Steve Rogers címlapfotójával búcsúzok a 2013-as évtől, és kívánok Mindenkinek Boldog Új Évet!

Steve Rogers címlapfotójával búcsúzok a 2013-as évtől, és kívánok Mindenkinek Boldog Új Évet!

Superman/Shazam! – The Return of Black Adam

2010-ben, a DC Showcase keretein belül megismerhettünk egy nagyszerű és felettébb érdekes hőst, Marvel kapitányt! Aki úgy született meg, hogy Shazam, a nagy varázsló, kiválasztott egy fiút a Földön, akit az igazság bajnokává avatott. Mikor Billy Watson (eredeti neve) kiejti a száján, hogy Shazam!, akkor egy villám belecsap a testébe, és felruházza emberfeletti képességekkel. A karakter 1940 februárjában született meg, Bill Parker és C. C. Beck jóvoltából.
Joaquim Dos Santos ismét kitett magáért, és szerencsére Marvel kapitány történetét nem 10 percben, hanem majd’ 25 percben mesélte el, valamint az egész rajzfilm pofásra sikeredett, így nem lehetett okunk a panaszra (csak a játékidőre sajna…). Tehát A Kísértet után egy újabb hőssel ismerkedhettünk meg, hála a rendezőnek, és egy újabb hős eredettörténetét láthattuk viszont mozgókép formájában. Érdemes megtekinteni!
(1974 és 1977 között még sorozatot is készítettek a hősről!)
DC Showcase – Catwoman

Két dologra illik figyelni, ha Gothamben járunk. Először is ne lőjünk macskára, másodszor pedig ne raboljunk nőket. Ha mégis megtennénk valamelyiket, akkor könnyen lehet, hogy egy, az arcunkon lévő karmolással zárjuk a napot.
Bill Finger és Bob Kane antihőse 1940-ben bukkant fel először a képregényekben, majd az évek során egyre nagyobb hírnévre tett szert. Selina Kyle elengedhetetlen szereplője lett a Batman történeteknek, és ezt tapasztalhattuk a Batman filmekben is. Lauren Montgomery a Batman – kezdetek kezdete című rajzfilmje mellé készített egy rövid rajzfilmet a Macskanőről, amit a DVD-ken lehetett látni extra videóként. Sajnos nem lett annyira hangulatos, mint a Zöld Íjász, a Kísértet, vagy éppen a Shazam, de azért még így is megéri megnézni, hiszen alig több mint 10 perc.
Illetve a legnagyobb csalódások… Minden évben vannak meglepetés filmek, vannak csalódások, vannak eleve jónak ígérkező filmek, valamint eleve rossznak készülő filmek (Asylum). Ezt a listát azon rossz filmekből állítottam össze, melyek az előzetesek alapján nem ígértek ekkora pofont.

Úgy érzem, hogy ettől függetlenül nem zártunk/zárunk rossz évet, de ahol a jó feltűnik, ott a rossz is jelen van, így tehát vessünk egy pillantást a 2013-as év leggyengébb filmjeire… (Nyilván lehetett volna még mit írni egy toplistába, de nem az volt a célom, hogy a legrosszabb filmeket nézzem meg, de még így is a kezeim közé akadt jó néhány...)
Úgy tartja a mondás, hogy a pénz nem boldogít, de azért erről megkérdezném Jordan Belfortot is, aki valószínűleg jól bedrogozva csak annyit mondana erre, hogy bullshit, aztán fél órán keresztül röhögne az arcunkba, és konfettiként szórná a pénzt a szemetesbe. Martin Scorsese filmje nem egyszerűen csak jó, hanem fantasztikus. 3 óra tömény szórakozás, egy maximális fordulatszámra állított DiCaprioval.

Jordan Belfort egy menő brókercégnél kezdte a pályafutását. Egy darabig minden jól is ment, aztán jött a csőd, és úgy tűnt, hogy mindennek vége. Azonban Jordan nem adta fel és egy kis kitérő után saját brókercéget alapított, mely rendkívül gyorsan fejlődött. Hamarosan az USA egyik legsikeresebb embere lett Jordan, és annyi pénze volt már, hogy nem tudta mire elkölteni. Ám a sikerhez vezető út nem volt tiszta, mert a korrupció, és az illegális üzletelések mind megtalálhatóak voltak rajta…
Martin Scorsese azon rendezők egyike, akik életük során több mesterművet is képesek voltak letenni az asztalra. Ki ne ismerné a Taxisofőrt, a Casinót, a Nagymenőket, vagy éppen a Téglát. De említhetném a Viharszigetet és az Aviátort is. Egészen elképesztő, amit az élete során véghezvitt, és hol van még vége? A 71 éves rendező ahelyett, hogy tisztességes iparosmunkát dobna elénk, újra megtudott újulni, és a Wall Street farkasával ismét megmutatta, hogy miért ő az egyik legnagyobb rendező, aki valaha megszületett. Martin Scorsese legújabb filmje könnyen lehet, hogy az év legjobbja lesz.
Idén a Családi üzelmek, a Női szervek vagy éppen az Itt a vége volt a beszédtéma, ha az év legjobb vígjátéka került szóba. Tegnap óta csak annyit tudok mondani, hogy a Wall Street farkasa… Ennyire jól összerakott poénok, ennyire ütős jelenetek egyik filmben sem voltak pedig a film egy nagyon komoly társadalmi problémáról mesél, de ezt megpróbálja minél viccesebb körítéssel előadni. Arról, hogy az ember mennyire szívtelen tud lenni, ha a pénz, és hatalom áll előtte. Mennyi embert vagyunk képesek eltaposni azért, hogy mi sikeresek legyünk, mert sajnálatos módon csak így lehet eljutni valahová, mert ha valaki nem így tesz, akkor őt fogják eltaposni. Ilyen világban élünk…ez van…
Scorsese egy olyan világot tárt elénk, ahol csak a kokain, a pénz, és a kurvák a fontosak, és minden más dolog elhanyagolható. És ebben a világban DiCaprio, és Jonah Hill is rendkívül otthonosan mozgott. Előbbi talán élete alakítását nyújtotta, mert bár mindig nagyon odateszi magát, de most mintha egy újabb szintre tudott volna lépni. Illene már megkapnia azt a fránya szobrocskát, még akkor is, ha nem jelent az olyan sokat… Jonah Hill pedig kitűnő társként bizonyult, és neki sem kell szégyenkezni az alakítása miatt.

