[Supernatural Movies]

Resident Evil - Kárhozat (2012)

2012. szeptember 24. - REMY

Leon S. Kennedy visszatért, hogy ismét felvegye a kesztyűt a bioorganizmusok ellen. A helyszín most azonban Oroszország, ahol hatalmas belharcok folynak a kormány és a felkelők között. Rengeteg a harci övezet és a halott, ráadásul az elnöknő és csapata egy újfajta fegyvert akarnak bevetni, amivel egy úgynevezett, 'mester és szolga' kapcsolatot próbálnak létesíteni az ember és zombi között.

A történettel megvettek, ráadásul a Bioterror után reméltem, hogy egy jó Resident Evil mozit kapok ismét, ami részben meg is volt. Egyrészt nagy várakozásokkal ültem a film elé, mivel a Japán animációs filmek nekem nagyon tetszenek, legfőképpen a Final Fantasy VII: Advent Children című film. (A mai napig amikor belenézek a HD verzióba, egy szuper látvány fogad. Fantasztikus a film grafikája, pedig már nem mai alkotás, mivel 2005-ben készült.) De ide sorolhatnám az Exmachina című animációs filmet is. Másrészt a Resident Evil story mindig is megfogott, plusz az első rész számomra hatalmas meglepetés volt, úgyhogy minden megvolt ahhoz, hogy jól szórakozzak.

resident evil.jpg

De! Amint elkezdődött a film, egyből észrevettem, hogy a CGI nem a legjobb. 2012-ben már tudnak ennél sokkal jobbat is. Ezek után húztam is egy kicsit a számat, de erre rátett még 1 lapáttal az elkövetkező 1 óra is, ami szerintem unalmas volt. Szerencsére az utolsó 30 percre felpörögtek az események és élvezhetőbb is lett a film. Kaptam egy nagy adag akciót, feszültséget és szuper zombikat. Ezek után azt mondom, ha az egész film ilyen szintű lett volna akkor egy remekbe szabott alkotást kaptam volna. Így viszont csak egy könnyed kikapcsolódásra való film lett, amit 1-2 héten belül el is felejtünk.

Ezek után, már csak az a kérdés maradt hátra, hogy ezekkel a karakterekkel (Leon, Ada Wong, stb) miért nem csinálnak élőszereplős filmet, amiben ők a főszereplők? Alice-ból azaz Milla Jovovich-ból már kezd egy kicsit sok lenni, persze a filmeket még mindig eltudják adni, de én szívesebben néznék már egy másik fajta Resident Evil filmet.

6/10

A hét mesterlövész / The Magnificent Seven (1960)

2012. szeptember 24. - REMY

Számomra a western műfaj egy hiánypótló részleg. Rendkívül sok klasszikus minőségi film készült, amit még be kéne majd pótolni az idők során. Mégpedig azért, mert amiket eddig láttam, azoknak a többsége nagyon tetszett. Pl. A jó, a rossz és a csúf, Börtönvonat Yumába, Nincs bocsánat.

Ez a műfaj egy már a filmtörténelem kezdetén is feltűnt, egy olyan klasszikus mozival, mint a Nagy vonatrablás (1903). Egészen a 60-as évekig egy meghatározó műfaj volt a filmvilágban. Rengeteg neves színész tűnt fel akkoriban --> John Wayne, Clint Eastwood, Charles Bronson, Steve McQueen stb.
A 70-es évektől kezdve megcsappant az érdeklődés a western filmek iránt és csak elszórtak készültek közönség csalogató alkotások. A legjobb "újkori" western film szerintem magasan a Nincs bocsánat című film, Clint Eastwood főszereplésével.

