James Hunt nagyon komoly! 

Megérkezett a Marvel második fázisának második filmjének, a Thornak az előzetese. Az első résszel ellentétben, most Alan Taylor vezényelte a produkciót, és láthatóan sokkal ütősebbre tervezték az idei filmet. A Sötét Elfek támadásba lendültek.

A film, idén novemberben érkezik a mozikba.

Tonnaszámra jönnek ki a horrorfilmek, de egy bizonyos kérdést mindig felteszünk, mégpedig azt, hogy vajon ez a film lesz-e az, ami végre maradandó élményt fog nyújtani? Esetleg ez a film lesz az, ami a sok éven át kijövő tucatfilmek fölé nő? Ki tudja, persze mindig csalódunk… De talán majd most.

2008-ban az argentin rendező, Andrews Muschietti egy 3 perces rövidfilmet készített el, Mama címmel. A produkcióra az Oscar díjas Guillermo Del Toro figyelt fel, aki rögvest lecsapott az ötletre, majd segített Muschiettinek elkészíteni az egészestés művet. Del Toro a filmet rendkívül ijesztőnek nevezte, valamint kijelentette, hogy ilyen hatásos rövidfilmet még nem látott.

Ilyen elismerő mondatok után a produkciót nagy várakozás előzte meg. Az első képek, majd trailerek után a rajongók összedörzsölhették a tenyerüket, mert a látottak alapján egy nagyon ígéretes film volt készülőben. De ez még mindig nem volt elég, mert a filmben nem „amatőr” színészeket szerződtettek, hanem híres sztárokat. Nevezetesen, Jessica Chastain-t és Nikolaj Coster-Waldau-t.

A forgatókönyvet maga a rendező, Muschietti írta: Lucas testvére meghal, majd eltűnik a két kislánya is. Eltelik öt hosszú év, és a kicsik előkerülnek, akik az évek során egy erdőben lévő házban éltek szülők, és neveltetés nélkül. A megtalált lányokat a halott férfi testvére, Lucas és felesége Annabell veszik magukhoz. A furán viselkedő gyerekekkel nincs könnyű dolguk, így egy orvost is segítségül hívnak, aki megfigyeli a viselkedésüket. Az agresszív, fura cselekedeteik mellett rendszeresen egy bizonyos „mamához” is beszélnek. Rövid időn belül kiderül, hogy a lányok nem hibbantak meg, hanem egy gonosz szellemet hoztak magukkal a házba…

Del Toro munkássága meglátszik a filmen, holott nem ő rendezte. A fényképezés egyszerűen fantasztikusra sikeredett, és hihetetlenül jó lélektani nyomást tudtak elérni a sötét tónusokkal. A legtöbb horrorral ellentétben most nem az ijesztgetésre fordították a hangsúlyt (legfőképpen), hanem a történetre. A horrorklisék ugyan megtalálhatóak benne, de a rendezésnek hála egyáltalán nem érezzük kényelmetlennek a már látott jeleneteket.

A Mama egy jól felépített film, ami a közepes játékidejét tekintve tökéletesnek mondható. Se nem túl hosszú, se nem túl rövid. Muschietti remekül bontotta ki a rövidfilmben ellőtt ötletét, valamint a két sztáron kívül is jól castingoltak. Elsősorban itt a két kislányra gondolok, akik a fiatalkorul ellenére meglepően hitelesen adták elő a karakterüket.

A film egyik nagy erőssége, hogy a feszültséget nagyon magas szinten tartja, és az operatőri munkával együtt, elképesztően hatásosak, egészen addig, amíg el nem érkezünk a film utolsó 10-15 percéhez, ahol egy kicsit megingott Muschietti „keze”. Az addig fenntartott feszültség egész egyszerűen eltűnik, és már csak nézzük a film lezárását. Nincs meg az esetleges szorongás, félelem. Itt hibáztak, de ennek ellenére egy nagyon jó horrorról beszélhetünk, így aki elnéz a vége felett az nagyon jól szórakozhat a film közben. 7,5/10

Keanu Reeves kung-fu filmet rendez, melyben főszerepet is vállal. A Mátrix sztárjának nem lesz újdonság a harcművészet, hiszen anno már belekóstolt a világukba. Most azonban az egész film a harcról fog szólni. Íme a Man of Tai Chi posztere.

