Ki ne álmodott volna arról, hogy dinókat láthasson. A több tízmillió évvel ezelőtt kihalt élőlények sokunk kedvencei a mai napig, és amikor először megjelent a Jurassic Park, akkor mindannyian oda szerettünk volna eljutni. (No, a kellemetlenségeket leszámítva). Spielberg filmtörténeti remekműve, mely forradalmasította a CGI-t, az idei évben lett 20 esztendős, és úgy gondoltam, hogy mindenképpen megér egy kis értékelőt a film, melyet a mai napig is a legnagyobb kedvencek között tartok számon.

John Hammond a genetikus tudósai segítségével valóra váltotta az álmát, melyben a rég kihalt élőlényeket szerette volna újra létrehozni. A dinoszauruszokat egy látványparkban helyezte el, mely a Jurassic Park nevet viselte. A megnyitás előtt szakmabelieknek kell rábólintaniuk a parkra, mert különben, ha valami hibát találnak, akkor a támogatók kilépnek a projektből. A hiba sajnos bekövetkezik, és az őslények elszabadulnak…

Spielberg már 1990-ben megvásárolta a Michael Crichton, Őslénypark című regényének megfilmesítési jogait. Majd felkérte a Stan Winston Studiost, hogy segítsenek elkészíteni a dinoszauruszokat. A rendező mert nagyot álmodni, és szerencsénkre meg is tudta valósítani a terveit. Minden téren profi stáb működött, hiszen a színészek mellé még egy paleontológust is felvettek, hogy a hitelesség a tetőfokán legyen. És nem utolsó sorban, a forgatókönyvírói feladatot David Koepp látta el.

Spielberg tudta mi a siker kulcsa, mert egy olyan alapanyaghoz nyúlt, amit az összes korosztály számára el lehet adni. A Jurassic Park előtt nem volt dinós film, ami nagyszabású lett volna, így nem csak a CGI terén volt újdonság. Véleményem szerint a Jurassic Park azon filmek közé tartozik, amit tényleg mindenképpen látni kell legalább egyszer az életben, és a 20 éves évforduló megmutatta, hogy még mindig vonzza az embereket. No, persze sokan a nosztalgiaérzés miatt mentek el moziba, köztük én is, de nem gondoltam volna, hogy tele lesz majd a terem a vetítésen, amikor olyan filmeket is játszottak a moziban, mint a Vasember 3. része. Jó volt látni, hogy az Őslényparkot nem felejtették el az emberek. A látvány 20 év után is lélegzetelállító volt, és John Williams zenéjétől még a hideg is kirázott, valamint a T-Rex még mindig lenyűgöző... ja, és Ian Malcolmnak még mindig igaza van.

A filmet anno Spielberg nagyon összerakta, amihez a kiváló színészi gárda is sokat tett hozzá. Jeff Goldblum a lehető legjobb választás volt Malcolm szerepére, míg Richard Attenborough, Sam Neill, és Laura Dern is remekül játszottak.

Végül pedig térjünk rá az újdonságra, amivel felturbózták a születésnapost. Ahhoz, hogy élvezni tudjuk a filmet, egy 3D-s szemüvegre is szükségünk volt, hiszen az új dimenzió volt a meglepi. Az átkonvertálás szerintem egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy nem ilyen kamerával vették fel anno. Az élményt kicsit megtoldotta az újítás, de így pár nap után visszaemlékezve nem a 3D volt az, ami miatt azt mondom, hogy megérte megnézni a moziban. Számomra az volt a csúcs, hogy egy ekkora klasszikust láthattam a filmvásznon, és ez minden kis apróságon (3D), túltesz. Jó volt a harmadik dimenzió, de az emberek többsége szerintem nem ezért ment el megnézni a filmet. 10/10

A végtelenbe, és tovább!

Ju-on, avagy lefordítva a Harag. Takashi Shimizu fenomenális horrorja, melyet a 2000-es évek elején készített. A film sikerességére Hollywood is hamar felfigyelt, hiszen a Ju-on 2. része után, 2004-ben elkészült az Átok című amerikai feldolgozás, amit szintén a Japán rendező Shimizu készített. A legtöbb ember számára ismeretlen az eredeti alkotás, mert csak a Buffyval felálló filmet látták.

A Japán filmgyártás minőséget képvisel. Rengeteg olyan alkotást hoztak már létre, amik maradandó élménnyel gazdagítottak minket. Műfajra lebontva a horror/thriller az, amiben előkelő helyet foglalnak el a sajátos stílusuknak hála. Sokan betegesnek tartják őket, ami részben érthető is, de én inkább bátornak, merésznek mondanám őket. Nem félnek megijeszteni az embert, nem félnek átlépni bizonyos határokat. Sokszor a sminkeléssel vagy a hangok játékával érik el a borzongás csúcspontját. És igen, a Ju-on is egy ilyen film.