Egy kis történelmi áttekintés után térjünk rá a filmre is. 1960-ban John Sturges megrendezte az 1954-es Akira Kurosawa által megalkotott 7 szamuráj című filmjének a remake verzióját. Sajnos még az eredetihez nem volt szerencsém, ezáltal a történet teljesen ismeretlen volt számomra, és nem volt viszonyítási alap. A film megtekintése után kétes érzéseim támadtak, mert maga a story tetszett. Mégpedig az, hogy Calvera (Eli Wallach azaz a Csúf) és bandája évek óta fosztogat egy szegény falut. Kifosztják őket, majd lelépnek. És ezt újra és újra eljátsszák, mindaddig amíg a nép megelégeli a folytonos kizsákmányolást. A nép az öreg bölcstől kér tanácsokat, melyek után fegyvereket és segítő embereket toboroznak. A cél a falu megmentése...

mesterlövész.jpg

Viszont a jó story ellenére, maga a film nem fogott meg. Nem éreztem azt az átütő erőt, ami miatt padlót fogtam volna. Kevésnek éreztem és unalmasnak. Pedig szinte minden adott volt, hogy megkapjam azt amit szerettem volna. A táj fantasztikus volt, az akkori kor stílusa és ruházata számomra tökéletes. (Egyszerűen imádom a western stílust.) A színészek szintén nagyon jók voltak. Charles Bronson, Steve McQueen, Yul Brynner, Eli Wallach, Robert Vaughn stb. Mindegyikük játéka tetszett, és a karakterük is kiváló volt.

De, ami a legjobban zavart az egész film alatt, hogy nem hallottam egyetlen egy dallamot sem, ami megfogott volna. A zene nagyon gyenge volt a filmben, pedig egy jó westernhez szerintem létszükséglet egy fantasztikus zene. Teljesen más hangulata lett volna az egész műnek.
Így összességében egy kisebb csalódás volt számomra a film. Minden mesterlövész után kap egy pontot a film, tehát 7/10, de ezt nagyon jó szívvel.

Bíbor folyók / Les Rivieres pourpres (2000)

2012. szeptember 23. - REMY

Mathieu Kassovitz munkássága nem volt ismeretlen számomra, mivel láttam már több filmet is tőle. A Gyűlölet, Gothika, és a Babylon A.D. című filmeket. Az utóbbit kivéve egész elfogadható alkotásoknak mondanám a filmjeit. A Gyűlölet hangulatilag, míg a Gothika teljes egészében megfogott. Ezekből kifolyólag úgy gondolom, hogy jó úton halad a rendezői karrierjében.

A francia filmekről annyit, hogy amiket eddig láttam, azoknak egy sajátos hangulatuk volt és ezt leginkább a képi világ és a színészi játékban bontakozott ki. Ennél a filmnél is már 4-5 perc után észrevehetőek ezek a jelenségek.
Nekem személy szerint a 90-es évek elejétől készült francia filmek kifejezetten tetszenek, és biztos vagyok benne, hogy ebben közrejátszik a rendkívül jó színészi társaság, akiket láthatunk a filmvásznon.

A film rendkívül magas szinten kezdődik és már a kezdő képsorokkal megvettek engem. Kellően bizarr látvány fogadott, amihez egy nagyon jó dallamot választottak aláfestő zenének. Ezzel a film iránti érdeklődésem még jobban megnőtt.
Ezek után maga a story is nagyon jól ki lett találva. Távol a hegyeknél Kerkérian (Vincent Cassel) egy sírrongálás ügyében nyomoz. Vele egy időben Niémans felügyelő (Jean Reno) viszont egy gyilkosság ügyén dolgozik. Ők ketten nem ismerik egymás, ezért nem is sejtik, hogy a két eset összefügg. A nyomozás során egymásra találnak és együttes erővel próbálják megtalálni, hogy ki követte el ezeket a bűnöket...

rivieres-pourpres-2000-01-g.jpg

Személy szerint nagyon szeretem az ilyen stílusú filmeket és ez is nagyon sokáig tetszett, de a film közepe felé eléggé kiszámítható lett és ez egy kicsit negatívum volt a számomra. Szerencsére egy kisebb csavarral azért kitudták húzni a slamasztikából az alkotást. Viszont maradtak benne hiányérzetek és a film után feltettem a kérdést magamnak, hogy mi lett volna ha... ?!