A Wall Street farkasa egy olyan kábítószer, amit nem felszívni vagy nem megenni kell, hanem megnézni. Az igazi hatása 3 órán át tart, de az élménye felejthetetlen. Az elején még csak jó-jó, de amint telnek a percek, annál nagyobb lesz a káosz, annál nagyobbakat fogunk röhögni. Martin Scorsese mozija hatalmas, és fenomenális, valamint minden elemében tele van energiával, és boldogsággal. Kell ennél több? Nem. 10/10
Annyi szent, hogy Ben Stiller szolgáltatja az év legnagyobb kalandját. Az viszont már más kérdés, hogy ez kinek, mennyire tetszik. A Walter Mitty titkos élete néhol kissé szájbarágós, többnyire vicces, komoly, és végtelenül szerethető. Ben Stiller eddigi legjobb rendezése, ehhez kétség sem fér.

Walter Mitty álomvilágban él, pontosabban csak néha, amikor éppen elkalandozik a figyelme, ám ekkor szuperhőssé válik, vagy éppen kalandorként él (stb.). A normális élete azonban szürke, és unalmas, épp ezért, amikor változás jön a munkahelyén, akkor eljön számára az igazi kaland. Egy elveszett negatív nyomában jár, amit sürgősen meg kell találnia, mert különben elveszíti az állását…
Az előzetesek egyáltalán nem győztek meg, majd az első kritikák után sem éreztem azt, hogy ezt nekem azonnal meg kell néznem. Azonban lehetőségem nyílt rá, és kellemesen csalódtam benne. Nem várt élménnyel gazdagodtam, ami miatt a Walter Mitty az év egyik legnagyobb pozitív csalódása lett. Ugyanakkor nem csak az előzetesek tartottak vissza, hanem maga a rendező, és főszereplő, azaz Ben Stiller is, akinek a megítélése eléggé kétoldalú a szememben. Vagy nagyon bírom az adott filmben, vagy ki nem állhatom. Szerencsére a Walter Mittyben az előbbi oldalát mutatta be.
LIFE – Kezdj el élni, és váltsad valóra az álmaidat! A film alapvető üzenete valahogy így néz ki, és ezzel nincs is gond, mert ez teljes mértékben pozitív üzenet, de Stiller néhol átesett a ló túloldalára, és már túlzottan is nagy erővel próbálta lenyomni ezt a torkunkon. De ezzel nagyjából le is tudtuk a legnagyobb hibáját a filmnek, mert a sablonos alkotóelemek már, mondhatni megszokottak egy efféle hollywoodi mesénél.
A Walter Mitty titkos élete legnagyobb pozitívuma, hogy minden porcikájából árad a szeretet, és ez rányomta a bélyeget a filmre, ami annyit tesz, ha valakinek nem is jönne be teljes mértékben Ben Stiller produkciója, akkor sem tudja utálni ezt a filmet. Ez jó dolog, mert arra a közel 2 órás játékidőre nagyszerű kikapcsolódást tud nyújtani, és elűzi a rossz gondolatainkat. Emellett természetesen a poénok sem maradnak el, hiszen Ben Stiller az egyik legnagyobb komikus manapság Hollywoodban, így elvárható tőle a humor. Azonban a komolyság is előtérbe kerül most nála, és a Walter Mitty egyszerre tud komoly, és vicces is lenni, és a két véglet között nagyszerűen egyensúlyozik.

Összességében Ben Stiller legújabb filmje mindenképpen megérdemli, hogy megtekintsük, és ezáltal egy nagyszerű kalandban vegyünk részt, mert zeneileg, látványilag, és hangulatilag is megállja a helyét. Tugg Speedman tehát nem nyomta fullba a kretént, így kap a filmjére egy erős 7,5/10-et.
Poszter érkezett a Pompeii című filmhez. Kissé giccses, kissé tüzes, de összességében nem rossz.

