A marketingesek nem állnak le, és kiadtak egy újabb Godzilla poszter, ami ráadásul kegyetlenül jó is lett. Remélhetőleg a film is minőséget fog képviselni.

Erik Skjoldbjærg 1997-ben megalkotta, majd Christopher Nolan 5 évvel később remake-elte az Álmatlanság című filmet. Számomra mindig meglepetést okoz, hogy a Skandináv filmek milyen nagyszerű hangulatot tudnak árasztani magukból, és ez alól az Insomnia sem kivétel.

Egy norvég kisvárosban gyilkosságot követnek el. A helyszínre két rendőr érkezik, hogy a helyiek segítségével elkapják a tettest. A nyomozás során azonban tragédia történik, mert az egyik rendőr lelövi a társát. Az ügy óriási fordulatot vesz ettől a pillanattól…

Bevallom őszintén sosem voltam oda az európai krimi filmekért, de meg kell hagyni, hogy ez egy jó alkotás, és ha valaki filmet kérne tőlem ebben a kategóriában, akkor biztos vagyok benne, hogy az elsők között ajánlanám ezt.

Skjoldbjærg meglepően depresszív hangulatúvá tette a filmjét, melyben a főhős egyre mélyebbre süllyed, és egyre nagyobb lesz a lelki teher számára. Erre a szerepre mondhatni tökéletes választás volt Stellan Skarsgard, mert láthatóan együtt élt a szerepével. (A karaktere szemmel látható fejlődésen megy keresztül, és gyönyörű ívet ír le a film alatt) A történések folytán egyre kevesebbet beszélt, és egyre verejtékesebb lett a homloka, így mutatva be azt, hogy a fény az alagút végén kezd eltűnni, és válik a sötétség rabjává.

A norvég helyszínek, és szürkés képi világ csak fokozta a film hangulatát, bár ez nem újdonság, amikor egy skandináv filmről beszélünk. Nagyon értik az efféle ábrázolást.

A film legerősebb pontja a story, melyet egyszerűen nem lehet nem szeretni. De sajnos azt kell mondanom, hogy néhol unalmassá tud válni, amit kicsit furcsálltam a film alatt, hiszen érdekelt a története, de mégis valami nem stimmelt. A viszonylag rövid, alig másfél órás mű nagyon lassan telt el. (Ez valószínűleg az miatt van, hogy nem szimpatizálok túlságosan ezzel a műfajjal).

Az Insomnia egy korrekt krimi-thriller film, megfűszerezve egy karakterdrámával, melyen a skandináv védjegyek tökéletesen észrevehetőek. A műfaj kedvelőinek bátran ajánlom, de nálam ez csak 6,5/10

Godzilla

Egy olyan névsor után, mint Mark Wahlberg, Russell Crowe, Catherine Zeta-Jones, és Barry Pepper, nem gondolná az ember, hogy egy gyenge filmet fog látni, pedig a Megtört város közel sincs a jóhoz. Egy sokat látott kliséhalmaz az egész.

Billy Taggart a New York-i ex-zsaru az egyik legjobb rendőr volt, mindaddig, amíg az egyik bevetésén el nem kattant az agya, és a tettével megváltoztatta az életét. 7 évvel később, amikor magánnyomozóként dolgozik, akkor kap egy telefonhívást a polgármestertől, aki azt kéri tőle, hogy nyomozzon a felesége után. Billy komolyan veszi a feladatát, ám a történések alatt rájön, hogy nem a jó oldalon áll, és átverték…

Russel Crow hiába zseniális színész, azért elég sokszor mellényúl a film választás terén, és most sincs ez másként. Allen Hughes az Éli könyvével megvett engem, de most csalódnom kellett benne, mert létrehozott egy olyan filmet, ami már rengetegszer kikerült a piacra. Ugyanakkor a téma jó, mert a korrupcióból, emberek kihasználásából (átveréséből) egész pofás kis filmeket lehet létrehozni, ám ahhoz egy jó forgatókönyv is kell. Mondanom sem kell, ez itt nem volt meg…

A Megtört város nagy hibája, hogy érdektelen, lelketlen, unalmas, és feledhető. Hughes elfelejtette feltölteni a filmet feszültséggel, fordulatokkal (amiknek súlya is van), így amikor végzünk a filmmel, akkor nem telik bele 5 percbe, de már el is felejtettük a Megtört várost.

A következő hibája a filmnek, hogy a karakterek nincsenek kidolgozva, és a cselekmény folyamán akármi történik velük, egyszerűen nem váltanak ki semmiféle reakciót a nézőkből. Jellegtelen, üres karakterek, amik nem adtak semmi pluszt az élményhez.

A Megtört város egy gyenge krimi, mert semmilyen téren nem tud kiemelkedőt nyújtani, vagy legalább valami olyasmit, ami miatt csettint egyet az ember. Volt benne fantázia, de semmi nem lett belőle. 4,5/10

Robert De Niro és John Travolta egy filmben. A 90-es években ez még ütött is volna egy akkorát, hogy a mai napig éreznénk a hatását, de sajnos mára már csak szúnyogcsípésnek felelt meg. A két nagyágyú az elmúlt években nagyon visszavett a tempóból, és inkább a felejthető kategóriás filmekre gyúrtak, ami nagy kár.