Ami nagyon tetszett az egész filmben, az a szereposztás. Jean Renot a legjobb francia színésznek tartom. Nagyon sok féle filmben játszott már és sosem csalódtam benne. A személyisége a filmekben mindig el van találva és ezt a tekintetével még jobban áttudja adni. Mellette akinek a játéka mindig felüdülés az Vincent Cassel. Szerintem hatalmas figura.

Ezek után, ha összegezni akarom a filmet, akkor azt mondom rá, hogy egy jó film lett, DE...
Viszont nem bántam meg, hogy megnéztem, mivel hiány pótlásnak tartom, mert nagyon sokan ajánlották már. Úgyhogy a film letudva és legyen 7/10

A csodálatos Pókember (1977)

2012. szeptember 22. - REMY

1977-et írunk. A képregény filmek még gyerekcipőben jártak. A legtöbb ilyen alkotás nagyon gagyi és gyerekes volt. Sokkal inkább egy poénos filmről van szó, amit egyáltalán nem szabad komolyan venni. (Már amennyire egy képregény adoptációs filmet komolyan lehet)

De azért manapság a filmipar megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy az adott film realisztikus és valósághű. Pl. Sötét Lovag trilógia, de a trailer alapján a Man of Steel is ilyen lesz.

Pókember számomra mindig is a legjobb Marvel hős volt. Anno nagyon oda voltam a Sam Raimi féle filmekért, főként az első két részért. A 3.-ról felesleges beszélni, mert semmit nem ér. Viszont az idei Marc Webb által rendezett Csodálatos Pókember szerintem nagyon magasra tette a mércét a Pók filmeknél. Hatalmas meglepetés volt számomra.
És a Pókember iránti érdeklődésem miatt, úgy gondoltam a kezdeteket is meg kéne tekinteni, azt, hogy honnan indult az egész story fejlődése a filmvásznon. (Ezt anno a Batman filmeknél megtettem. Egészen 1943-tól kezdve). Ha jól tudom ez volt a legelső egész estés Pók film. Viszont ezt is úgy csinálták meg, mint a 60-as évekbeli Batman filmet, azaz a korabeli sorozatból készítettek egy különálló mozit.

pókember 1977.jpg

A történetet, gondolom nem kell részleteznem. Már mindenki kívülről fújja. Peter Parkert (Nicholas Hammond) megcsípi egy pók. Majd ezek után szupererőre tesz szert. Miután felfedezte a képességeit, felkerül a testére a piros-kék szerelés, aztán elkezdődik a bűnüldözés.
(Bár minden filmben, más szituációban marja meg a pók.)

A film szinkronizálása hagy némi kívánni valót maga után. Az egész hangalámondásos volt. És abban biztos vagyok, hogy ez nem fokozta az élményt, sőt…
A technika megmosolyogtató volt, de legalább megpróbálták. A színészi játékról nem sokat lehetne írni, mivel semmi kiemelkedő teljesítmény nem volt. Inkább az amatőrizmus jellemezte a színészeket.

Ami fura volt, hogy az események nagyon gyorsan történtek. Nem részletezték a fontosabb dolgokat, ellentétben a mai filmekkel. De az akkori korra ez volt a jellemző, úgyhogy ezt nem fogtam fel negatívumként.
Végül, ami a legnagyobb meglepetést okozta, hogy hűek maradtak a képregényhez és nem Peter csuklójából jön ki a háló. Hatalmas baki volt ez Raimi filmjeiben.

Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem. Akik komolyabban bele akarnak mélyülni a képregény adoptációkba azoknak érdemes megnézni a régi idők filmjeit is ebben a műfajban. 5/10

Fékezhetetlen / Lawless (2012)

2012. szeptember 22. - REMY

Bevallom őszintén nem vagyok nagyon oda a gengszter filmekért. Nem mondom a Keresztapára, hogy világ legjobbja stb. De azért 2-3 alkotás elnyerte a tetszésemet. Gondolok itt a Scareface-re, Nagymenőkre és a Rakpartonra. És ezek mellé iratkozott fel a Fékezhetetlen is. A trailer alapján számítottam rá, hogy esetleg egy jó film is lehet belőle, mert a színészek adottak voltak a minőséghez. És ezt a minőségi szintet meg is kaptam, sőt jóval többet is, mint amit vártam.

