Jackie Chan azon két filmje kerül ma terítékre, melyek fordulópontok voltak a karrierjében. Egyik a színészi pályafutásának első sikeréért volt felelős, míg a másik a rendezői tehetségét mutatta meg. 

Rendőrsztori

Bruce Lee halála után a hongkongi filmgyártásnak elő kellett húznia a tarsolyából egy olyan sztárt, aki méltó utódja lehet a legendának. Jackie Channek sikerült betöltenie azt az űrt, amit Lee hagyott maga után, és a 70-es évek végétől már ünnepelt sztárként mozgott a filmvásznon.

A 80-as években elérkezett számára a rendezői siker is, és a Rendőrsztori volt az a film, mely a csúcsot jelentette számára abban az évtizedben. A forgatókönyv egyszerű, de rendkívül szórakoztatónak bizonyult: Kevin azt a feladatot kapja, hogy vigyázzon a kábítószerkirály titkárnőjére, mivel ő a koronatanú. Terhelőbizonyítékokat kell szereznie, hogy végleg börtönbe juttassák az ellenséget, de a tárgyalás napján a lánynak nyoma vész, és Kevint rendőrgyilkosságba keverik…

A rendkívül látványos és kidolgozott harci jelenetekkel tarkított moziban a veszélyes kaszkadőrmutatványok sem maradhattak el, és bátran ki lehet jelenteni, hogy a mai napig megállják a helyüket. Ötletesek és életszerűek voltak, melyeket a sok 10 milliós CGI segítségével sem lehet megközelíteni. Mindemellett a humor sem maradhatott ki a filmből, melyből pont annyit kaptunk, hogy a filmre ne paródiaként tekintsünk. Megvolt benne a kellő komolyság is, de az összképet tekintve ízig-vérig Jackie Chan-es alkotást láthattunk. A film minden elemében megmutatja, hogy miért is szeretjük az ázsiai harcost. Tehát, aki még nem látta a filmet, az bizony nézze meg, mert megéri. 7,5/10

A kobra

A filmes karrierje során a Kobra volt az első olyan alkotás, mely sikert hozott el számára. Az igaz áttörést azonban csak a későbbi Részeges karatemesterrel érte el. A Kobra a jól ismert tanítvány-mester storyt követi, melyben nem a színészi játék, illetve a csavaros történet volt az első számú elem, hanem a bunyó.

A Sas-karom harciskola vezetője megfogadja, hogy megöli az összes olyan embert, aki ismeri a Kígyó technikát. A kegyetlen nagymester, Pai Chang-Tient tartja első számú célpontjának, mivel ő az, aki a legjobban ismeri a tiltott technikát. Arra azonban nem számít, hogy Tien átadja a tudását egy fiatal fiúnak, aki megmentette az életét. Chien Fu ráérez a harcművészetre és tökéletesen elsajátítja a Kígyó stílust…

A történet semmi újdonságot nem nyújt annak, aki látott már efféle mester-tanítvány filmet. Faék egyszerű az egész film, de nem is ez a lényeg, hanem a kivitelezés. Ha a rendező jól tálal, és a főszereplő ügyesen mozog a vásznon, akkor a siker nem marad el. Ezekben a filmekben a bunyók és a harcművészetek keveredése nagyon látványosak tudnak lenni, még akkor is, ha több esetben is vannak érdekes, illetve megmosolyogtató mozdulatok. A Kobra tényleg mindent a háttérbe szorít, és csak a harcra fókuszál. Jackie Chan megmutatta, hogy tud egy s mást. Akik szeretik az ázsiai harcművészeteket, azoknak ajánlom a filmet, mert egy szép darab a kategóriáján belül. 7/10

Batman, Superman, Wonder Woman, Green Lantern, Flash, Cyborg, Shazam, és Darkseid. Itt van mindenki aki számít, valamint ismét Jay Oliva ül a rendezői székbe, ami annyit jelent, hogy a minőség garantált. A DC a legutóbbi Igazság Ligája filmmel, a Justice League - The Flashpoint Paradox-al nagyon magasra tettek a lécet, így kíváncsian várom, hogy a Háború miként fog muzsikálni.

A testépítő, a Herkules, a Terminator, és a kormányzó. Az Osztrák Tölgy karrierje egészen elképesztő, hogy ha arra gondolunk, hogy honnan hová jutott. Okosan építette fel a karrierjét, és a testépítésből (7 Mr. Olympia) megpróbálta a legtöbbet kihozni, és megmutatni a világnak, hogy ha kigyúrod magad és vannak színészi ambícióid, akkor bizony sikeres lehetsz a filmvásznakon is. Ehhez nem kell Oscar-díjas alakításokat véghezvinni, ehhez csak az kell, hogy a filmeket okosan kell megválasztani, és a saját határainkat ismerni kell. Arnold megcsinálta.

