IMAX poszter érkezett az új Riddick filmhez. Íme:

„Sose hagyjon el titeket a remény” – hangzott el többször is a filmben ez a mondat, mely a fejemben is megfogalmazódott néhányszor a film alatt. Suzanne Collins sikerregényének filmváltozata sokáig a feledés homályába tartozott nálam, de végre erőt merítettem magamon, és megtekintettem. Mondanom sem kell kellemesen csalódtam, de…

A jövőben járunk, ahol minden évben a Kapitólium kiválaszt a 12 körzetből egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, hogy részt vegyenek az Éhezők viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet a TV egyenes adásban közvetíti, hogy a sok pénzes embert szórakoztassa. A 12-es körzetben, amikor kisorsolják Katniss húgát, akkor az idősebb lány önként jelentkezik, hogy ezzel megóvja a kicsi életét. Katniss ezzel a tettével a halálos ítéletét írja alá, ám őt nem abból a fából faragták, hogy feladja a küzdelmet…

Először is szeretném leszögezni, hogy nem olvastam a könyvet, így csak és kizárólag a filmben látottakat tudom értékelni.
Ezek után kezdjük is azzal, hogy a látottak… Kedves operatőr úr, érdekelne az a kis apróság, hogy miért rángatja úgy azt a kamerát, mint egy epilepsziás? Egyszerűen elképesztő, hogy ezt nem tudják elfelejteni, és lehetetlennek tartom, hogy ezt valaki is élvezi. Szerencsére a film folyása közben egyre kevesebbet kellett jojóznia a szememnek, így tudtam figyelni is a történésekre.

Véleményem szerint az alapötlet fantasztikus, és rendkívül szórakoztató, de a hallottak alapján a könyvet egyáltalán nem adta át a film. Ugyanakkor én élveztem, mert a viszonylag hosszú játékidő hamar elrepült.

A forgatókönyv, úgy ahogy elfogadható, de számomra volt egy nagy probléma, ami miatt hiányérzetem keletkezett. Ez nem más, mint a kinti világ eltűnése. Számomra nagyon kevés információ jött át a kint zajló eseményekről, mert a hangsúlyt a viadalra fektették. Ez persze érthető, de mivel ez egy TV műsor, és a kinti gazdagok téteket raknak, meg szponzori teendőket teljesítenek, így elvárható lett volna, hogy többet tudjunk meg róluk. Ennek ellenére szinte semmit. No, de ezen kívül nem nagyon volt vele gond, mert ahol feszültség kellett ott megkaptuk, ahol érzelem kellett ott vittek bele, tehát megoldották.

Az élvezeti értéket növeli a színészi gárda is, akik jó munkát végeztek, mert Jennifer Lawrence és Josh Hutcherson is hozták azt, amit a film elvárt. Rajtuk kívül még a nevesebb színészek több-kevesebb szerepe is dobott az összképen. Gondolok itt a Woody Harrelson, Elizabeth Banks, Stanley Tucci, Donald Sutherland névsorra.

Összességében az Éhezők Viadala egy egészen pofás kis film lett, és simán élvezhető arra a 2-2 és fél órára, amíg megnézzük. 6,5/10

35 év telt el a legidősebb szuperhős egyetlen értékelhető mozifilmje óta, és ez akárhogy is nézem nagyon sok. Richard Donner anno nagyon magasra tette a mércét, hiszen a lehetőségeit akkoriban teljes mértékben kihasználta és még komolyan is gondolta a filmjét. Nagyon nehéz volt a 70-es években szuperhős filmet készíteni, mert az emberek nem úgy viszonyultak hozzájuk, mint manapság, de Donner belenyúlt a tutiba, ráadásul a kezei alatt dolgozott az a Christopher Reeve is, aki a mai napig a legjobb Clark Kent, aki valaha is létezett.

No, de elérkezett a várva várt pillanat, és úgy tűnik, hogy a Kryptoni születésű fiú végre méltó filmet kapott, és a Reeve utáni űrt végre betöltötték. De vajon ez mennyire elég? Mennyire jó film a többi szuperhős mozi között? Nolan neve tényleg garancia a sikerre? A Sötét Lovag szintjéhez felér?