A story a 30-as években játszódik, pontosabban a szesztilalom idején. A Bondurant-fivérek, Forrest (Tom Hardy), Jack (Shia LaBeouf) és Howard (Jason Clarke) hármas eléggé ismert volt akkoriban az Egyesült Államokbeli, Franklin megyében. Egy nagyon jól menő csempészüzletet tudhattak magukénak, de a boldog idők csak addig tartottak, amíg fel nem tűnt Charles Rakes (Guy Pearce), aki részesedéseket követelt magának az üzletekből. A nagymenő korrupt ügynöknek mindenki fejet hajtott a megyében, kivétel a Bondurant fivérek. Ezzel egy nagy konfliktus veszi kezdetét....

lawless.jpg

A rendező, John Hillcoat már nem egy új név volt a szakmában, mert többek között olyan filmeket rendezett már, mint Az ajánlat, és az Út. (véleményem szerint az Út egy rendkívül jó film). Viszont ezzel a filmmel egy új szintre léphet és biztos vagyok benne, hogy látunk még tőle minőségi alkotásokat.
A filmet nagyszerű precizitással alkotta meg. Nagyon nehéz belekötni, és őszintén nem is akarok, mert olyan élményt nyújtott, amit nem minden film tud mostanában. Sajnos futószalagon gyártják a gyengébbnél gyengébb filmeket és amikor a sok között rátalálunk egy kincsre, akkor azt teljes mértékben ki kell élvezni.

A történet nagy része adott volt, mivel igaz történet alapján készült. (biztos, hogy volt pár átírás, hogy eladhatóbb legyen). Fontos megjegyezni, hogy rengeteg olyan film készült, ami ebben a korban játszódik. De nem mindegy a körítés, illetve, hogy igaz történet alapján vagy puszta képzelet alapján született meg a mű. Általában az valós eseményekre épülő filmek nagyobb érzéseket váltanak ki az emberekből, talán ez is dobott a film élményen, de nem bánom.
Fantasztikus kamerázás volt végig a filmben. Remek tájon játszódott a történet. A sminkesek és a jelmeztervezők kitettek magukért, mert az akkori kort nagyon át tudták adni.

Viszont ami a legnagyobb meglepetés volt a filmben, hogy az összes színészt ki lehet emelni. Mindenki fantasztikusan játszott. De a legnagyobb meglepetést talán a Transformers filmek sztárja Shia LaBeouf adta. Elég sok ember beskatulyázta már és ehhez viszonyítva magához képest ő alakította a legnagyobbat. Viszont, ha általánosságban nézem akkor Tom Hardy és Guy Pearce játéka szállította a legjobb minőséget. Annyira természetesen és könnyedén játszottak, mintha tényleg az adott karakter lenne az igazi személyiségük. Eszméletlen jó volt.
Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy Gary Oldman viszonylag keveset játszott, pedig ő is hozta a tőle várható magas szintet.

Tehát összességében hatalmas élmény volt a film. Az utolsó akció jelenetnél már szinte tátott szájjal ütem a moziban, ami feltette az i-re a pontot.
Miután nagyon friss az élmény, így lehet, hogy közrejátszik a végpontszámban, de mindenesetre ez most 8/10

Mallory szerint a világ / Welcome to the Rileys (2010)

2012. szeptember 20. - REMY

Ha valahol az a név jelenik meg, hogy Kristen Stewart, akkor mindenkinek a Twilight filmek jutnak eszébe. Emellett az, hogy nulla színészi tehetséggel van megáldva. Én sem mondom azt, hogy kiemelkedő színésznő lenne, de túlzásnak érzem azt, ahogy sokan leírják. Nekem személy szerint semmi bajom nincs vele. 