Japánban az egyik házban egykoron valami szörnyűség történt. Senki sem sejti, hogy gonosz erők lakoznak a házban, és amikor beteszi valaki oda a lábát, akkor nincs menekvés. A természetfeletti erők a semmiből tűnnek fel, és támadnak az áldozatokra…

Shimizunak nem volt könnyű dolga, hiszen kevés pénze volt, hogy megvalósítsa a projektet, de véleményem szerint kihozta a maximumot, a lehetőségeiből. CGI helyett sminkekkel, illetve zenével próbált hatni a nézőkre, ami sikerült is neki. Én alapjáraton nem vagyok az ijedős fajta, és 1 horrort kivéve nem is szoktam parázni, de itt, jelen esetben bekövetkezett a szorongás. A haragnak, illetve az Átoknak (most együtt veszem őket) sikerült elérniük, hogy féljek egy filmen. Ritka, de Shimizu megcsinálta, és már csak ezért is jár a taps neki a részemről.

A legnagyobb pozitívum, hogy nem a megszokott sémában alkalmazta a parás jeleneteket. Olyan helyekre is becsempészett egy kis pluszt, ahol tényleg nem számítunk rá. Egy jelentéktelen részletbe, ahol elsőre azt hisszük, hogy nem történik semmi, de ott lesz a gonosz, és megjelenik. Sokszor hangot sem adott mellé, egyszerűen csak egy villanásra láttuk őt/őket, és ez nagy fegyver volt, szerintem. Ezenfelül a viszonylag komor hangulatú, szürkés képi világban, egy fehér arcú, fekete szemű kisgyerek megjelenése csak hab volt a tortán.

A story ötletes, és jó volt, de nem hibátlan. A horror kategóriában viszont remek alkotás. 8/10

2014-ben Rocky ismét színre lép, no nem a filmvásznon, hanem a színházban. Sylvester Stallone sikerfilmjét a Winter Garden Theatre-ben mutatják be a jövő évben. A sztár, akit Oscar díjra is jelöltek anno a Rocky című film legjobb férfi főszereplő, illetve legjobb forgatókönyv kategóriájában, így nyilatkozott:

„Nem is lehetnék büszkébb és boldogabb a produkció miatt! Rocky történetét az akkori életem ihlette, hiszen én is a semmiből indultam, és minden egyes szerepért, elismerésért küzdenem kellett. Ezeket összefogtam és beleültettem egy bokszoló testébe, és így született meg Rocky. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ekkora szenzáció lesz az alkotás.”

A forgatókönyvet Thomas Meehan írja, míg a rendezői székben Alex Timbers munkálkodik.

Egy kis ízelítő:

Guillermo del Toro legújabb, egyben leglátványosabb filmje érkezik a nyár folyamán, amire bátran dobhatjuk rá a látványorgia jelzőt. A filmet valószínűleg ezzel a trailerrel könnyedén eladták azoknak a nézőknek is, akik eddig nem tudták eldönteni, hogy vajon megéri-e megnézni ezt a filmet a moziban, vagy sem. NAGYON ÜTŐS!

A Haunted House a nagysikerű Paranormal Activity paródiája, mely Marlon Wayans nevével van fémjelezve. A Wayans tesókat nem kell bemutatni (remélhetőleg), hiszen olyan filmeket köszönhetünk nekik, mint a Horrorra akadva 1-2, Feketék fehéren, Kőagy őrnagy stb… Általuk a röhögés garantált volt mindig is, de vajon most is az lesz? Mit lehet kihozni egy (általam silány minőségűnek tartott) horrorból, vígjáték stílusban?

Malcolm és Kisha beköltözik álmaik házába, de hamar rájönnek, hogy nincsenek egyedül. A házban ugyanis egy szellem lakozik, aki folyamatosan terrorban tartja őket. A pár segítséget hív, hogy elűzzék a gonoszt, aki idő közben már megszállta Kishát. A segítség egy pap, egy médium, és egy szellemirtó csapat formájában érkezik…

Véleményem szerint felesleges volt elkészíteni ezt a vígjátékot, hiszen a Paranormal Activity is egy túlsztárolt horror volt. Feszültségmentes, dokumentarista jelleggel forgatott ajtócsapkodás volt a film, melynek a legjobb része a végén lévő stáblista volt. Persze lehetséges, hogy nálam van a baj, de rezzenéstelen arccal tudtam végigülni az alkotást az éjféli órákban. Na, már most ha szellemekről van szó, akkor elvárnék egy kis borzongást…

Viszont most nem a „komoly” film a téma, hanem a paródia. Alapjaiban a film teljes mértékben megegyezik az elődjével, de belecsempésztek egy kis Ördögűzőt, Left 4 Dead játékot is.