Schwarzenegger a pályafutását 1969-ben kezdte a Hercules New Yorkban című filmmel, majd 7 évre rá megkapta a Golden Globe díjat is a Maradj éhen című filmben nyújtott alakításáért. Ugyanakkor hiába a díj, hiszen az első olyan filmje, ami megmaradt az emberek emlékezetében csak 1982-ben érkezett meg a Conan, a barbár „személyében”. Innentől kezdve igazi világsztár lett és jöttek a jobbnál jobb ajánlatok a számára. 1984-ben James Cameron is felfigyelt rá és odaadta neki azt a szerepet, ami eggyé vált a nevével, azaz a Terminatort (eredetileg Lance Henriksen lett volna). Innentől kezdve nem volt megállás és ő is feliratkozott az akcióhősök listájára., és bár hiába voltak gyengébb filmjei is, a jobbakat örökre megjegyzik az emberek.

No, lássuk is, hogy melyik az 5 legjobb Schwarzenegger film.

Az idei évben az animációs filmek nem durrantak akkorát, mint korábban. Hiányzott belőlük az eredetiség, a lélek és az egyéb olyan alkotóelem, ami miatt tényleg felhőtlenül tudunk szórakozni rajtuk. Végigolvasva a címeket, három filmre tudnék rámutatni, amik megállják a helyüket, bár ezek sem tökéletesek. Gru 2, Szörny Egyetem, és a Croodék. Előbbi kettős ugyebár folytatás, míg utóbbi eredeti, de nem minden tekintetben.

Croodék úgy próbálják túlélni a nehéz napokat, hogy a barlangjukban dekkolnak. Kerülik a veszélyt, és az új dolgokat. Számukra még a tűz sem létezett. Eep, a fiatal lány azonban más, mint a család többi tagja. Ő szeretne felfedezni, így egyszer elszökik otthonról, és körülnéz a barlang tájékán. Ekkor találkozik a megszállottan kísérletezgető Guy nevezetű fiúval, aki elmeséli neki, hogy veszély közeleg, és mihamarébb lépniük kell, ha életben szeretnének maradni…

Megmondom őszintén, hogy az előzetes nem igazán fogott meg anno. Azt nem mondom, hogy rossz volt, de nem éreztem azt, hogy nekem rohanni kell rá a moziba. Ugyanakkor a film végeztével mégis kellemesen csalódtam, és egy hajszálnyival ugyan, de jobbnak találom, mint a Gru 2-t. A Croodékban megvolt az újítás, hiszen egy nagyszerű világot hoztak létre, amiben néhol már elképesztő élőlényeket fedezhettünk fel, de ennek ellenére azt éreztem, hogy már láttam ezt a filmet. (Meg nem mondom miért, de végig a Jégkorszak járt a fejemben)

Ötletesnek és aranyosnak találtam az ősembereket, akik nagyszerű kalandok során fedezték fel a környezetüket, de sajnos nem volt meg azaz áttörés, ami alapján elismerően csettinthetnék a film után. Számomra hiányzott az a csoda, azaz élmény, amit csak úgy szoktak ábrázolni az efféle filmekben, hogy tágra nyílik a pupilla és csillog az örömtől az adott karakter szeme. A világot megteremtették hozzá, de nem használták ki a benne rejlő varázst.

Ehelyett az apa-lánya konfliktust hegyezték ki, ami meglepően sablonos, és unalmas. Azt nem mondom, hogy elrontották ezzel a filmet, de nem is léptek vele előrébb. Nem volt meg benne az a bizonyos plusz.

Ettől függetlenül persze simán nézhető a Croodék és a kicsiknek és nagyoknak is jó kis szórakozás lehet egy nehéz nap után, mert poénos, kalandos, és szórakoztató, de semmi több. Egyszeri megtekintésre mondhatni tökéletes, de utána keressünk egy másik filmet. 7,5/10

Az a stúdió mely leszerződtette az idei évben Sandra Bullockot, nagyon jól járt. Mind a Női szervek, mind a Gravitáció hatalmas összegeket szakított a pénztáraknál, így nem lehetett rájuk panasz, legalábbis pénzügyileg nem. Viszont, míg a Gravitáció, akár Oscar-díjat is hozhat neki, addig a Női szervek egy átlagosnál kicsivel jobb vígjáték lett csak. Nézzük is, hogy miért.

