Az előzmények tartalmából

Eme filmmel kapcsolatban két kérdés mozgatta igazán az embereket. Az egyik, hogy vajon „hová lett Damon Hill?” Esetünkben Kevin Spacey, amire természetesen tudjuk a választ, hiszen nem egy hirtelen jött tragédia, vagy egy „összevesztem a rendezővel” konfliktus vetett véget a szereplésének (reméljük a karrierjének azért nem), hanem egy, a mára már hétköznapi cselekedetté vált szexuális vádaskodás. Vajon mennyivel lett volna ő más? Egyes jelenetekből mit, hogyan és mennyire mást hozott volna ki? Erre a kérdésre azonban már soha nem kapjuk meg a választ, ugyan is a botrány után Scott és stábja nem sokat gondolkodott, kitette Spacey szűrét a filmből, és tartva a megjelenési határidőt, mindösszesen két hét leforgatása alatt újraforgatta jeleneteit Christopher Plummerrel, aki korban és kinézetben közelebb állt J. Paul Getty személyéhez. A másik nagy kérdés az volt, hogy vajon Scott visszatalál e a régi énjéhez, vagy tovább erősíti a mára – sajnálatos módon – méltán kiérdemelt iparos jelzőt?

Teljesen valószínűtlen szituáció ugyan, de ha mindennemű háttértudás nélkül ültem volna le a film elé, és valaki azt mondta volna, hogy most a Coen fivérek legújabb munkáját fogom látni, ami a Fargo kvázi folytatása, akkor bizony hittem volna neki. A Három óriásplakát ugyanis mind stílusát, mind hangvételét tekintve rokonítható Coenék lassan negyedszázados mesterművével, és hát további egyértelmű kapcsolódási pontként ott van Frances McDormand is. Sőt, még a két film zeneszerzője is ugyanaz, Cartell Burwell személyében. Ezek után nem csoda, ha az ember párhuzamot von. És van még valami közös. Miképp a Fargo, úgy a Három óriásplakát Ebbing határában is zseniális.

Ember legyen a talpán, aki a mostani dömpingben lépést tud tartani a sorozatokkal. A tavalyi évben, nem számítva a realityket, 487 került belőle az amerikai piacra. Nézőként természetesen csak néhányat lehet követni, de hogy ebből egyáltalán mennyiről lesz tudomásunk, már a marketingesek feladatkörébe tartozik. Én mindenesetre a hazai HBO nélkül arról sem tudnék, hogy létezik a Képmás (Counterpart) című sorozat. Pedig nem kisebb név a főszereplő, mint az Oscar-díjas J.K. Simmons.

Kortól és nemtől függetlenül mindenki vágyik arra, hogy szeressék. Így vannak ezzel a Mexikóvárosban élő idős utcalányok is, akik életünk nagyobb részét bájaikat árulva a téren töltötték. Van közöttük 50, de 80 éves is, olyan, akinek vannak gyerekei, de akár férje is volt már.

A filmet a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon láttuk.

Te mikor beszélgettél utoljára egy jót, esetleg belsőségeset a nagyszüleiddel? Volt már olyan, hogy kérted, meséljenek az életükről; szerelmeikről; fiatal korukról; illetve arról, hogyan változott a gondolkodásuk az idő múlásával? Esetleg arról, hogy mit gondolnak a halálról és az elmúlásról? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesz fel nagymamájának egy angol, egy német és egy magyar fiatal. A válaszoknál viszont sokkal többet kapnak.

A filmet a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon láttuk.

Négy évvel A nagy füzet bemutatója után Szász János újabb nagyjátékfilmje kerül bemutatásra, ezúttal már a cím is határozottan azt sugallja, nincsenek tabuk, és nincs mit takargatni, a film nyílt kártyákkal játszik.

Zsinórban harmadjára jelölnek magyar filmalkotást Oscar-díjra, ennek okán pedig tegnap este a Testről és lélekről stábja sajtótájékoztatót tartott.

Tíz évvel ezelőtt, mindössze 28 évesen hunyt el Heath Ledger ausztrál színész, aki rövid élete alatt is kitörölhetetlen nyomot hagyott a filmes világban.