán nem volt jó ötlet ennyire elrugaszkodni az eredetitől.

A pozitívumok viszont sorban állnak. Kezdjük azzal, hogy egy jó operatőrt szerződtettek, aki a forgatás alatt nem küzdött éppen egy epilepsziás rohammal. Végre egy olyan horror, amiben a történéseket az első másodperctől az utolsóig látjuk, legyen itt szó a legvéresebb jelenettől, a legjelentéktelenebbig. Meglepetés volt, hogy nem riadtak vissza a vértől, könyörtelenségtől, ami anno is nagy főszerepet játszott a filmben. A kellékeket, gondolok itt elsősorban a bőrkötéses, vérrel írott könyvre, zseniálisan kidolgozták. Alvarez CGI nélkülöző, kétkezű munka használata hatalmas erőssége a műnek, és ez a húzás volt az, ami kiemeli a mostani horrorfilmek közül. Valamint néhány megszokott sablont is mellőzött, amit előszeretettel használnak fel a rendezők, például nem színesítették romantikus szállal a történetet.

A színészek véleményem szerint nem voltak rosszak, főleg a Mia-t alakító Jane Levy. Ő volt az egyetlen, akit tényleg érdemes kiemelni, és beszélni róla, mert volt néhány szépre sikeredett momentuma, mint például az átalakulása közbeni suttogós jelenet.

Az Evil Dead-et én szerettem, és örülök, hogy Alvarez létrehozta a feldolgozást. Azonban a 81-es film rajongóinak, nem biztos, hogy hibátlan szórakozást fog nyújtani. Érződik egy bizonyos szakadék a két film között, amit elő lehet venni negatívumként. Én viszont abban a helyzetben vagyok, hogy nem vagyok rajongója a Campbell féle verziónak, tehát meglepően jól szórakoztam. 8/10

Csak úgy, mint a horror rajongók, a sci-fi műfaj kedvelői sem lettek elárasztva minőségi filmekkel az elmúlt években. Így, amikor elhangzik az űr, idegen, jövő, akkor egyből felkapják a fejüket. Az elmúlt néhány évben inkább a kis költségvetésű sci-fik kerültek előtérbe (Moon, Apollo 18, stb.), no persze volt azért egy Star Trek, Prometheus film is, amik remek szórakozást nyújtottak, de ez kevés. Kell még, hiszen a mai technikával ezt a műfajt kegyetlenül ki lehetne használni.

A TRON című film folytatásának rendezője, Joseph Kosinski megmutatta, hogy ért a rendezéshez, így nem kellett nagyon aggódni, hogy óriási bukás lesz-e a Feledés. Az előzetesek alapján látszódott, hogy itt is nagyon odafigyelt a látványra, (ami nagyon fontos), de vajon a történet is kellően jó-e ahhoz, hogy ne csak egy látványorgiát kapjunk? Az Oblivion több lesz, mint egy tucat film? Tom Cruise nem riasztja el a nézősereget? A bemutatás napján mindenre választ kaptunk. Nézzük is tehát…

2077-et írunk, amikor a Föld népessége a kihalás szélére sodródott. Az emberiséget egy idegen faj támadta meg, akiket végül legyőztünk, de súlyos veszteségek árán. A bolygó lakhatatlanná vált, és 99%-ban a túlélők áttették a székhelyüket a Titánra. Egyedül Jack Harper és segédje maradtak a bolygón, hogy megvédjék a drónokat…

Joseph Kosinski eddig két filmet rendezett, és mind a kettő kivételes alkotás volt. Látványban 5 csillagos, valamint elképesztően jól ábrázolta a poszt-apokaliptikus jövőt. Van fantáziája, ami a sok kis érdekességből, épületből, kütyüből árad, illetve a történetből, hiszen Kosinski volt a forgatókönyvíró is. Ez a 38 éves ember nagyon érti a dolgát, és remélem a jövőben csak sci-fi filmeket fog rendezni. Ő és J.J. Abrams vehetik át a sci-fi univerzum hatalmát, és ez szerintem nagyon jót jelent nekünk, nézők számára.