Sarah az FBI egyik legjobb embere a kábítószer-maffia vezérének nyomába ered, ám akarata ellenére hozzácsapódik a helyi zsaruk legidegesítőbb és legfurcsább embere is. Kezdetben nem pompás a viszonyuk, ám miután rájönnek, hogy ha egyesítik erejüket, akkor könnyen véghezvihetik a feladatot…

A vígjátékok elé mindig félve ülök le, mert nagyon sokszor csalódok - ami könnyen lehet, hogy az én hibám, mert rossz filmekre esik a választásom – és sajnos a Női szervek sem az a film, ami után fülig ér a szám. Idén – eddig - egyértelműen az Itt a vége volt a legnagyobb durranás számomra, de van még mit pótolni. A Női szervek már a trailer megtekintése után hátrányból indult, mert egyáltalán nem kötött le. Sablonos jó zsaru – rossz zsaru kapcsolatáról fog szólni, amit már többször is láttam. Ez persze nem jelent semmit, mert egy megszokott történetet, lehet többször is jól tálalni, de Paul Feignek ez nem sikerült.

Azt nem mondom, hogy nem vicces, de sajnos a jó poénok között nagy a hézag és a köztes részek vagy erőltetettek, vagy unalmasak. Ehhez társul negatívumként a két órás játékidő is, melyet a felhőtlen szórakozás elmaradása miatt nagyon hosszúnak érezhetünk.

Viszont, hogy ne csak leszóljam a filmet, térjünk is rá a színészekre, akik között is Melissa McCarthy volt az, aki szállította a poénok többségét. A karaktere vicces volt, és szerethető, annak ellenére, hogy sokan a falra másznának tőle. Sandra Bullock nem nyújtott semmi extrát, szimplán csak hozta az, amit egy efféle vígjátékban elő tud húzni a tarsolyából.

A film nem veszi magát komolyan, hiszen egy vígjátékról van szó, annak ellenére, hogy itt nem drogok vagy alkohol hatása alatt ökörködnek a színészek. A sok pozitív kritika miatt egy kicsit többet vártam a filmtől, ezáltal egy ici-picit csalódtam, de azért nem volt olyan vészes. Ha ritkán is, de a poénok tényleg betaláltak, úgyhogy adok rá egy erős 6/10-et.

Az idei év nem úgy alakult a két legendának, ahogy ők szerették volna. Sly nagyot bukott a Fejlövés című filmjével, valamint Arnold sem robbantott a jegypénztáraknál az Erőnek erejével. Ezek után sokan úgy gondolták, hogy az ő idejük lejárt a filmvásznon és jobban tennék, ha visszavonulnának, és a hasukat süttetnék valamelyik tengerparton, ahelyett, hogy újra és újra bohócot csinálnának magukból. Szerencsére a két gigász nem így gondolta, és egymás mellé álltak, hogy egyesített erővel induljanak el a siker útján.

Ray munkája, hogy börtönökből szökjön meg, és ezáltal letesztelje, hogy az adott létesítmény biztonságos-e. Egyszer azonban, egy, a megszokottnál jóval nehezebb munkát bíznak rá, és meg kell szöknie egy olyan szupertitkos börtönből, mely az ő tervei alapján készült. A hely létezéséről semmit nem tud, és a kapcsolatait is elvágják tőle, hogy teljes mértékben magára maradjon. Egyetlen egy társban bízhat, egy bizonyos Rottmayerben…

A 80-as évek óta vártuk azt az alkalmat, hogy Rocky és Conan egymásnak feszüljön és kő kövön ne maradjon. Az idei évben Mikael Håfströmnek hála elérkezett ez a várva várt pillanat, ám nem abban a tálalásban, mint ahogy azt az álmainkban reméltük. Talán ez már nem is baj, mert megkéstek ők már azzal, hogy úgy muzsikáljanak egymás mellett, mint a 80-as években külön-külön, de azért így sem rossz. A pénztáraknál sajnos ismét elhasaltak, de a Szupercella jóval ütősebbre sikeredett, mint az ezt megelőző filmjeik.

