Az évad utolsó előtti része mindig a legváratlanabb, legkegyetlenebb fordulatokat hozza, ez most sincsen másképpen. Jon és társai öngyilkos küldetésre indulnak a Falon túlra, az Arya és Sansa közötti feszültség tovább nő. SPOILERES ÍRÁS

Érdemes még elaludni, ha napok múlva vége a világnak? Talán mire kinyitod a szemed, a történelem utolsó napjára ébredsz, vagy még rosszabb, túlalszod és lemaradsz a tűzijátékról. Érdemes egy zsarunak még nyomozni, azt üzenve ezzel az utolsókat rúgó társadalomnak, hogy bizonyos dolgokat még most, a végső órákban sem lehet büntetlenül elkövetni? Azok az emberek, akik nem egészen fél évvel ezelőtt a rántottájukkal pózoltak sült szalonnával, menta teával, és arra vártak, hogy az ismerőseik a virtuálisan kinyújtott hüvelykujjukkal adózzanak a kompozíciónak, most egy kifosztott szupermarket poros raktárában marakodnak az utolsó adag zacskós levesen. A végítélet súlyosan közeli árnyéka bekebelezi a még élőkben a halandó emberségük végső maradékát is. Hiába, a világ nem lett szebb hely Az utolsó nyomozó trilógia befejező kötetére, de ez már nem is számít. A történet főhősének, Hanknek, csupán egyetlen dolga maradt, és van rá közel 270 oldala, hogy ezt beteljesítse. Az igazság határán már minden egyes óra az utolsó lehet.

Tovább követve az idei sufni sci-fik nyomvonalát, a múltkori Revolt után egy másik low-budget gyöngyszem, a Kill Switch is elém került. Mindkét film osztozik az erősen visszafogott költségvetés terhein, de miként ezt az apróságot a Revolt esetében sem éreztük átoknak, úgy itt sem feltétlenül az. Ha pedig tovább megyünk, az is feltűnhet, hogy a Kill Switch is rengeteg szállal kötődik a kultikus Half-Life játékokhoz, mintha azok ügyesen sikerült hangulati és látványbeli megidézése lenne, elég, ha csak belepillantunk a lenti előzetesbe (mondjuk az a "from visionary director" egy elég erős vicc, tekintve, hogy ez a rendező első egész estés filmje, de ilyeneken manapság már nem akadunk fenn). A szinte végig first person nézetben felvett akciók megérik a "mozijegy árát", csak aztán a seedelés se maradjon ki!

Hallod ezt Mamma…Mia

A 2009-ben bemutatott Made in Hungaria egy kellemes, jó hangulattal és remek dalamokkal valamint ötletes táncbetétekkel megalkotott musical lett. Volt egy jól felépített hangulata, szerethető karakterei, remek betétdalai és még némi stílust is fel lehetett fedezni benne, ami kimondottan szerethetővé és élvezhetővé tette az összképet. Eltelt 8 év és a magyar filmgyártás elérkezettnek látta az időt egy újabb musical projectre, vagy ahogy ők hivatkoznak rá, zenés vígjátékra. Igen tudom, volt egy Valami Amerika 2, ami simán elmenne egy fél musicalnek (vagy minek), de ebbe most ne menjünk bele. Szóval jött a híre a Pappa Pianak, melynek rendezői székébe azt a Csupó Gábort ültették le, akinek a neve egyet jelent a Simpson Családdal. Szereplőknek pedig olyan színészeket kértek fel, mint az egyre felkapottabb Szabó Kimmel Tamás, Stohl András, az X-Faktorból ismert Kováts Vera, valamint a Hollywoodból hazacsábított Ostorházi Bernadett. Első blikkre nem igazán csigázott fel különösebben a dolog, de őszintén megvallva, amikor megláttam az előzetest, valamiért még is felkeltette az érdeklődésemet. Ha nem is akartam azonnalrögvestdemégtegnap látni, de mindenképpen bevonzott annyira, hogy a kíváncsiság kellemes érzésével foglaljam el a helyemet a moziszék teremtette lila ködben, amit egy filmszerető ember szeret hétről hétre átélni. Sajnálatos módon nagyjából 5 perc elteltével kiderült, hogy ez a film bizony nem az lesz, amit előzetesen szerettem volna, hogy legyen.

Az évad sajnos a végéhez közelít, ennek viszont jótékony hatása is van, az ötödik epizód ugyanis kíméletlen tempót diktál, elképesztő fordulatokat és egy eszméletlenül látványos lezárás ígéretét hozza magával. SPOILERES ÍRÁS!

Vannak azok a nagybetűs élmények, amiket nem elég hallomásból ismerni, hanem át kell élni, mert minden, amit ad az rád telepszik, csontig hatol, és jó pár napig a rabjává válsz. Valahogy így jártam én is a Suspiriával.

Suzy egy viharos éjszakán érkezik meg Freiburgba, mert annak világhírű balettanodájában szeretné pallérozni tánctudását. Azonban nem sokkal, miután megérkezik, az intézet egyik tanulója rejtélyes körülmények között életét veszti. Ezután pedig egyre több furcsa esemény játszódik le Suzy szemei előtt.  

Tudjátok mi történik, mikor egy egyiptomi szappanoperát keresztezel egy horrorfilmmel? Normális esetben semmi, mert ilyet épeszű ember nem csinál, főleg nem egy Tony Curtis-szel a fedélzeten. De Gerry O'Hara volt olyan badass, hogy megcsinálta, Az élő múmia filmje pedig egy kupac rothadó, egyiptomi moslék lett. De tényleg!

Egyik legjobb tulajdonságunk, hogy nem tudunk sokáig nyugodtan ülni, mindig újabb és újabb élményekre vágyunk. Kalandba pedig még akár akkor is keveredhetünk, ha társasozni kezdünk (Jumanji); vagy a kiadónk elküld külföldre, mert megakadtunk az írással (A Nílus gyöngye és A smaragd románca); de akkor sem fogunk unatkozni, ha esetleg a szüleink otthon felejtenek minket a karácsonyi nyaralás alkalmával (Reszkessetek betörők); ha pedig régészprofesszorok vagyunk, akkor bizton számíthatunk izgalmas percekre (Indiana Jones filmek)

Új rovat indul a blog hasábjain. Minden alkalommal igyekszem majd tartani a 8 db-ot, de biztosan lesz ettől eltérés. A nyitó lista nem is lehetne más nyár lévén, mint a kalandokat bemutató.