A Csillagflota U.S.S. Shenzhou nevű hajója egy azonosítatlan tárgyra bukkan az űrben, amiről rövid úton kiderül, hogy egy ősi Klingon jeladó. A háborgatásával a hajó első tisztje, a Vulcánon nevelkedett Michael Burnham, sikeresen felpiszkálja a galaxisszerte őgyelgő huszonnégy klingon törzs valamennyi képviselőjét, így tíz évvel Kirk, Spock és az Enterprise indulása előtt küszöbön a háború. Eonoknyi kihagyás után ismét felizzanak a térhajtóművek, maximumra kattannak a fézerágyúk, átállnak a tartalék rendszerek, gyűrődnek a homlokok és megindulnak a Föderáció élre vasalt szekerei. A moziban ugyan az utóbbi évek során háromszor is barangolhattunk a legvégső határon, az a formátum, amire az egészet kitalálták, csak várt és várt a megfelelő pillanatra, hogy aztán újra előléphessen a fényre. Ez a pillanat most elérkezett, úgy hívják Star Trek: Discovery. Örülünk.

Tobe Hooper 1974-ben megalkotta minden idők egyik legnagyszerűbb sorozatgyilkosát, Bőrpofát. A mára már 8 epizódot is magáénak tudható franchise óriási hullámvölgyeket élt át az elmúlt évtizedekben, ugyanis a kezdeti csúcsra mászást követően, mélyrepülésbe kezdett egészen addig, míg 2003-ban újra nem gondolták méltó módon a karaktert és világát. A dögszag, és a vele együtt járó vér és húscafatok szinte orral, valamint kézzel érezhető feltűnése alapozta meg minden téren a láncfűrész megfelelő működését. Itt nem benzinre volt szükség a megfelelő működéshez, hanem egy olyan texasi világra, amibe beleillik Bőrpofa.

A szerelem, a párválasztás minden életszakaszban nehéz. Ha szerencsénk van, akkor olyan embert találunk, aki nem addig akar csak velünk lenni, amíg az igazából kiszemelt egyént megszerzi, illetve az sem jobb lehetőség, ha plátói szerelmet érzünk valaki iránt, aki még csak azzal sincs tisztában, hogy a világon vagyunk. Monja Art osztrák rendezőnő első játékfilmjének szereplői is hasonló cipőben járnak, és mindegyikük a saját vérmérsékletének megfelelően próbál meg boldogulni a szerelmi útvesztőben.

Fritz Lang első hangosfilmje még sok hasonlóságot mutat a némafilmekkel, csak néha- néha hallunk egy elfütyült dallamocskát, a történet és a színészi játék azonban még mindig igen erős, és simán felveszi a versenyt a mai legnagyobb blockbusterekkel is. Pedig az 1931-es születése óta sok minden változott, de a jó film mindig örök marad.

Howard Beale (Peter Finch) bűnös! Ugyan nem ölt meg senkit, nem tulajdonított el semmit, de elkövette a legnagyobb bűnt, amit egy médiaszereplő elkövethet: hagyta, hogy zuhanjon műsorának nézettsége. Büntetése pedig a nyilvános búcsú. Azonban az agg hírbemondó váratlan húzáshoz folyamodik, élő műsorban közli, hogy a következő héten az ország-világ szeme láttára véget vet életének. A felejtés homályában elveszni készülő karrierje hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vesz, szenzáció, hovatovább a média profétája lesz. A legendás Sidney Lumet (12 dühös ember, Kánikulai délután) az ő példáján keresztül mutatja be a cinizmussal bőségesen átitatott médiakritikáját.

A Kingsman: Az Aranykör megpróbál még egy lapáttal rátenni az atomcool és visítva röhögős első részre és ami azt illeti, ebben nem is vall kudarcot.

Megállíthatatlanul robog a Stephen King őrület a mozikban. Egy visszafogott erényekkel rendelkező Setét Torony, és egy kasszarobbantó AZ után jönnek a bejelentések a mester regényeinek további adaptációs lehetőségeiről, mozis és kisképernyős formátumra egyaránt. Legújabb nyereményjátékunk kérdése is Kinghez kapcsolódik, figyeld csak:

A megannyi horrorfilmes listán előkelő helyet elfoglaló, mindmáig az egyik legbrutálisabb horrorként jegyzett Mártírok, közel 1 évtizede, 2008-ban látott napvilágot a filmvásznon. Pascal Laugier filmjét a zsáner rajongói mind a mai napig, igencsak közkedvelt, valamint véres alkotásként tartják számon. No, de vajon tényleg ennyire jó a Mártírok?