Az első fél óra elteltével úgy tűnt, hogy most sem sikerül az áttörés és ismét egy olyan filmet hoznak el nekünk, amit egyszer ugyan meg lehet nézni, de semmi több. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint 50 Cent jelenléte, aki egy számítógépzsenit alakít. Hogy mi??? Igen, jól hallottátok, de szerencsére teljesen jelentéktelen az ő szerepe így nem kell sokáig csodálkoznunk rajta. No, tehát eltelt az első fél óra és beleugrottunk a mélyvízbe. Sly és Arnie egymásra találtak és elkezdtek haverkodni. A haverkodásból az lett, hogy jött néhány egysoros, és izomszag. De mindezt úgy, hogy nem estek át a paródia kategóriájába. A szupercella a vártnál jóval komolyabb mű lett végül, és bár a faék egyszerű story ugyan megvolt, mert minden egyes lépésüket már jóval előbb tudtuk, mint maga a főszereplők. Ugyanakkor így is tudtak meglepetést okozni a számunkra. Nyilván nem Nolan-i magasságokban jártunk, de azért ügyesen húzták meg a kisebb csavarokat.

Sablonokat láthattunk sablonok hátán, de én úgy gondolom, ha az ezerszer látott elemeket ügyesen rakosgatják egymás mellé, akkor baj nem lehet belőle (főleg, ha egy Jim Caviezel és Vinnie Jones is feltűnik). Az egész film felépítése olyan, mint amikor az öreg motorunkat szeretnénk beindítani. Leporoljuk, majd berúgjuk, és bár az elején köhécsel egy kicsit, de amikor elkapja a fonalat, akkor bizony rádöbbenünk, hogy ez a nagy visszatérés ideje, és az öreg motor személyében egy olyan csillagot látunk ismét fényleni, mint Arnold Schwarzenegger.

A Szupercella megidézi a régi időket, de közben keveredik a mai korosztály számára igényelt komolysággal is, így a végeredmény kielégítő lehet mindenki számára. Stallone és Arnie jól működtek együtt, és ez a film a bizonyíték arra, hogy kettejük között mára már minden rendben. Ez az ő filmjük, és róluk szól, és mi eközben remekül szórakozhatunk. Csak így tovább! 7,5/10

A poszter után most néhány kép és egy néhány másodperces ízelítő is érkezett az új Amerika kapitányhoz. 

UPDATE: Kijött egy közel 1 perces előzetes is. 

Merj nagyot álmodni! Üzeni David Soren idei animációs filmje, a Turbó. A mondanivalót egy egészen elképesztő, és hihetetlen alapstoryval mondja el nekünk, hiszen a főszerepben egy csiga látható, aki veszettül gyors tempóban száguldozik. Első ránézésre egy Verdák – Kicsi Kocsi fúzióról van szó, de végtére is… szórakoztató!

Turbó egy különös csiga, mert amíg a tesója és a társai a jól meg szokott lassú, szürke tempóban élik mindennapjaikat, addig ő álmodozik a száguldozásról és a szórakozásról. Tempóban nem tér el a társaitól egészen addig, amíg egy szerencsés baleset után szuper erőre nem tesz szert, mert bizony a nitró hatására felgyorsul az élete…

Bevallom őszintén az előzetesek után semmi extrát nem vártam ettől a filmtől, mert nem éreztem benne semmi különlegeset. Majd jöttek a kritikák és a legtöbbjük csak leszólta, ami még jobban tudatosította bennem, hogy a Turbó bizony kevés lesz, és nem váltja meg a világot, valamint beáll az idei gyengén muzsikáló animációs filmek közé. Ez részben igaz is, mert tényleg nem ad semmi újat, és sablonokból építkezik, ám az összképet tekintve nem lehet panaszunk. Én kellemesen csalódtam, mert David Soren megmutatta, hogy a klisékből is lehet építkezni, és ha jól illesztjük egymás mellé őket, akkor a végeredmény nem lesz szörnyű.

A forgatókönyv egyszerű, fordulatmentes - ha nem ez lesz életünk első mozija – és aranyos. A megcélzott korosztály egyértelműen a 10 éven aluliak, mert a mondanivalót nem győzi ismételni, és a fejünkbe verni, valamint a poénok is inkább a kicsiknek szólnak. Ugyanakkor felnőtt fejjel is könnyen élvezetes tud lenni, ha kapósak vagyunk az animációs filmekre. Lényeg az, hogy nem kell nagyot várni ettől a filmtől, mert ha az tesszük, akkor csalódni fogunk, viszont ha egy gyors szórakozásra vágyunk, akkor irány a versenypálya a csigákkal.

A film jól bánik a zenékkel és a hatás vadász elemekkel, így ha nem is jön be teljes mértékben, akkor sem lehet utálni a filmet. Egynek mindenképpen jó, de mint már említettem, nem kell sokat várni tőle. 6,5/10