Peter Jackson kilenc év után újra visszarepít minket Középföldjére…

A hobbit J.R.R. Tolkien gyerekeknek írt fantasyregénye, melyet a 30-as években publikáltak az Egyesült Királyságban. A regény jó fogadtatásban részesült, ezért a kiadó (Allen and Unwin) folytatást kért Tolkientől, így elkezdte megírni a Gyűrűk Urát. A folytatás miatt kénytelen volt változtatásokat végezni a Hobbiton, hogy a két regény cselekménye illeszkedjen egymáshoz. A „küldetése” sikerrel végződött.

A nagysikerű Gyűrűk Ura trilógia után, már csak idők kérdése volt, hogy mikor jelentik be a Hobbit megfilmesítését. A bejelentésre végül pár évet várnunk kellett, ami a számítógépes effektek fejlődése miatt, talán nem is gond. Eredetileg a rendező Guillermo del Toro lett volna, de egy több évig elhúzódó jogi huzavona után lemondott a direktori állásból, így „kényszerből” Peter Jackson lépett a helyébe. Jackson több változtatást is véghez vitt, többek között az eredetileg 2 részes filmet, trilógiává változtatta.

Ezek után a regényt ismerők joggal tehették fel a kérdést, miszerint, hogy lehet egy alig 300 oldalas műből, egy közel 9 órás trilógiát készíteni, amely alig volt több egy kincsvadászatnál? Úgy, hogy Jackson rengeteg apró szálat bontott ki, mely által sokkal részletesebb lett a történet.

No, de mégis miről szól a Hobbit. Az első rész 60 évvel a Gyűrűk Ura története előtt játszódik, amikor a békében és nyugalomban élő Zsákos Bilbó, Szürke Gandalf által egy váratlan utazásra kényszerül, 13 törppel, és az ő vezetőjükkel Tölgypajzsos Thorinnal. A céljuk, hogy visszaszerezzék a Törp királyságot a gonosz sárkánytól. Utazásuk rengeteg veszélyt és kalandot rejt magában, de a legnagyobb változást mégis egy fura kis lény, a Gollam által kapják meg Bilbóék…

…és akkor jöjjön a film. A szerencsésebbek a legújabb 3D-s technikával tekinthetik meg az alkotást, ami annyit jelent, hogy még intenzívebb élményt kapunk a film által. High Frame Rate 3D (HFR 3D) a neve az új formátumnak, mely az eddigi 24 képkocka/másodperc helyett, most kétszerannyi, azaz 48 képkockát mutat másodpercenként. Tehát röviden és tömören a látvány fergeteges.

Miután kijöttem a moziból, elkezdtem gondolkodni, hogy miért van ennyi negatív kritika a Hobbittal kapcsolatban, amikor egy remek produkciónak lehettünk a szemtanúi. A válasz talán az lehet, hogy nem kezelik megfelelően. Mindenki a Gyűrűk Urához akarja hasonlítani akarva, akaratlanul, holott egy teljesen más stílusban készített filmet láthattunk. Mégpedig a regény eredetéből adandóan. A rendezőnek egy gyerekregényt kellett a filmvászonra helyeznie, ami által sokkal meseszerűbb és könnyedebb lett. Ha visszagondolunk a LOTR trilógiára, akkor észrevehetjük, hogy sokkal komolyabb, illetve szürkébb képi világa volt. Úgyhogy a rendezéssel nekem nem volt bajom, mert 1-2 üresjárattól eltekintve, egy nagyon jól felépített filmet kaptunk. A közel 3 óra gyorsan elrepült, ami elég nagy szó egy ilyen terjedelmű filmnél. Viszont a kritikusok szerint pont a terjedelem, illetve a vontatottság volt a zavaró tényező, és e miatt húzták le többen is a filmet. Szerény véleményem szerint ez egyáltalán nem igaz. Összehasonlítva a Gyűrűk Urával, és annak az első részével, akkor körülbelül ugyan azt a hatást kapjuk. Ezáltal én nem tudom vontatottnak nevezni, úgyhogy akinek bejött az előző Tolkien trilógia, annak ez is tetszeni fog.

