A film megjelenése után az emberek többsége áradozni kezdett az újdonsült indonéz csodáról, a Rajtaütésről. Az elmúlt évek egyik, ha nem a legjobb akciófilmjeként tartották számon, és csak a legjobbakat lehetett róla olvasni. Miután a tavalyi évben kijött a Dredd bíró legújabb darabja, az emberek egyből kezdték is a párhuzamot vonni a két film között, hiszen nagyjából ugyan az a kettő film. No, de ez csak egy érdekesség volt, mert itt a Rajtaütés most a lényeg.

Jakarta nyomornegyedében áll egy óriási menedékház, melyben a leggonoszabb gengszterek és gyilkosok élnek. A ház még a rendőrség számára is tabu volt, egészen addig, amíg egy különleges csoport rajtaütést nem tervezett, hogy elkapják a hírhedt drogbárót, aki az egész épületet üzemelteti. Az alakulatnak élet-halál harcot kell vívni az épületben tartózkodó emberekkel, azért, hogy legyen esélyük az életben maradásra…

Tehát Indonézia… Az ország nem szokott halomszámra filmeket készíteni, legalábbis olyat, ami eljut az európai, amerikai piacra, de most sikerült nekik. A Rajtaütéssel megnyerték az egész világ elismerését, és már a folytatás van készülőben.

Az akciófilmek között manapság rengeteg lapos, klisékkel teli tucatalkotás lát napvilágot, így az elvárt szint eléggé elkezdett csökkenni. Már a legkisebb pozitívum után is elismerő jelzőket használunk, hogy megnyugtassuk magunkat, hogy nincs minden veszve. Az ázsiai ország gondolt egyet, és mindent, amit csak lehet belepakoltak a filmbe, hogy egy igazi adrenalin bombát küldjenek világszerte. Szinte megállás nélkül kapjuk a bunyót, golyózáport, csontropogást, és feszültséget, tehát minden olyat, ami egy igazi férfias akciómozihoz kell.

A filmhez persze egy történetet is kellett társítani, ami jelen esetben egy végletekig le lett egyszerűsítve. Ez viszont a lehető legjobb lépés volt, mert nem a storyt kellett figyelnünk, hanem azt, amit a filmvásznon láthatunk. Olyan kidolgozott, már-már realisztikus koreográfiákat láthattunk a színészektől, hogy a verekedős jelenetek magasan a hátukon vitték a filmet. Az Ázsiaiaktól persze részben elvárható, hogy jól mozogjanak az ilyen helyzetekben, de itt tényleg egészen káprázatos minőséget kapunk a harcművészetből.

A Rajtaütés tehát egy végtelenül élvezhető akcióbomba, ami mindenképpen megérdemli a dicséreteket, de nekem mégis hiányzik belőle valami. Valami olyan, amit nem lehet megfogalmazni, de nincs jelen a játékidő alatt. Ettől függetlenül mindenkinek látnia kell. 7/10

Bryan Singer nagyszabású kalandfilmje volt az idei év első igazán nagy bukása, mert a közel 200 milliós költségvetést nem igazán akarta visszahozni. (pedig annyira nem sikerült rosszra az alkotás.) A rengeteg negatív kritika érte a filmet, és valószínűleg a Warner sem tapsolta meg Singert, de egynek mégis elmegy az égig érő paszuly története. No, de nézzük, hogy mivel is állunk szemben.

A Földet réges-régen az óriások uralták, ám az idejük egyszer lejárt és mindenki elfelejtette őket. Egyszer azonban egy parasztlegény véletlenül megnyitotta az égi birodalmat, ahol az óriások tanyáztak, és egy olyan háborút indított el, amit csak a legendákból ismertek. Jacknek fel kellett vennie a kesztyűt, hogy megmentse az emberiséget és a hercegnőt…

Bryan Singer nem egyszer mutatta meg, hogy képes zseniális filmet létrehozni. Ugyebár neki köszönhetjük a Közönséges bűnözőket, illetve Az X-men filmeket is, de akárhogy is nézem egyik sem mese, és a mostani filmje viszont az, és pont ezért bukott meg. Az alapötlete egészen jó volt, de nem tudta megtölteni lélekkel, így olyan semmilyen lett (bár azért élvezhető). A film olyan, hogy megnézzük, azt mondjuk, hogy végül is… aztán elfelejtjük. Hiányzik belőle az a varázs, amit egy kalandos mese tud adni, ami elalvás előtt olvasnak fel a szülők a gyerekeknek.

A karakterek csak úgy lézengenek, és egyikőjüknek sincs kidolgozott személyisége. Ezáltal nem tudunk izgulni értük, holott bőven akadna alkalom, hogy némi érzelmet váltsanak ki belőlünk. Ugyan ez jellemző az óriásokra is. Nincs meg a hierarchia közöttük, nem lehet megkülönböztetni, hogy ki a fontosabb, ki a jelentéktelenebb szereplő. Persze, néha-néha felcsillan valami, de gyorsan tova is száll…

Ezek mellett a CGI-re is lehet némi panasz, mert bár nem rossz, de egy 200 milliós filmnél ennél több kéne. Így a film minden téren elmarad a tökéletestől, de még azon a szinten van, hogy élvezhető a játékideje, és nem hagyjuk félbe a filmet. Azt nem mondom, hogy az Óriásölő lesz a kedvenc filmje az embernek, mert akkor hazudnék, de az esélyt megérdemli. 6/10

Matt Damon élete függ attól, hogy eljut-e az Elysiumra, mely egy kiváltságosoknak felépített hely. Az év egyik legjobb sci-fije lehet, ha Neill Blomkamp hozza azt, amit a District 9-nél. 