Végy két jó színész, majd állítsad be őket a megfelelő fordulatszámra, és engedd szabadjára őket. Valószínűleg ez járt Baltasar Kormákur fejében, amikor megrendezte a 2 kaliber című akció-vígjátékot, ami pont olyan színvonalat ütött meg, amire bátran lehet rásütni, hogy korrekt munka.

Trench a zsaru, és Steadman a tengerészeti nyomozó, beépülve próbálják meg felvenni a harcot a rosszfiúkkal. Ám arra nem számítanak, hogy a mexikói maffiavezérrel vívott háborújuk egy hatalmas nagy csapda. A két főhős nagyon félre van vezetve, de ami még ennél is nagyobb gond, hogy egymást is átverik…
Kormárkur filmjében az a jó, hogy nem akar több lenni, mint ami. Egy olyan filmről van itt szó, amit gondolkodás nélkül elő lehet venni, ha nincs ötletünk estére, vagy ha csak egy jó akciófilmre vágyunk. Megvan benne minden, ami kell. Emellett a poénokat sem szorították a háttérbe, elvégre egy akció-vígjátékról van szó. Ám a legnagyobb pozitívum a filmben, nem a történet – annak ellenére, hogy viszonylag csavaros -, nem a tálalás – ami szintén rendben volt -, hanem a főszereplők, azaz Denzel Washington és Mark Wahlberg. A páros rendkívül jól szerepelt együtt, és simán elvitték a hátukon az alkotást.
Ha nincs a két főszereplő ilyen jól megírva, illetve nem hozzák ezt a szintet, akkor a 2 kaliber egy olyan film lett volna, amire a suliban 3-as osztályzatot adnak. Illetve egy kicsivel jobbat, azaz 3-as fölét. (Amit ugyebár a tanárok előszeretettel szoktak mondogatni, ha ők sajnálják az eredményt, de ennél többet nem tudtak tenni az érdekünkbe). Azonban Washington és Wahlberg nem okoztak csalódást. Előbbi a megfontolt, és bölcsebb karaktert kapta, míg utóbbi a nagypofájú, megállás nélkül beszélni tudó személyiséget tudhatta magáénak.

Igazság szerint nem nagyon lehet belekötni a filmbe, mert tényleg minden tekintetében a JÓ osztályzatot kapja, de ennyivel ki is fújt. Miután megnézzük, nem azon fog járni az agyunk, hogy mikor nézzük újra, hanem azon, hogy milyen jól választottunk filmet erre a két órára. Sokszor ez is elég, és ezt, ez a film teljesíti. 7/10
Nincs lelkiismeretesebb ember Chevy Chase-nél, ha a karácsonyról van szó. A Vakáció kvadrológia sztárja, a széria harmadik darabjával az ünnepekre készülődik, és nem is akárhogy. Rengeteg humorral, boldogsággal, és persze az elmaradhatatlan „minden jó, ha a vége jó” zárással.

A Griswold család az ünnepekre készülődik. Ajándékokat vásárolnak, feldíszítik a házat, és persze a legszebb karácsonyfát választják ki. Clark, a családfő mindent megtesz azért, hogy a szeretett famíliája a lehető legjobban érezze magát az ünnepekkor, ám a számításait keresztülhúzzák, és minden a feje tetejére áll…
A Családi vakáció és az Európai vakáció után, 1989-ben megérkezett a Karácsonyi vakáció is, és Chevy Chase ismét belebújhatott Clark Griswold bőrébe. A kipécézett humorforrás helyszíne most a saját házuk volt, és azon a szent helyen mindent megtettek azért, hogy mi is jól szórakozzunk. A karácsony a szeretet ünnepe, és mindenki azt szeretné, ha a szerettei a lehető legboldogabbak lennének azon a pár napon, amíg az ünnep tart. Chase karaktere is ezt akarja, és miközben megpróbál minden tőle telhetőt megtenni, a talaj kicsúszik a lába alól, ami nem kevés poénnal jár.
A Karácsonyi vakáció különálló filmként is megállja a helyét, de a széria darabjai között meg pláne. Ebben a filmben tényleg megtalálható minden, ami kell egy pofás családi filmhez. A történet a kitaposott útvonalat követi, és semmi újat nem tartogat a számunkra, de a vicces jelenet mindenért kárpótolnak. (Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a mai fiataloknak már nem biztos, hogy tetszene. Ízig-vérig 80-as évek fílinget áraszt magából, és ezt a sajátos érzést csak akkor lehet igazán átérezni, ha ismerjük az akkori kort, vagy az akkori kor filmjeit. Van egy érzésem, hogy a legtöbb mai tini inkább a Tapló télapót veszi elő egy efféle meghitt film helyett. Ami persze nem baj... az idők változnak.)

No, de visszatérve a Karácsonyi vakációra, azt kell mondanom, hogy az egyik legjobb film, ami a témában készült, s ezáltal elengedhetetlen kelléke a karácsonynak. Aki teheti, az mindenképpen vegye elő, mert csalódni nem fog. Chevy Chase most is remekül szórja a vicceit. 7,5/10