A Babadook című ausztrál pszicho-horror-dráma az elsőfilmes Jennifer Kent alkotása, mely a 2014-es Sundance Filmfesztivál versenyszekciójában debütált. Miután az akkori szezonban körbeutazta a világot, az összes jelentősebb horror/fantasy filmfesztiválon lenyűgözte a közönséget és a kritikusokat, a hatvanegy jelölésből ötvenötöt váltott díjra, és a nemzetközi premierje után számos kritikus az év horrorfilmjének jelölte meg. Idehaza némi késéssel érkezik ugyan, de ez mit sem von le abból a tényből, hogy egy olyan komplex, érett és intelligens film, amilyenre már nagyon nagy szüksége volt a horror műfajának. A Babadook február 1-től látható a hazai mozikban, eredeti nyelven, magyar felirattal.

A premier előtt viszont lesz egy díszbemutató a Pólus Moziban, január 31-én 19:00 órakor, amire most lehetőségetek van páros belépőket nyerni, szám szerint hármat, szóval az esélyek igen jók.

Évtizedek óta ugyanarra a sablonra épül az olyan filmek forgatókönyve, mint a Kill Theory-é, avagy a Mészárlás szabály szerint című alkotásé. Összejön egy haveri társaság, majd szépen egyesével elhullanak, mint a legyek. (Jennifer, Alex, Brent és a többiek most végeztek a főiskolán. A fiatalok vakációra indulnak a félreeső hétvégi házba, hogy megünnepeljék a diplomájukat. Az ünneplés azonban rémálommá változik, amikor egy szadista gyilkos célpontjává válnak.) Személy szerint Én oda vagyok az efféle mozikért, ugyanis a horror műfajon belül az élvezeti értékük egy kis odafigyeléssel akár a csillagos égig is felemelhető. Kreativitás terén igen hálás téma a tinédzserek legyilkolása, hiszen bármit, de tényleg bármit be lehet hozni annak érdekében, hogy végül csak egy – általában lány – maradjon életben.

A Bardeni Bellák végső fellépése hűen követi az előző két rész már jól bevált sémáját, viszont egy új szereplőnek köszönhetően pukkan a végén.

Az első gondolat, amely megfogalmazódott bennem még a sorozat első része után az volt, hogy „annyira 2017”! Ha azokat a kulturális termékeket kellene felsorolni, amelyek a mostanában nagyobb visszhangot kapó társadalmi problémákkal foglalkoztak, a Tűnj el! mellett a SMILF volt az a tavalyi évből, amely érett hozzáállásról adott tanúbizonyságot. A 2017-es címke tehát azt is jelenti, hogy ezek az alkotások haladtak is a korral.

Jövő héten kerül a mozikba a Floridai álom, amely kapcsán leginkább Willem Dafoe Globe-jelölést érő alakítását szokták megemlíteni. Ebben a filmben azért ennél sokkal több van, például egy hihetetlenül cserfes, hétéves kislány, aki sokkal nagyobb badass, mint amilyen Wonder Woman valaha is lesz.

Paul Safranek (Matt Damon) tipikus kisember, akinek vállát ólomsúlyként nyomják a hétköznapi élet problémái, melyek elől feleségével karöltve most elmenekülhet egy eszméletlen norvég találmány segítségével. A kisemberből még kisebb lesz, pontosan 12 centiméter, a testével együtt viszont a problémák is nemhogy eltörpülnek, hanem teljességgel el is tűnnek, a vagyona pedig a mérettel fordított arányban megnő. Mindezek mellett még a bolygó ökoszisztémájáért is sokat tesz azzal, hogy ezentúl csak körülbelül annyit fogyaszt és szemetel majd, mint egy megtermettebb rovar. Igazi utópia. Vagy mégsem?

1999. január 10-e meghatározó időpontja a televíziós sorozatozás történelmének. Aznap indult útjára David Chase legendássá vált alkotása a Maffiózók, mely alapvetően megváltoztatta a trendeket a kisképernyős szórakoztatás világában: Tony Soprano színre lépésével ugyanis beköszöntött az antihősök kora.

Uwe Boll a Seed című filmjével már megmutatta, hogy képes olyan képsorokkal feltölteni a filmjeit, amik megbotránkoztatják a nézőket. Úgy is mondhatnám, hogy kell egyfajta gyomor hozzájuk, hogy túléljünk bizonyos részeket. 2009-ben pedig egy valós eseményt próbált meg feldolgozni a maga módján, méghozzá egészen vállalhatóan. Ha másra nem is, de legalább arra mindenképpen jó volt, hogy utána olvassak, mi is volt ez a bizonyos darfúri vérengzés.