És azt is meg kell jegyeznem vele kapcsolatban, hogy a sok gyenge film mellett tud ő minőségi filmekben is játszani. Gondolok itt a Pánikszobára, Út a vadonba, The runaways (itt a szerepet nagyon jól ráírták), és a Beszélj! című filmekre. És remélhetőleg az On the Road című film is beváltja a hozzá fűzött reményeket.

A történet során megismerhetünk egy házaspárt, akik között már jó ideje megromlott a kapcsolat, ráadásul a lányuk is meghalt.Ezek után a férj menekülni szeretne otthonról. Ezt egy üzleti út során meg is teheti. A másik városban megismerkedik a fiatal Malloryvel (Kristen Stewart), akit nem éppen a normális életstílus jellemez. Egy különleges kapcsolat alakul ki közöttük. Doug (James Gandolfini) úgy érzi, hogy Mallory mellett rendbe jön az élete. Közben Lois (Melissa Leo) a feleség, saját félelmeit leküzdve útnak indul, hogy megmentse a házasságukat....

A film rendkívül realisztikusan lett ábrázolva. A történet akár a való életben is megtörténhetne. Több okból is minőségi alkotásnak lehet nevezni. Többek között a kamerázás nagyon el lett találva és ezáltal a képi világ is egy nagyon jó drámai hatást eredményezett. Kicsit szürke, kicsit komor (persze itt ott 1-2 poén belekerült) hangulat volt jellemző. Egy drámánál általában az a jellemző, hogy a történések lassú folyásúak, ezt a jelenséget itt is tapasztalhatjuk. De ez a lassúság nem megy a koncentráció kárára, sőt ez által az ember még jobban bele tudja magát élni a cselekménybe.

mallory.jpg

A karakterekről annyit, hogy Kristen meglepően jó volt. Úgy érzem az e fajta karakter tökéletesen illik hozzá. Kellemes meglepetés volt. Gandolfini egy szerethető, szimpatikus karaktert formált meg. Vele se volt gond, hozott egy jó szintet ő is. Viszont Melissa karaktere felettébb idegesítő volt a film nagy részében, de azt hozzá kell tennem, hogy ő nála éreztem a legnagyobb fejlődést a történések során. A végére teljesen másként nézett rá az ember.

Amit negatívumként fogtam fel azaz, hogy volt 1-2 olyan jelenet, amit nem értettem, kissé súlytalannak éreztem. Talán kissé felesleges is volt. De ez tényleg csak pár jelenet, kb 1-2 perc lehetett összesen az egész filmben.
Viszont egy darabig azt hittem, hogy egy Micsoda nő! utánzatot kapok. Ettől nagyon megijedtem és kissé furán néztem. De szerencsére teljesen más irányba megy a film, úgyhogy az 1-2 sablont leszámítva nem volt gond.

7,5/10

Az ártatlanság kora / The Age Of Innocence (1993)

2012. szeptember 17. - REMY

Bevallom őszintén nem vagyok oda a kosztümös filmekért, de itt mégis csak egy Scorsese filmről van szó. Személy szerint a kedvenc rendezőim közé sorolom, Többek között az olyan filmek miatt mint a Taxisofőr, Viharsziget, Nagymenők és a Tégla. Többekkel ellentétben viszont nekem a legutóbbi alkotása a Leleményes Hugo is nagyon bejött. Ezen a filmen viszont nem éreztem a Scorsese stílus jegyeket. Bár ez nem is volt baj, mert ismerve őt szeret a saját stílusával ellentétes filmeket készíteni. pl. Leleményes Hugo vagy éppen ez.

1-2 szót a film történetéről. Newland Archer (Daniel Day-Lewis) az eljegyzése után megismerkedik a menyasszonya (Winona Ryder) rokonával, Ellen Olesnkával (Michelle Pfeiffer). A történések során egyre erősebb vonzalmak ébrednek Archerben az asszony iránt. Ez által a történet egy romantikus drámává válik. Valakinek fel kell adnia az érzéseit és lépnie kell...

