A krimi és a bűnfilm egyik első számú törvénye: ha feltűnik a színen egy pisztoly, annak valamikor – talán nem azonnal, talán nem is a következő jelenetben, de – el kell sülnie. Egészen addig kell fokozni a feszültséget, hogy mikor ez megtörténik, annak súlya legyen és dramaturgiai éle, elérve a nézőben az egyre növekvő nyomás hirtelen feloldását, a feszültség kirobbanását és gyors levezetését. A Budapest Noirnak erre számtalan lehetősége lett volna, de neki valamiért remeg az ujja a ravaszon. Egyetlen bizonytalan lövés azonban mégiscsak eldördül a filmben, de mikor a cselekmény ezt végre kiszenvedi magából, dolga végeztével szépen be is fordul a sarokba, és már alszik is tovább. Mindeközben Budapest szürkébb, mint valaha. 

Az olyan alkotások miatt is lehet kedvelni a filmművészetet, mint a kritikus kedvenc Tűnj el! Jordan Peele valami egészen bizarr köntösben mesélt a mai kor Amerikájának felszín alatt megbúvó rasszizmusáról. Az egyediség kifizetődő lett, a film a nézők körében is óriási sikert aratott. Aztán ott van a Colossal, melyben megvan a potenciál, hogy annak női párja legyen, azonban csak egy be nem teljesített ígéret maradt.

Az új mozijában Daniel Radcliffe az amazóniai őserdő mélyére kalauzolja el a nézőit az Ausztráliában élő izraeli kalandor és író, Yossi Ghinsberg szerepébe bújva. A film premier előtti díszbemutatójára pedig most páros belépőt nyerhetsz, itt!

A Wolf Creek - A haláltúra és A fenevad rendezője, Greg McLean, a Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütáltatta a Daniel Radcliffe főszereplésével készült túlélődrámáját. A film az Ausztráliában élő izraeli kalandor és író, Yossi Ghinsberg nemzetközi bestseller memoárjából készült, mely a civilizált életre ráunó huszonkét éves Yossi útját követi, aki 1980-as évek elején két barátjával a bolíviai La Paz városába utazott egy életre szóló kaland reményében. Olvass tovább, ha szeretnél ott lenni a film premier előtti díszbemutatóján!

A teremből kifele jövet, a film által generált megannyi gondolat közepette eszembe jutott két moziélményem az elmúlt évekből. Nicolas Winding Refn utolsó két munkájának (Csak isten bocsáthat meg, Neon démon) megtekintése közben a vásznon pörgő képek mellett a közönség reakcióját is érdekes volt figyelni. Előbbiről legalább öten sétáltak ki a játékidő derekánál, míg utóbbinál a mellettem kettővel ülő úriember hangos megjegyzésekkel tett tanúbizonyságot arról, hogy egyszerűen képtelen befogadni és értelmezni a látottakat. Darren Aronofsky legújabb művénél is hasonló fogadtatásra számítok, mert biztos vagyok benne, hogy rengetegen jegyet váltanak majd rá, csak azért, mert meg akarják nézni „Jennifer Lawrence új filmjét” Nem kizárt, hogy csalódni fognak. Akik viszont az új Aronofsky filmre ülnek be, azoknak nagyszerű élményben lesz részük.

A Hollandiában, feltehetően 1665-ben keletkezett Leány gyöngy fülbevalóval című festmény rejtélyessége igazi ihletforrás volt Tracy Chevalier számára, aki 1999-re készült el a regényével, melynek címe azonos a képével és annak keletkezési körülményeit boncolgatja. Mondhatni, könnyű dolga volt, hiszen a modellt ülő lányról semmit és magáról a festőről, Jan Vermeerről is igen keveset tudunk. A könyvből aztán Olivia Hetreed készített forgatókönyvet, melyet Peter Webber álmodott (egy másfajta) vászonra  2003-ban, és ha hozzátesszük, hogy öt évvel később színdarab is készült belőle, láthatóvá válnak egy 17. századi festmény korokon és médiumokon való átívelésének lehetőségei.

Miután a Sawyer-család, Freddy Krueger, Jason Voorhees, Michael Myers és társaik már évek óta gyilkolták halomra az embereket, megjelent a láthatáron egy bizonyos Clive Barker, aki minden eddiginél véresebb és betegesebb gore-t rakott le az asztalra. Hiába voltak rémálmaid, hiába szartad össze magad a Kristály-tónál, hiába gyűlölted meg a dögszagos texasi világot, Barker univerzuma, a The Hellbound Heart című könyv filmváltozata egészen új élvezeteket nyújtott a horrorrajongóknak. Emiatt pedig a Hellraiser nyugodt szívvel került be a legnagyobb horrorklasszikusok táborába.

Noha a széria, mára már rengeteg (9) epizódot tudhat magáénak, és a színvonal óriási hullámvölgyeket élt meg, de Pinhead és bandája a mai napig szívesen fogadott vendég az éjszaka folyamán a nappaliban. Épp ezért górcső alá is vesszük az egész Hellraiser-franchiset.

Tágas belső terek, drága bútorok, biztonságos autók, elegáns irodák, termoszokban gőzölgő kávék, csak az ismert, pasztellszín skandináv élettér. De ez az otthonos környezet néha mégis igen komoly kontrasztban áll a benne élőkkel. Mindenkinek megvannak a maga bűnei és gyarlóságai. Van aki iszik, van aki a szeretteit csalja, és van olyan, aki gyilkol. Az északi krimik Svédországában, Dániájában, Norvégiájában senki és semmi sem patyolat tiszta, csak a friss hó, de az is csak addig, míg egy őrült sorozatgyilkos be nem pettyezi azt vörössel. Azt gondolnád, ez pusztán kitaláció, de olvastál ma már újságot? Nem kell sokáig keresgélni, hogy a nemrég valóban megtörtént tengeralattjárós eset emlékeztessen rá, a legvadabb történeteket nem a mozik, hanem az esti hírek szolgáltatják.