Feltűnik a semmiből, majd eltűnik a semmibe Tom Cruise a Jack Reacher című akciófilmjében, ahol az ifjú McClane-nel is meg kell küzdenie. A fél évszázados színésznek látszólag jót tett a válás, hiszen egymás után fogadja el a jobbnál-jobb ajánlatokat. Jack Reacher, Oblivion, All You Need Is Kill, és még 2 másik sci-fi film. Nem lehet rá panaszunk, mert a tucat filmek helyett próbál a minőségnél maradni, valamint a szerepeit is komolyan veszi.

Egy átlagos nap öt ember veszíti életét egy mesterlövész által. A gyanúsított a rendőrségen egy cetlit nyújt át, amin az áll, hogy „Kerítsék elő nekem Jack Reachert”. A volt katona és az ügyvédnő némi kutakodás után megkérdőjelezi James Barr bűnösségét. No, de ha nem ő, akkor ki lehet a gyilkos, és miért Barrt vették elő?

Manapság vigyázni kell az akciófilmekkel, mert tucat számra jönnek ki a 90 perces sablonos, fordulatmentes, élvezhető történet nélküli, agyatlan akció mozik. Ezzel nincs feltétlenül nagy baj, de azért néha-néha elkél egy komolyabb alkotás is, amiben a sablonokon kívül találkozhatunk csavarokkal, és kérdésekkel. A Jack Reacher már az első perctől kezdve megmozgatja a fejünkben lévő fogaskerekeket, s ezáltal könnyen érdekfeszítővé válhat a film. Az is lesz, de…

Véleményem szerint irreálisan hosszú a 130 perces játékidő, ami a jó történet ellenére is unalomba fullad az egyes üresjáratoknál. Ha 15 perccel rövidebbé tették volna a művet, akkor nem lehetett volna egy rossz szavunk se a végén. Valamint egy bizonyos jelenetet illett volna kihagyni a filmből. Egyszerűen nem is értem, hogy miért kell egy ennyire izzadtságszagú cselekmény egy normális alkotásban. (2 ember egymással szemben áll. Az egyiknek a fegyveréből kifogyott a golyó, míg a főhőséből nem, de ennek ellenére nem lövi le, hanem eldobja, majd puszta kézzel verekednek össze. Miért?! Annyira elcsépelt, és erőltetett lépés, hogy hihetetlen. Pedig nagyon egyszerűen ki lehetne küszöbölni az ilyet, csak annyit kéne tenni, hogy a forgatókönyvet átírják úgy, hogy egyiknél se legyen fegyver az adott szituációban, és máris másként nézne ki az egész.)

A Jack Reachert alakító Tom Cruise kellemes meglepetéssel rukkolt elő ebben a filmjében, hiszen egy rendkívül komolyan vehető, és emberi figurát testesített meg. Volt kisugárzása, volt ereje a karakterének, és egy percig nem vált komolytalanná. Nem volt hős, nem használt szuperkütyüket, nem ugrált ki száguldó autókból stb. Egyszerűen csak profi volt.

„Azt hiszed hős vagyok? Nem vagyok az. Én csak egy csavargó vagyok, akinek nincsen vesztenivalója.”

Ez a kis idézet tökéletesen bemutatja Jack Reachert, és szerintem ennél többet nem is kellett belőle kihozni.

A Jack Reacher egy összerakott, érdekes storyval rendelkező film lett, amit érdemes megtekinteni. Nem válik felejthetetlenné, nem lesz kedvenc film, de kikapcsolódás szempontjából megfelelő. 7/10

Íme egy ütős poszter a Thor folytatásához.

A Warnerrel ellentétben a Marvel egy fantasztikusnak mondható fázis alapú stratégiával építette fel a szuperhőseinek a világát. Olyannyira sikeres lett ez az ötlet, hogy nem csak pénzbeli értékben lehet ezt észrevenni, hanem az emberek hozzáállásában is, mely a szuperhősök iránti rajongásban mutatkozik meg. Ezek után bátran kijelenthető, hogy a Marvel minden tekintetben nyert.