ártatlanság.jpg

A film első sorban romantikus, de elég nagy szerepe van a drámaiságnak is. Az érzelmek dominálnak és a szereplők között egy szerelmi háromszög alakul ki. Szerintem nagyon sokat számított, hogy női írója volt a filmnek. Ezáltal a romantika elég nagy minőségi szintre lépett.

Ami viszont a legnagyobb pozitívum a filmmel kapcsolatban az a fényképezés és a korhű ábrázolás. Egyszerűen fantasztikus volt. Nem is csoda, hogy megkapta a legjobb jelmeztervezésért járó Oscar díjat az alkotás. A film a 19. században játszódik és a színészek remekül hozták az akkor stílust, az akkori viselkedést. Bár be kell valljam nem éreztem egyik színésznél sem az áttörést a játékukban, de ha mégis ki kéne valakit emelnem akkor az Michelle Pfeiffer lenne. Fura mód Ryder kapott jelöléseket, pedig őt éreztem a 3 színész közül a leggyengébbnek.

A film alatt többször is hallottuk az elbeszélő hangját. Ezáltal olyan érzésünk volt, mintha egy könyvet olvasnánk. Ez is egy jó ötlet volt szerintem.

A negatívumok pedig az, hogy a story és maga az egész film nem igazán kötött le. Több helyen untam is egy kicsit. Viszont, ennek ellenére egy egész jó filmnek nevezném.

7/10

A filmet amúgy az apjának ajánlotta -> Luciano Charles Scorsese

Lockout (2012)

2012. szeptember 16. - REMY

A story egy űrbéli hibernáló börtönben játszódik, ahol kitör a lázadás majd a rabok túszokat ejtenek, akik között ott van az elnök lánya is. Több száz rab van a fedélzeten, és a túszok élete bármelyik pillanatban megpecsételődhet. Mit lehet ilyenkor tenni? Hívjuk gyorsan John McClane-t. 

hmmm... ja, ez nem az a film.

Itt Snow (Guy Pearce) az ex-CIA ügynöknek kell megpróbálnia bejutni a börtönbe, majd a küldetését végrehajtania. Ami nem más mint az elnök lányát (Maggie Grace) hazahozni a Földre.

A film felidézi a 80-as 90-es évek akciófilmjeinek a hangulatát. Tehát cigi a szájban és a főhős egyedül ledarálja a több száz emberből álló ellenséges haderőt. Mindezt a realitást arcon köpve. Sajnos manapság a Feláldozhatókon kívül nem sok ilyen filmmel találkozhatunk. Nincs tesztoszteron túltengés az akciófilmekben. Minden csak az effektekkel akarnak megoldani. Itt már az első perctől kezdve próbálták a feszültséget kelteni.
Hát a CGI ennél a filmnél nagyon gyengére sikeredett. Komolyan mondom a 80-as években jobban használták a technikát. De végül is ez annyira nem szólt bele a filmélménybe. Ennek a célja a kikapcsolódás és a retro hangulat volt a célja, amit többé kevésbé megkaptam.

lockout.jpg

A film legnagyobb erőssége Guy Pearce volt. Laza nagyképű karaktert kapott, amit nagyon jól el is játszott. Lazán és poénosan, de mégis komolyan hajtotta végre a feladatát.

Végezetül, számomra a 80-as években vagy nagyon jó akció filmek készültek, vagy nagyon gyengék. Középutat nem nagyon találtam, de talán ez Pearce miatt oda kerülhet. De a film tipikusan az a fajta amikben régen Dolph Lundgren kapott főszerepet.

Szerintem a film egyszeri nézést megérdemel, de a megtekintés után pár órával már azt sem tudjuk mit néztünk. Kikapcsolódásra jó választás a maga 90 percével.
6/10

süti beállítások módosítása