1978-ban, Joe Dante megalkotta a Piranha filmet, mely mára már klasszikussá nőtte ki magát, majd 3 évvel később az ifjú James Cameron a történelem egyik legrosszabb folytatását vezényelte le. A direktor elképesztő mélységből indult, majd meg sem állt az Oscar díjig, amit háromszor is elnyert a későbbiek folyamán.

A Karib tenger partvidékén egy elsüllyedt hajó után kutatnak, ám amikor a búvárok közelebbről is megvizsgálják a hajót, akkor egy piranha támadás áldozatai lesznek. A húsevő halak azonban nem csak a vízben, hanem a levegőt is uralják, így sehol sincs biztonságban az ember…

Tehát repülnek… aha. Hát ez olyan tré ötlet volt, hogy az valami hihetetlen. Felesleges volt ilyen szintű újítást beleírni a történetbe, mert ezzel el is áshatta magát a rendező és az egész stábja. Itt kellett volna az „egyszerű, mégis nagyszerű” dolgot alkalmazni, és egy szimpla folytatást írni az első részhez, szárnyak nélkül. Ha ezt meglépték volna, akkor valószínűleg nem 3,4-en állna IMDB-n.

A film egyetlen egy feszültségnövelő jelenetet nem tudott végrehajtani, emellett végtelenül bugyuta párbeszédekkel „szórakoztattak” minket a színészek. A Piranha 2 egyszerűen minden (2 dolgot leszámítva) gyenge és bűn rossz.

No, de mi is az a 2 dolog? Az egyik Lance Henriksen jelenléte, aki próbált némi pluszt vinni a filmbe, de sajnos egyedül kevés volt hozzá. Mellette a sminkes stábnak jár még a dicséret, mert a hullákat, illetve sebeket nagyon „szépen” ábrázolták, így a film végeztével azért némi pozitívumot is fel lehetett sorolni.

A Piranha 2 tehát egy iszonyatosan gyenge folytatás, amit simán ki lehet hagyni az életünkből. 2,5/10

Csakúgy, mint a Hobbitnál, itt is a poszter után jött a várva-várt (valaki biztos várta) előzetes. Én nem vagyok rajongója a 300 filmnek, sőt... úgyhogy rátok bízom, hogy jó-e. 

Új poszterrel jelentkezett a 300 folytatása, ami meglehetősen szépre sikeredett. 

Jean Claude Van Damme miatt néztem meg ezt a filmet, melyben nem főszereplő, és még csak nem is a jó oldalon áll, de egy mérföldkő volt a karrierje szempontjából. A karate tigris a jól megszokott forgatókönyvet követi, amiben a főhős a mélyről indul, majd edzések után feljut a csúcsra.

Jason óriási Bruce Lee rajongó, így nem csoda, hogy rajong a küzdősportért, melyet az apja edzőtermében nap, mint nap űz. Egyszer azonban egy maffiacsoport megkeresi az edzőtermet, vásárlás céljából, hogy a full-contact üzletet kibővítsék. Az apa meghátrál, amit a fia nem vesz jó néven. A kettejük közötti kapcsolat megromlik, és Jason kétségbeesetten edz, hogy ne legyen olyan gyáva, mint az apja. Egészen Bruce Lee sírjáig megy, ahol segítséget kér a halott mestertől…

A 80-as években rengeteg olyan film jött ki, amiben a küzdősportok kerültek az előtérbe, és a főhősnek edzenie kellett, hogy legyőzze a mindig hatalmas, és irgalmatlan ellenfelét, ami persze sikerült is neki. No, de ez a film még ezt sem tudja rendesen átadni. A forgatókönyv elképesztően összecsapott, és sokszor olyan felesleges jeleneteket tettek bele, hogy feltettük magunknak a kérdést, hogy „ezt most miért?”

Sajnos nagyon komolytalan volt a film, minden tekintetben. A színészi játék katasztrófa, és erre még rátett egy lapáttal az idegesítő szinkron is (persze ez nem a film hibája, de azért na…) Az edzésnek nem volt meg a varázsa, nem ütött akkorát, mint például a Kickboxer című filmben.

Van Damme itt mutatta meg először az izmait, és itt nyomta le az első spárgáját is. A belga akcióhősnek hamar beindult a karrierje a film után, hiszen a következő alkotás, melyben szerepelt, a mára már klasszikussá vált Véres játék volt, melyet sokan a legjobb filmjeként tartanak számon.

A karate tigris nem lesz az emberek kedvence, és a saját kategóriájában sem lesz a legjobbak között, mert egyszerűen kevés. 3,5/10

A tegnapi poszter után megérkezett az első előzetes is a Hobbit folytatásához.