A karakterek közül többen is kellemes meglepetést tudtak okozni, többek között a törpök és Bilbó.
A törpöket nagyszerűen alkották meg, és remek személyiségekkel ruházták fel őket: viccesek, mégis komolyak, szimpatikusok, és szerethetőek voltak. Főként Thorin, aki többször is energikusan lépett fel a filmben, ezáltal egy brutális atmoszférát teremtett.
Ugyanakkor a legnagyobb meglepetést Zsákos Bilbó okozta, akit Martin Freeman formált meg. A film során több jelenetnél is olyan hatást ért el, hogy szinte vele együtt kellett lélegeznünk. Izgulnunk és szurkolnunk kellett neki, amikor lépéskényszerbe került. Tökéletes választás, tökéletes alakítás.
No, de a sötét oldalt se hagyjuk ki a dicséretből, ahol Thorin legnagyobb ellenségét láthatjuk, Azogot. Mind megjelenésben, mind játékban erőteljes és kegyetlen volt, ezáltal egy „szerethető” főgonoszt is láthattunk játszani a filmben.

Végül összesítve mindent, azt kell mondanom, hogy megérte beülni a premierre és rászánni, ezt a bő 3 órát. 9/10

A film értékelése a regény ismerete (olvasása) nélkül történt. Teljes mértékben a filmből kapott élményeket, észrevételeket tartalmazza.

Íme a legújabb Battle of Gods trailer. 

Manapság a horror műfaj tele van tucat alkotásokkal, illetve kézikamerás tinihorrorokkal, amik a középkategóriát is csak elvétve ütik meg, ezért a műfaj rajongóinak nagyon nehéz dolguk van, amikor egy éjszaka leszeretnének ülni a TV elé egy kis borzongásra. De Scott Derrickson az idei filmjével, véleményem szerint ismét felélesztette a műfajt. Neki amúgy sem volt idegen ez a terület, hiszen több filmet is rendezett már a kategórián belül: Ördögűzés Emily Rose üdvéért, Hellraiser – a pokol démonjai.

A Sinister a forgatókönyv terén egyedi és sablonos is egyben: Az író, Ellison élete legjobb könyvét szeretné megírni, amikor beköltözik a családjával egy olyan házba, aminek a hátsókertjében egy egész családot akasztottak fel évekkel ezelőtt. Ez nem feltétlenül újdonság számára, mivel igaztörténeten alapuló krimiket szokott írni, amihez előszeretettel választ eredeti helyszínt. A mostani eset viszont sokkal keményebb feladat lesz, mint a többi. A beköltözés után Ellison a padláson egy doboznyi filmet talál, amiken fura családi videók találhatók. A hab a tortán, hogy különböző korokból származnak. A következő napokban azonban a filmek, és a munka hatására a családapa kezd megváltozni. Minél mélyebbre hatol az ügy kapcsán, annál nagyobb bajok történnek…

Bevallom nem szoktam már magasra tenni a mércét a horrorfilmekkel kapcsolatban, mert ha megtenném, akkor nem sok filmet fejeznék be a műfajon belül. Ugyanakkor a Sinister a beharangozásához híven megütötte a mércét, és megérdemli a dicséretet. A Hitchcockféle ’Suspense’ effektet néhol remekül megvalósították, ezáltal a feszültséget is kellően megteremtették. Ez köszönhető a remekül felépített storynak, illetve a látványvilágnak is. De a film legnagyobb erőssége mégis a tudatlanság volt, ami miatt sokáig nem tudtuk, hogy egy sorozatgyilkossal van dolga a főhősnek, vagy az okkultizmus rejtelmeivel.

Sajnálatos módon vannak hibái is a filmnek, mégpedig a kevés ijesztgetés. Voltak olyan jelenetek, ahol simán beletehettek volna egy-egy rémisztő mozdulatot, ami által sokkal nagyobb hatást tudtak volna elérni.
A másik hiba, hogy néhány szálat nem bontottak ki, holott bőven volt olyan, ami érdekesebbé tehette volna a filmet.

