A Scott név hallatán a rendezők közül alighanem Ridley ugrik be a legtöbbeknek, holott hét évvel fiatalabb öccse, Anthony David „Tony” Scott szintén kivételes karriert tudhat maga mögött. A „fiatalabbik Scott” szárnyai bontogatásakor a Loving Memory lírai szépségével még akár el is hitethette magáról az angol filmszakmával, hogy a realisztikus mélydrámák új képviselőjét tisztelhetik benne, de idővel a maga lázadó rock ’n’ roll énjével tisztázta a helyzetet és ma már tudjuk, hogy személyére úgy illő tekinteni, mint a modern akciófilmek egyik úttörőjére. Az 1944. június 21-én született angol rendező ma ünnepelné 73. születésnapját, a blog pedig jelen poszttal emlékszik meg a Scott-fivérek merészebb, de kevésbé elismert tagjáról.

Egy olyan korban, ahol az akció műfaj olyan kiváló filmekkel van fémjelezve, mint a Mad Max: A harag útja, a Tolvajok városa vagy éppen a Kereszttűz, borzasztó, hogy egyáltalán elkészül egy olyan "csoda", ami a 80-as, 90-es évek akciófilmjeit hivatott másolni, csak jó történet, érdekes karakterek, karizmatikus hősök, és gonoszok nélkül, valamint mindennek tetejében megpróbál többnek látszani, ami valójában. Ez itt hölgyeim és uraim az Élesítve.

Alice valaha nagyszerű CIA-s kihallgató ügynök volt, de egy több, mint 20 halottal járó terrorcselekmény megváltoztatta életét. Magát kezdte el hibáztatni, így ma már csak a menekültügyi hivatalban dolgozik. Viszont, amikor egy biológiai fegyvert bevetni készülő terroristáknak a futárját elfogják, ő az egyetlen ember, akit hirtelen elő tudnak kapni a zsákból. Újra munkába áll, de a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt ő eltervezte.

Az egyéjszakás kalandok számos rendezőt megihlettek már, ezek főhősei hol szép emlékkel búcsúztak el egymástól, hol pedig a titok kiderülésekor még a családi tűzhely békéje is veszélybe került, de akár egy zaklatót is kaphattak ideiglenes partnerük képében. A Porto 35 mm szerencsére tud újat mutatni a témában anélkül, hogy a jópárszor eldurrogtatott elemeket használná. 

Őszintén bevallom, gyerekkorom óta rajongok az autókért. Ma már nem olvasom zseblámpa fényénél újra és újra a néhány itthon kapható autósújság aktuális számát a lepedő alatt, de a maranellói gyár bármelyik remekét látva az utcán a szívverésem felgyorsul, a pupilláim kitágulnak és vágyakozva nézek a tűzpiros járgány után. A csütörtökön mozikba került Verdák epizód apropóján pedig összeszedtem a tíz legjobb autós filmet.

+1 Verdák sorozat

Banana Yoshimoto japán írónő már lassan másfél évtizede ismert a magyar olvasóközönség számára. Kitchen című első regényével nagyjából tíz évvel ezelőtt találkoztam először, de ekkor már a látóteremben volt a kortárs japán irodalom, hála a Geopen kiadónak és Murakami Haruki "műholdas" regényének. Yoshimoto There is No Lid on the Sea című könyve alapján 2015-ben készítettek egy csendes, merengős hangulatú filmet, amelyet most a héten a Toldi Moziban futó Japán Filmhét keretében volt szerencsém megtekinteni. A Tengerfedő teltházas vetítése során szűk másfél órában élvezhettem a sós, tengeri levegőt, mely így egy kis robbanásmentes felüdülést nyújtott a legutóbbi A múmia, és a hamarosan érkező Transformers sajtóvetítése között.

A Pixar legújabb animációs csodája négy keréken, fényesre polírozva gurul ki a stúdió garázsából.
Az alváz a régi, de ez már egy másik karosszéria és a motorja is máshogy duruzsol. Szerethető, elgondolkodtató és persze szórakoztató történettel zárul a Verdák-trilógia.

Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de ez a cím annyira szar, hogy már zseniális. HALÁLHOZÓ HÁROMEZER!!! A 80-as évek elején, mikor a világ Mad Max lázban égett, úgy gondolták az olaszok, hogy megalkotják a saját posztapokaliptikus zsánerüket, mely majd felveszi a versenyt az amerikaiakéval. Többek között olyan címek láttak napvilágot, mint a Warrior of the Lost World, a 2019, After the Fall of New York vagy éppen a Halálhozó 3000. No, az igazi áttörés ugyan elmaradt, de legalább a tékák legalsó polcait is fel lehetett tölteni anyaggal, ugyanis ezek mind odavalók, vagy még oda sem...

Évekkel ezelőtt formálódni látszott egy univerzum a szörny-klasszikusaink összetrombitálásával. Megvolt az új Farkasember sztori, repkedett pár kört Drakula, összeállt Frankeinstein szörnye, de maga az univerzum mégsem. Külön-külön a filmek megbuktak, ezért a Universal Studios leeresztette a mentőcsónakot és szépen kicsekkolt a süllyedő hajóról. De míg egyik lábával épp kiszállni látszott belőle, addig a másikkal már lépett is a következőbe. Ennek az új hajónak a neve: Dark Universe, és a Tom Cruise főszereplésével készült A múmia című első filmjével épp most futott ki a tengerre. Cruisin'-cruisin'.