1999. január 10-e meghatározó időpontja a televíziós sorozatozás történelmének. Aznap indult útjára David Chase legendássá vált alkotása a Maffiózók, mely alapvetően megváltoztatta a trendeket a kisképernyős szórakoztatás világában: Tony Soprano színre lépésével ugyanis beköszöntött az antihősök kora.
Uwe Boll a Seed című filmjével már megmutatta, hogy képes olyan képsorokkal feltölteni a filmjeit, amik megbotránkoztatják a nézőket. Úgy is mondhatnám, hogy kell egyfajta gyomor hozzájuk, hogy túléljünk bizonyos részeket. 2009-ben pedig egy valós eseményt próbált meg feldolgozni a maga módján, méghozzá egészen vállalhatóan. Ha másra nem is, de legalább arra mindenképpen jó volt, hogy utána olvassak, mi is volt ez a bizonyos darfúri vérengzés.
Az X-akták 11. évadával a készítők – az ígéretek szerint – arra vállalkoztak, hogy végleg felfedik előttünk az igazságot. Az igazságot, aminek darabjait már két és fél évtizede rakosgatjuk anélkül, hogy valóban látnánk a teljes képet. De vajon lesz-e létjogosultsága a sorozatnak, ha a legfőbb magja, a mitológiája, vagyis az igazság immáron nem lesz többé odaát? Olvasd tovább, ha te is hinni akarsz!
Mindig jó érzéssel tölt el, mikor olyan alkotásokra bukkanok, amik bár sosem voltak A-listás filmek, ennek ellenére mégis sokan szeretik őket, de nekem valamiért eddig kimaradtak az életemből. Rutger Hauer Őrült Stoneja pedig pont egy ilyen alkotás, méghozzá a legjobb fajtából!
„Két kávét. Dupla adag cukorral!"
Filmes szempontból a 90-es évek többek közt a független szerzők aranykoraként maradt fent. Tarantino, Linklater, Soderbergh és Rodriguez, hogy csak a legnagyobbakat említsem, is mind ekkor kezdték bontogatni szárnyaikat. Az efféle filmkészítésnek megvannak a maga előnyei, melyek közül talán a művészi szabadság a legfontosabb. De van ám a dolognak árnyoldala is, mely elsősorban a büdzsé hiányából fakad: az olcsó film olcsó színészeket és technikusokat von maga után.
Az idei év rendkívül sok kellemes meglepetéssel, kiváló filmélménnyel és igényesen szórakoztató alkotással szolgált. A következőkben a legkiválóbbakat emeltem ki, szerény véleményem szerint. Íme 2017 tíz legnagyszerűbb filmje.
Holnap véget ér az esztendő, ezért jó szokásunkhoz híven, számot adunk az idei esztendő filmes terméséről. Ezúttal azonban nem tíz, hanem húsz filmet gyűjtöttem össze, amelyet mindenképpen érdemes megtekintenie mindenkinek, ezeket két cikkben sorolom fel. Mivel az alkotásoknak a listába kerüléshez igen komoly feltételeknek kellett megfelelni, így eltekintek a helyezések hirdetésétől, ezek a filmek kivétel nélkül figyelemre és megtekintésre méltóak. Olyan filmek közül válogattam, amik Magyarországon az idei évben kerültek mozikba, vagy az itthon is elérhető streaming szolgáltatások valamelyikére. Következzen tehát 10 film a 2017-es év 20 legjobbja közül.
Az utolsó felvonásra maradtak a jövő év legígéretesebb projetktjei, azok a filmek, amelyek igazán komoly potenciállal rendelkeznek, talán kisebb rajongótáborral, mint az előző két cikkben felsorolt franchiseok, mégis sokkal értékesebbek. Természetesen, ezek közül is akadhat, olyan, amelyik nagy csalódást fog okozni, vagy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, mégsem lehet őket az előző két cikk blockbustereihez hasonlóan egy legyintéssel elintézni.