Összességében viszont a hibái ellenére is felüdülés volt látni a Sinistert. Ízelítő volt ez azok számára, akik a minőségi horror irányába szeretnének menni. 7/10

1997-ben Mark A.Z. Dippé életre keltette, Todd McFarlane képregényhősét, az Ivadékot. A film sajnos nem hozott nagy sikert, amiben közrejátszott a gyenge rendezői stáb, de erről majd a továbbiakban.

Todd McFarlane 1992-ben alkotta, illetve rajzolta meg a szuperhőst, aki az Imagine Comics egyik legnagyobb figurájává vált. Többek között olyan képességek voltak a birtokában, mint a halhatatlanság, gyorsaság, emberfeletti erő, vagy az alakváltás.

No, de visszatérve a filmhez, és annak a forgatókönyvéhez: Al Simmonst a CIA egyik bérgyilkosát a főnöke egy megbízás során megöleti. Simmons az élete során elkövetett tettei miatt a pokolra kerül, ahol az Ördög ajánlatot tesz neki, miszerint ha a gonosz szolgálatába áll, akkor visszatérhet az élők sorába. A férfinak nincs más választása, így elfogadja az ajánlatot, és a kapott természetfeletti képességei miatt Spawnként tér vissza. Ekkor még nem sejti, hogy a volt főnöke, Wynn is lepaktált az Ördöggel, így a harc kezdetét veszi a való világban…

Emlékszem anno még kis gyerekként láttam a filmet a 2000-es évek elején, és nagyon megfogott. Egyrészt Spawn karaktere, másrészt nem volt mihez viszonyítanom, hisz a képregényfilmek még nem élték az aranykorukat. Viszont pár éve az újranézés után már húztam egy kicsit a számat, mégpedig a CGI miatt. Ami nem is csoda, mert elképesztően gagyira sikeredett, holott ’97-ben már jóval előrébb járt a számítógépes technika, és valljuk be egy képregényfilmnél nagyon fontos a látvány. Ugyanakkor a hangulatot még mindig remekül hozta, és Spawn karaktere még mindig lenyűgözött, ami talán azért volt, mert rendkívül precízen dolgozták ki. Ha csak fele ennyi energiát öltek volna a látványba, akkor most másként állnának a filmhez. Tehát a főhős korrekten lett megvalósítva, de szerencsére nem csak ő, hanem az egyik ellensége, Violator, azaz a Bohóc is.

A látványon kívül még egy gondja volt a filmnek, mégpedig az összecsapott rendezés. Maga a film bő másfél órás, ami nem éppen hosszú idő, és ebbe szerettek volna mindent belesűríteni, ami egy káoszhoz vezetett. Holott sokkal többet kilehetett volna hozni belőle. Ezért is remélem, hogy készül a közeljövőben egy remake, mert egy jobb rendezővel és egy jobb látványvilággal meglehetne valósítani a tökéletes Spawn filmet. Mindenképpen megérdemelné. A film számomra egy örök klasszikus marad, így 7,5/10-et adok rá.

Todd Lincoln minden bizonnyal nem ezzel a filmmel fogja beírni a nevét a történelemkönyvekbe. Mindazonáltal hozzá kell tenni, hogy a fiatal rendezőnek a Jelenés volt az első egészestés mozifilmje, így nem csoda, hogy nem lett maradandó alkotás.