A humorforrása egyértelműen Marlon Wayans jelenléte volt, aki hozzá is tette a maga plusz tudását a filmhez, de azok a poénok, amikben nem ő szerepelt, eléggé gyenguszra sikeredtek. A film közel másfél óra volt, mégis hosszúnak mondanám, mert a poénokat nem adagolták megfelelően. Néhol nagyon ütősek, néhol viszont izzadtságszagúra sikeredtek, ezáltal unalomba fulladtak az egyes jelenetek.

A film rendkívül komolytalan, de ez is a lényege, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a kategóriáján belül egyáltalán nem tartozik a legjobbak közé, így aki sokat vár a filmtől az nagyot fog csalódni. Egyszer nézhető, de hamar elfelejtjük. 3/10 (Az értékelés nem túl hosszú, inkább villámkritika, de tökéletesen átadja a film értékét. A megtekintése után fél órával már nem is emlékszünk rá.)

Néhány éve elkezdődött a Marvel projekt, mely minden évben szállította a jobbnál-jobb képregényfilmeket. A megfelelő felépítésnek hála a tavalyi évben létrejött a Bosszúállók című film, melynek végeztével megtekinthettük Thanost, akinek a kisugárzása sejtetett némi sötétséget a Földre, illetve a hősökre nézve. Eddig mondhatni nem volt nehéz dolguk, de mi történik akkor, amikor igazán rosszra fordulnak a dolgok? Mi történik akkor, amikor a hős emberi mivolta kell, hogy felvegye a harcot a gonosszal? Mit ér a vasember páncél nélkül???

Eljött az idő, hogy Tony Starknak menekülni kell. Mindent hátrahagyva (szerelem, barátok, kütyük, élet) kell eltűnnie a világ elől, hogy újult erővel tudjon szembeszállni az Amerikát fenyegető támadások ellen. A gonoszt Mandarin testesíti meg, aki nem ismer félelmet, kegyelmet és miegymást. A céljainak elérése ellen senki nem tud mit tenni… vagy mégis?

Új rendező, új író, és új elvárások előzték meg a filmet, mivel Jon Favreau helyett Shane Black ült a rendezői székben. A vérfrissítés kellett, hiszen a remek első rész után a folytatás nem hozott előrelépést, ezáltal új vizekre kellett evezni, hogy ne legyen minőségbeli bukás a harmadik epizód. A nem könnyű feladat Black kezében volt, és sajnos azt kell mondanom, hogy nem sikerült neki az előrelépés. Black megbukott a vizsgán, holott az alapötlettel minden stimmelt, de amikor valami pluszt szeretett volna belevinni, akkor átesett a ló túloldalára. Elhintett egy kis poént itt, egy kis poént ott, de amikor komollyá vált az adott cselekmény, akkor tovább folytatta a poénok adagolását.

Kérdem én, hogy miért? Elkezdett építkezni, aztán a földbe tiport mindent. Ekkor fogalmazódott meg bennem egy kérdés, hogy miért ezt kapom, amikor nem ezt adták el nekem anno a trailerekben. Egy borús, szürke, drámai hangvételű (no, nem vártam DC univerzumos sötétséget) filmet vártam, aminek van súlya. Ezt, egy jeleneten kívül egyáltalán nem kaptam meg, holott az alapötletet pont ilyen stílussal kellet volna felruházni.

Black valószínűleg elizgulta az előtte álló feladatot, és ezért nem tudta jól kivitelezni. Több olyan dolgot is belepakolt a filmbe, amik kérdéseket vethetnek fel. (ebbe már nem megyek bele, mert spoiler lenne.) A lényeg az, hogy komolyabban kellett volna venni, és akkor a legjobb résszé válhatott volna a trilógiában.

A rendező hátsóját egyedül a szuperhős tudta megmenteni, mert hiába a sok baki, a Vasember még mindig eladható. A Marvel a jövőben is a blockbuster filmek királya fog maradni, legyen itt szó gyengébb vagy jobb produkcióról. A Vasember 3. része tehát egy kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas alkotás, de sajnos a várakozásokat alulmúlta. 7/10