Benjamin Ford, amerikai veterán a hegyekbe vonult, hogy nyugalomra leljen és a háta mögött hagyja a háborús életét. Egy nap váratlanul belebotlik egy turistába, akivel hamar összebarátkozik. A látogató azonban közel sem az, akinek látszik. Hamarosan egy az egy elleni harc veszi kezdetét az amerikai és a szerb katona között…

Maga az ötlet, hogy két ekkora színész egymásnak feszül és macska-egér harcot űznek egymással, az hatalmas, de sajnos gyengén lett kivitelezve. A Daredevil és a Szellemlovas rendezője nem tudta tökéletesíteni a színészekben, illetve az ötletben rejlő potenciált, így hamar a süllyesztőbe kerül majd a Killing season.

A forgatókönyv mindaddig jól működik, amíg az első 1-2 csavart eltolják benne, de amikor már sokadjára ismétlik meg, akkor válik igazán unalmassá a film. Ez sajnos elég hamar bekövetkezik, és utána csak az ötlettelenséget követhetjük a film végéig, ami szerencsére nem olyan hosszú.

Kiszámíthatóság, feszültségtelenség, és unalom jellemzi leginkább a filmet, de még így is azt mondom, hogy akik szeretik a két neves színészt, azoknak egyszer érdemes megtekinteni, ha másért nem is, de így legalább látják/látjuk, hogy a pénzért a legnagyobbak is képesek eladni a lelküket.

A Killing season egy gyenge film lett sajnos, hiszen semmi pozitívumot nem lehet kiemelni belőle. Egyszer-egyszer megvillan valami, de mire felfognánk már ismét visszatér a régi kerékvágásba, és pont emiatt lesz felejthető. De Niro és Travolta remélhetőleg hamar visszatér a helyes útra, mert sokkal, de sokkal többre képesek, mint amit ebben a filmben nyújtottak. Bár előbbi idén 7 filmben fog szerepelni… 4,5/10

Egy éjjeli órában, lámpafényben, Guillermo del Toro leült a szobájának asztalához, majd felnyitotta a játékdobozának tetejét és kivett egy műanyag robotot. Ellenfélnek kiválasztott egy dínó formájú bábút és elkezdett a robotjával harcolni ellene, ám amikor a jó legyőzte a gonoszt, akkor nem hagyta abba a szórakozást, hanem kivett egy még nagyobb ellenfelet, és ezt egészen addig folytatta, amíg az anyukája el nem zavarta aludni. Nos, ez a történet sok embernek mutathat tükröt, hiszen sokan járhattak így, ám jóval kevesebben azok, akik több tíz millió dollárt kaptak a kezükbe felnőtt korukban, hogy vigyék filmvászonra ezt a jó kis mókát.

Az emberek úgy gondolják, hogy a gonosz, az idegen a csillagok között bujkál, ami lehetséges is, de jelen esetben alattunk rejtőzködnek. A Csendes-óceán mélyén egy kapu segítségével óriás szörnyek tudnak átjönni a mi világunkba, hogy azt romba döntsék. Az egyetlen módja, hogy legyőzzük a szörnyeket, nem más, mint a jaegerek bevetése, akik képesek felvenni a harcot az ellenféllel…

A trailerek alapján úgy tűnt, hogy del Toro óriási zúzdára készül, és a nyár, de talán az egész év legjobb blockbuster filmjét készíti el. Hmm, ez szerintem sikerült is neki, mert a Tűzgyűrű nem csupán egy akciódús, monumentális, robot vs. szörny harc, hanem egy gyerekjáték, ami nagyító alatt van. A film akármennyire is sötét (del Toro szereti az éjszakát), akármennyire is harcias (néhol talán durva is…), de mégis megmosolyogtatja az embert, mert tudja, hogy ezt nem kell komoly venni, hiszen ez csak egy játék. Aki a logikai buktatókat keresi a filmben az szerintem a lehető legrosszabbat teszi, mert kis túlzással el sem tudna addig számolni amennyi megtalálható benne, de ugyebár ez nem erről szól.

A Tűzgyűrű története rém egyszerű (telis-tele sablonokkal), de egy ilyen film esetében nem is emiatt megyünk el a moziba, hanem a látvány miatt és, hogy a kukoricánkat jóízűen elfogyasszuk, valamint kikapcsolódjunk. Del Toro a pop-corn mozi fogalmát tökéletesen mesélte el nekünk. Épp úgy, mikor a suliban egy tanár úgy adja le az anyagot, hogy otthon egy árva szót sem kell tanulni, mert a tanórán annyira befogadtuk az információt, hogy a dolgozatnál garantált a jeles osztályzat.

Az egyetlen hiba talán az, hogy a karakterek nem voltak elég erősek. Viszonylag sokat szerepeltek a filmvásznon a hús-vér emberek (igen, hisz nem csak robotok meg szörnyek voltak benne), ezáltal egy kicsit többet vártunk tőlük, mármint magától a karakterektől. A színészek közül Idris Elbát kell kiemelni, illetve a direktor kedvencét, aki mindig egy jelenség a filmekben, és aki nem más, mint Ron Perlman. Mind a ketten megérdemlik a dicséretet.

A látvány, ami miatt elmentünk a moziba (legalábbis a legtöbben) szerencsére nem okozott csalódást, sőt szerintem a Kaijuk egyenesen gyönyörűek voltak. Tehát a CGI-re nem lehetett panasz, ráadásul del Toro stílus jegyeit is könnyedén észrevehettük, mert bár eltért a megszokottól, de nem 100%-osan.

A Tűzgyűrű tipikusan az a film, ami a mozikba készül, és amit csak és kizárólag ott tudunk tökéletesen kiélvezni, mert az otthoni TV-k, vagy monitorok nem tudják átadni a NAGY fogalmát. A film; kikapcsol, szórakoztat, lenyűgöz, és megmosolyogtat. 8/10