Kosinski fantáziája határtalan volt, ami meg is látszódott a filmben, mert rengeteg szál maradt kibontatlanul, amit a bő 2 órás játékidőben egyszerűen lehetetlen feladat lett volna elmesélni. Persze lehet azt mondani, hogy megidézte a régi idők filmjeit, ahol a film lezárásával megannyi szál maradt elvarratlanul, annak érdekében, hogy az alkotásról ne csak olyan vélemények születhessenek, hogy „jó”, „rossz” stb, hanem az emberek gondolkozzanak el, és használják az elképzeléseiket. Ez jó dolog, de vigyázni kell vele, mert ha nem találjuk meg a kellő egyensúlyt, akkor bukás is lehet belőle. A rendező közel járt a jóhoz, de hibázott. Az alapanyag zseniális, és itt fordult meg a fejemben, hogy simán lehetne még 1-2 részt csinálni hozzá, hogy szélesítsük az eredeti ötletet. (bár nem hiszem, hogy lesz folytatás)

Sok-sok év után tehát kaptunk egy olyan sci-fi filmet, ami nem csak látványban nyűgöz le minket. Ugyanakkor persze, fontos, hogy a CGI segítségével ámulatba ejtsük a nézőket, (itt meg is kaptuk), de egy jó film nem csak ebből áll. Egy jó filmben nem csak akció van, hanem történet is. Tehát, aki azt hiszi, hogy kap egy 2 órás piff-paffot az idegenekkel, az el se kezdje nézni a filmet, mert nagyot fog csalódni.

A bőség hatalma nem csak a cselekményre hatott ki, hanem a karakterekre is. Míg Tom Crusie karaktere kidolgozott volt, illetve a színész hozta a jó játékot, addig a többiek teljes mértékben a háttérbe szorultak. Kidolgozatlanok, és legtöbbjük jelentéktelen volt. A zseniális húzás az lett volna Kosinkitől, ha nem 1 emberre koncentrál, hanem minimum 7-8 különböző szereplőre, akiket ha kellően kidolgoz, akkor sokkal erőteljesebb lehetett volna a film. De ennek hiányában kaptunk Morgan Freemant, akinek a jelenléte pozitívum volt, mindaddig, amíg elmondta azt az 1-2 mondatot, ami a szerepét kimerítette. Nikolaj Coster-Waldau még ennél is jelentéktelenebb volt sajnos...

No, de ettől függetlenül megérte a pénzt, és egy remek sci-fit láthat az, aki megtekinti a Feledést. Azt a Feledést, ami nem hiszem, hogy hamar a feledés homályába fog kerülni. Lenyűgöző ugyan, de nem hibátlan. 8/10

Alex Cross a film címe, főszereplője, és Detroit rendőre. De kit érdekel? Van a filmben egy bizonyos Matthew Fox, aki háttérbe szorítja a főhőst, méghozzá nem is kicsit. Anno a film trailere egész jóra sikeredett, és el is gondolkodtam azon, hogy moziban kéne megnézni, ám a visszajelzések hatására a baráti társaságból többen is lemondták, így egyedül nem mentem el rá. Utólag átgondolva, azt mondom, hogy jól döntöttem, mert bár kellemesen csalódtam a filmben, azért a mozijegy árát nem érte volna meg.

Alex Cross a detroiti rendőrség egyik nyomozója, barátjával, Tommy Kanenel nyomoz egy sorozatgyilkos után. A pszichopata, aki Picasso névre hallgat, egy jól kigondolt terv alapján szedi az áldozatait, méghozzá gyorsléptekben. Kane azonban úgy véli, hogy csak egy szimpla elmebeteggel van dolguk. Az egyik akciója során Picasso szembetalálja magát a 2 rendőrrel, így az addig kidolgozott terve átíródik, és célszemélyekké válnak a rend őrei is. A macska-egér párharc kezdetét veszi…

Morgan Freeman a 90-es években már megtestesítette Alex Crosst, így akik látták az ő filmjeit, azoknak volt viszonyítás alapjuk. Nekem személy szerint nem volt hozzájuk szerencsém, így összehasonlítást nem tudok végezni az új és régi filmek között. Viszont annyit talán mégis, hogy Freeman után nem volt könnyű helyzetben Tyler Perry, akinek valószínűleg nem sikerült feledtetnie az elődjét.