Itt jön képbe a Warner Bros, akiknek a birtokában van a DC Comics, ennek ellenére nem használják ki a stúdió emberei, azt a kincset, ami a kezükben van. A szuperhősöket itt is egy rendszerbe kéne sűríteni, egyrészt, hogy megismerjük őket, hiszen Batmanen és Supermanen kívül az emberek nem nagyon tudnak felsorolni DC hősöket, legalábbis jóval kevesebbet, mint a Marvelnél. Tehát szélesíteni kell a látókört, valamint véleményem szerint a DC sokkal nagyobb potenciállal bír, mint a Marvel, és egy okos, tudatos felépítéssel sikeresebbek lehetnének. No, de kikkel?

Batman kapott egy trilógiát, Superman júniusban érkezik megmenteni a Földet, de rajtuk kívül (Acélembernek megelőlegezem a sikert) nincs más komolyan vehető figura. Ezért is lenne fontos a célirányos gondolkodás, és a minőségi filmek piacra dobása.

Akkor kezdjük is hát el a listát, ami nem túl hosszú, de mégis előkerül néhány név.

Flash

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Denevérember és Superman után ő a leghíresebb DC hős. (persze nem a hazai ismeretségre kivetítve) Ezáltal az ő történetének megfilmesítésének nem lenne nagy kockázata, ráadásul egy végtelenül szimpatikus és szórakoztató személyiségről van szó. Valamint a jelenlegi DC világba, miszerint a hősök legyenek emberibbek, mint általában, nagyon is beleillene.

Flash még a képregények korai időszakában jelent meg, pontosabban 1940-ben. Gardner Fox és Harry Lampert hozták létre a villámlépű fenegyereket. A 90-es évek elején a Villám kapott egy TV sorozatot, és kettő TV filmet is, de akik akkoriban nem látták, azoknak nem érdemes elővenni, mert akarva-akaratlanul is a mai képregény filmekhez hasonlítanák, és hát…na…

Képességei, mint ahogy a nevéből is látszik a gyorsaság. Emberfeletti sebességgel képes lereagálni az adott szituációkat. Mozgása gyors, mint a villám, plusz néhány esetben ennek köszönhetően az időben is tudott utazni.

Barry Allen, azaz Flash az egyik főszereplője a DC képregények csapatának, az Igazság ligájának. (Régi vágyam teljesülne, ha kapna egy jó filmet)

Wonder Woman

A Csodanőt már csak azért is lenne ésszerű megfilmesíteni (figyelmen kívül hagyva a 70-es évekbeli élőszereplős sorozatot), mert nincs női szuperhős a filmvilágban. Jó, persze van egy Fekete özvegy a Bosszúállókban, de ha belegondolunk ő eléggé jelentéktelen karakter a többihez képest. Az amazonok hercegnője nem egy egyszerű eset, mert a vászonra vitele rengeteg munkát kívánna, de ő általa egy új világot is létre lehetne hozni, amiben az ókor és a jelenkor összekapcsolódnak. Ugyebár William Moulton Marston a görög mitológia harcos asszonyainak a mintájára alkotta meg a Wonder Womant, eredeti nevén Dianát, aki egy themüszkirai hercegnő.

Marston, Harry G. Peter rajzoló segítségével hozta létre a hőst, 1941-ben, és szintén tagja az Igazság ligájának.

Dick Grayson – Nightwing

Bob Kane, Bill Finger, és Jerry Robinson alkották meg Éjszárnyat, akit legtöbben csak Robinként ismernek. Az ő története adott lehetne, hiszen Nolan nyitva hagyott néhány kaput, amin keresztül létre lehetne hozni Gordon-Lewitt segítségével Nightwing történetét. No, persze eredetileg ő már dolgozott Batmannel, de egy csavar folytán kilehetne küszöbölni ezt a dolgot, és belecsöppenni a már független Dick Grayson életébe, aki előbb Gotham City szomszédos városában tevékenykedik, majd átteszi székhelyét New Yorkba.

A hős többször is megjelent már a filmvásznon, többek között Burt Ward által a 60-as években, majd Chris O’Donnell által a 90-es években. Minőségi, komoly alkotást viszont egyszer sem kapott, és a Batmanre hajazó képességei alapján ésszerű döntés lenne őt a filmvászonra vinni.

Emellett a Deathstroke nevezetű gonosszal epikus harcot tudna vívni.

Ti kiket látnátok még szívesen a DC univerzumból?

Nicolas Winding Refn és Ryan Gosling ismét együtt. A végeredmény az Only God Forgives.