Egy paranormális jelenségekkel foglalkozó csoport megpróbál egy természetfeletti lényt megalkotni, ám a kísérlet kudarcba fullad. Néhány évvel később egy fiatal pár, Kelly és Ben elköltözik egy új lakásba, ahol félelmetes és fura dolgok történnek. Sokáig nem tudják, hogy mit tegyenek, de amikor lépéskényszerbe kerülnek, akkor segítségül hívják Patrickot, aki pont az ilyen parajelenségekkel foglalkozik. Kis idő múlva érdekes dolgok derülnek ki, és a vadászat élet-halál harccá válik…

Úgy érzem, hogy az amerikaiaknak nem megy ez az ijesztgetős horror műfaj. Ez a film is azt bizonyította, hogy elképesztően sok klisét tudnak tenni a filmbe, és ezáltal az eredetiesség nyomát sem tapasztalhatjuk, ami még úgy, ahogy rendben is lenne, ha a rendezés képviselni valami minőséget. De sajnos azt sem kaptuk meg, tehát az említett két dolog fúziójából kaptunk egy hatalmas nagy maszlagot, ami a bukáshoz vezetett. Se feszültséget, se félelmet nem tudott kelteni a film, ami valljuk be, egy lélektani horrornál igencsak fontos lenne.

Ugyanakkor a stáb megpróbálta jó színben feltüntetni a filmet, és ismertebb színészeket alkalmaztak. Név szerint Ashley Greene (Alkonyat széria) és Tom Felton (Harry Potter széria). Sajnos semmi pluszt nem tudtak hozzátenni a filmhez, így nem tudok magasabb pontszámot adni a 2,5/10-nél.

Több hetes szünet következik, és a következő rész csak január 16-án kerül adásba. De addig is a 10. rész promója. 

Supernatural - 8. évad 10. rész - Tom and Frayed

2012-ben a Resident Evil franchise ötödik epizódjával folytatódott Alice története, amit ismételten a sorozat megalkotója Paul W.S. Anderson rendezett. Azonban a mostani rész, meglehetősen laposra sikeredett.

A forgatókönyv még úgy, ahogy elfogadható volt, de a kivitelezés már hagy némi kívánnivalót maga után. Alice az Umbrella cég egyik legtitkosabb bázisán tér magához, ahonnan ismét meg kell szöknie, ha életben szeretne maradni. A hatalmas bunkerlaboratórium, azonban rengeteg veszélyt és szörnyet rejt magában. Szerencséjére több ismerős is csatlakozik hozzá, és együttes erővel próbálják elérni a célt…

Sajnálatos módon a Megtorlás közel sem úgy teljesített, mint ahogy kellett volna. Személy szerint nagyon szeretem a Kaptár filmeket, annak ellenére is, hogy egyre alacsonyabb minőséget képviselnek a folytatások, de van egy bizonyos hangulata, ami leköt és szórakoztat. Na ez viszont megszűnt a legújabb résszel, mégpedig azért, mert összecsapott, és erőltetett klisékkel volt tele.

A legelső nagy hiba, hogy a filmben felbukkanó karakterek üresek voltak, holott olyan nevek szerepeltek Alice mellett, mint Leon S. Kennedy vagy Ada Wong. Ők a Resident Evil játékból lehetnek ismerősek, de egy átlagos néző egyáltalán nem tudja feljebb emelni egy jelentéktelen szinttől, mivel semmiféle jellemábrázolást nem kapunk róluk. Ezen felül a következő baki, az elképesztően rossz CGI volt, amivel teljesen elrontották a látványt, ráadásul ehhez kapcsolódott néhol egy-egy felesleges lassítás is, amivel tovább süllyedt a szint. Zeneileg sem éreztem erősnek, sőt…

No, de nem bántom tovább a filmet, így jöjjenek a pozitív dolgok is. Legelőször, mindjárt a film kezdését, az első 5-8 percet kell megemlíteni, amikor visszafelé játszották le az előző rész utolsó perceit. Ötletes és hangulatos volt, úgyhogy Andersonnak jár a piros pont. A következő tetszetős dolog a régi szereplők visszahozás a filmbe. Mindig tetszik, amikor fel bukkan egy-egy ismerős arc. Aztán a helyszín, azaz a bunkerlaboratórium is érdekes volt, és ezért is sajnálom, hogy nem tudtak többet kihozni belőle.

Összességében nagy csalódás volt a film, és bizton állíthatom, hogy a széria leggyengébb darabja. 4/10