Perry katasztrófa volt, és ez nem tett jót a filmnek, hiszen mégis csak egy főszereplőről beszélünk. A játéka teljes mértékben érzelemmentes volt, pedig volt rá 1-2 alkalma, hogy színezze az adott cselekményt. Gyenge…

No, de a lényeg, amiért érdemes megnézni a filmet, a csúcs, az nem más, mint Matthew Fox. Ritkán látott meglepetéssel rukkolt elő, ebben a középkategóriás filmben. Egyrészt a testi átalakulása már-már Christian Bale szintre emelhető, hiszen brutálisan kiszálkásította magát a szerep kedvéért. Másrészt, látszódott rajta, hogy komolyan veszi a szerepet, és maximális beleéléssel játszott. De sajnos a film fő hibája is az ő remekléséből indul ki, hiszen adott volt egy fantasztikus gonosztevő, aki köré simán lehetett volna építeni egy 5 csillagos akciófilmet, de az Alex Cross ehhez kevés volt. Rengeteg potenciállal szolgált Fox…

A film felépítésben egy megszokott vonalat követ, amibe beletesznek egy szép csavart, de ennek ellenére egy közepes, sablonokkal teli akciómozit láthattunk.

90 perces szórakozásra elmegy, de a mozijegy árát nem hozta volna vissza. 5,5/10

Neill Blomkamp, a District 9 rendezője jóval nagyobb projektbe vágta a fejszéjét, mint anno, hiszen most elegendő pénzt kapott a megvalósításra. Az Elysium egy ígéretes sci-fi, melyben Matt Damon, és Jodie Foster is szerepet kapott. 

Íme az ütős trailer.

Az év egyik legjobban várt filmje volt nálam, egészen addig, amíg nem hallottam meg az első visszhangokat a filmről. Alapjáraton nem szoktak hatással lenni rám az előzetes kritikák, de ennél a filmnél sajnos mégis megtörtént az eltántorítás. No, de elérkezett a pillanat, és meglestem a Gengszterosztagot, és a rengeteg hibája ellenére is jól szórakoztam a bő két óra alatt.

Hála Mickey Cohennek, a 40-es, 50-es években, Los Angelest is elérte a bűnözés. A gengszternek egyre bővül a birodalma, és nem csak a kábítószer, és fegyverkereskedelem, hanem a kuplerájok, és kaszinók is a markában voltak. Emellett a bíróság és a rendőrség nagy része is neki dolgozott. Egyszóval Los Angeles királya volt Cohen. Azzal viszont nem számolt, hogy a városban néhány zsaru keresztbe akar majd neki tenni, s ezáltal háborút indítani a bűnözés ellen…

Ruben Fleischer lusta volt. Mégpedig azért, mert nem használta ki a projektben rejlő potenciált. Adott volt számára egy első osztályú színészi társaság, egy rakás pénz, valamint egy lehetőség, hogy a gengszterfilmeket ismét visszahozza a köztudatba. Semmit nem úgy csinált, hogy sikeres legyen a film.

Véleményem szerint ott rontotta el, hogy semmi eredetiséget nem akart belecsempészni a műbe a rendező, ami által egy sablonokkal teli maszlag lett az egész. Jól muzsikál ugyan, hiszen a megszokott, jól bevált taktikát illetve sablont alkalmazta, és ezért egy bő 2 órás szórakoztató kikapcsolódást tud nyújtani a film, de ezenkívül semmit. No, persze ez valakinek elég, de ha megnézzük azt, amiből ezt mind kifőzte, akkor már húzhatjuk egy kicsit a szánkat. A story egyszerű, és sehol egy furfangos csavar, vagy egy meglepő fordulat, ami sajnos kiszámíthatóvá teszi a történéseket.

Emellett fel lehet még róni neki a borzalmas steril, giccses képi világot is, ami szerintem nem illett a filmhez. (Ezzel lehet, hogy csak én voltam így.) Valamint a karakterek ürességét. Legtöbbjük csak jött-ment, szinte jelentéktelen képet mutattak magukról. Sean Penn karakterén kívül az összesben benne maradt az a plusz, amit a neves színészi gárda megteremthetett volna. De sajnos nem így lett.

Ami viszont tetszett, és amivel lezárnám a Gengszterosztag értékelését, hogy a 2 órás játékidő tényleg kikapcsolja az embert, és ha nem várunk el semmi újat a filmtől, akkor nem fogunk a kardunkba dőlni. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de egy 7/10-et még így is megér nekem, hiába a sok hiba.

Forma-1 rajongók figyelem! Megérkezett a Rush előzetese, mely James Hunt és Niki Lauda egymásnak feszülését mutatja be az 1976-os szezon során. A végkimenetelt ismerjük, de a csatát nem mindenkit láthatta, így szeptemberben felelevenülnek a történtek.