Rengeteg kérdés vetődik fel az új Superman film kapcsán, de vajon tényleg kellenek ezek? Tényleg a Sötét Lovaghoz kell hasonlítanunk, csak mert Nolan neve ott szerepel a stáblistán? Nem lehet az, hogy a Batman egy kivételes alkotás, melyet csak egyszer az életben lehetett létrehozni? Miért ahhoz kell hasonlítani? Véleményem szerint Nolan miatt egyáltalán nem kell, mert akkor minden DC filmben csalódni fogunk, amik ez után fognak a piacra kerülni.

A kis bevezető, és a sok kérdés után térjünk is rá a filmre…

A Kripton bolygó a megsemmisülés szélén van, ám a vég bekövetkezte előtt Jor-el, a bolygó vezető tudósa a fiát egy űrhajó segítségével megmenti azzal, hogy a Földre küldi. Az apa bízik abban, hogy a fiát elfogadják majd az új helyén, de erre majd csak az idő ad választ. Kal-el a testében hordoz egy olyasvalamit, amire Zod tábornok pályázik, és ami miatt a Föld veszélybe kerül…

A story alapjai több évtizede ismertek, ám Snydernek újra le kellett futnia a megszokott köröket, és a nulláról kellett kezdenie. Nem alapozhatott arra, hogy mindenki ismeri Superman történetét, így egy viszonylag hosszú felvezetőt kellett az első részbe sűrítenie. Ez persze lehet hiba, mert a forgatókönyv nem hibátlan, és nem működik tökéletesen ezen időszakban, ám a DC, illetve Superman univerzumát kénytelen voltak bemutatni, és időt szánni arra, hogy megismerje Clark történetét egy mezei néző is.

No, de az első óra elteltével a film tökéletes pályára kerül, és a zökkenőkkel teli út tökéletesen sima lesz, pont úgy, mint Metropolis egy része. Igen, sima, hiszen olyan CGI káprázatot kapunk a nyakunkba, hogy az összes többi film, megirigyelheti. Amikor a Bosszúállókbeli harcot éltette valaki, akkor még nem sejtette, hogy az egy lufi pukkanás lesz az Acélemberhez képest. Tehát mondhatjuk, hogy a CGI elég magas szinten mozog.

Ezek után térjük egy kicsit vissza a szereplőkre, közöttük is Clark Kentre, aki követi az új DC filozófiát, miszerint a hősnek emberi tulajdonságokkal kell rendelkeznie, és ameddig csak lehet, addig a realitás talaján kell mozogni. Snyderék (Nolan közreműködésével) ez létre tudták hozni, és bizony Superman emberi lett. Szakálla nő, számkivetett lesz, és kőkeményen kell dolgoznia, de amikor életek forognak kockán, akkor megmutatja magát.

Zod? Michael Shannon remek választás volt a szerepre, és a gonoszt egy erőteljes alakítással keltette életre. Erős, ám könnyű ellenfele volt ő Supermannek, de nem is kell ennél több egy első részben. Rajta kívül a jól csengő színészi gárda is hozta az elvártat, és panaszt nem igen tudok senkire tenni.

Mint mondtam a forgatókönyv nem tökéletes, de a gyengébb időszakon a mesteri Hans Zimmer óriásit tudott lendíteni. Rengeteg érzelmet vitt bele a zeneszerző, és a drámai hatást az egekbe tudta repíteni, ami igenis kellett a filmhez.

Tehát a Superman nem egy Sötét lovag, de nem is kell annak lennie. Nem ahhoz kell mérni, hanem a többi szuperhős filmhez, és akkor bizony előkelő helyen fog végezni, mert az Acélember egy nagyon erős, mély, és őszinte szuperhős film. Snyder, Goyer, és Nolan remélem folytatják, amit elkezdtek, és remélhetőleg szinteket fognak még lépni. 10/10

Ron Burgundy visszatér, mert érkezik az Anchorman 2.

Az Igazság Ligája hamarább érkezik, mint gondolnánk, hiszen ott lesznek a LEGO című filmben. No, persze nem csak róluk szól...

Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio. Szerintem ennél több nem is kell, hogy megnézzük ezt a filmet.

Vin Diesel filmje újabb előzetessel rukkolt elő.

A film megjelenése után az emberek többsége áradozni kezdett az újdonsült indonéz csodáról, a Rajtaütésről. Az elmúlt évek egyik, ha nem a legjobb akciófilmjeként tartották számon, és csak a legjobbakat lehetett róla olvasni. Miután a tavalyi évben kijött a Dredd bíró legújabb darabja, az emberek egyből kezdték is a párhuzamot vonni a két film között, hiszen nagyjából ugyan az a kettő film. No, de ez csak egy érdekesség volt, mert itt a Rajtaütés most a lényeg.

Jakarta nyomornegyedében áll egy óriási menedékház, melyben a leggonoszabb gengszterek és gyilkosok élnek. A ház még a rendőrség számára is tabu volt, egészen addig, amíg egy különleges csoport rajtaütést nem tervezett, hogy elkapják a hírhedt drogbárót, aki az egész épületet üzemelteti. Az alakulatnak élet-halál harcot kell vívni az épületben tartózkodó emberekkel, azért, hogy legyen esélyük az életben maradásra…

Tehát Indonézia… Az ország nem szokott halomszámra filmeket készíteni, legalábbis olyat, ami eljut az európai, amerikai piacra, de most sikerült nekik. A Rajtaütéssel megnyerték az egész világ elismerését, és már a folytatás van készülőben.

Az akciófilmek között manapság rengeteg lapos, klisékkel teli tucatalkotás lát napvilágot, így az elvárt szint eléggé elkezdett csökkenni. Már a legkisebb pozitívum után is elismerő jelzőket használunk, hogy megnyugtassuk magunkat, hogy nincs minden veszve. Az ázsiai ország gondolt egyet, és mindent, amit csak lehet belepakoltak a filmbe, hogy egy igazi adrenalin bombát küldjenek világszerte. Szinte megállás nélkül kapjuk a bunyót, golyózáport, csontropogást, és feszültséget, tehát minden olyat, ami egy igazi férfias akciómozihoz kell.

A filmhez persze egy történetet is kellett társítani, ami jelen esetben egy végletekig le lett egyszerűsítve. Ez viszont a lehető legjobb lépés volt, mert nem a storyt kellett figyelnünk, hanem azt, amit a filmvásznon láthatunk. Olyan kidolgozott, már-már realisztikus koreográfiákat láthattunk a színészektől, hogy a verekedős jelenetek magasan a hátukon vitték a filmet. Az Ázsiaiaktól persze részben elvárható, hogy jól mozogjanak az ilyen helyzetekben, de itt tényleg egészen káprázatos minőséget kapunk a harcművészetből.

A Rajtaütés tehát egy végtelenül élvezhető akcióbomba, ami mindenképpen megérdemli a dicséreteket, de nekem mégis hiányzik belőle valami. Valami olyan, amit nem lehet megfogalmazni, de nincs jelen a játékidő alatt. Ettől függetlenül mindenkinek látnia kell. 7/10

Bryan Singer nagyszabású kalandfilmje volt az idei év első igazán nagy bukása, mert a közel 200 milliós költségvetést nem igazán akarta visszahozni. (pedig annyira nem sikerült rosszra az alkotás.) A rengeteg negatív kritika érte a filmet, és valószínűleg a Warner sem tapsolta meg Singert, de egynek mégis elmegy az égig érő paszuly története. No, de nézzük, hogy mivel is állunk szemben.

A Földet réges-régen az óriások uralták, ám az idejük egyszer lejárt és mindenki elfelejtette őket. Egyszer azonban egy parasztlegény véletlenül megnyitotta az égi birodalmat, ahol az óriások tanyáztak, és egy olyan háborút indított el, amit csak a legendákból ismertek. Jacknek fel kellett vennie a kesztyűt, hogy megmentse az emberiséget és a hercegnőt…

Bryan Singer nem egyszer mutatta meg, hogy képes zseniális filmet létrehozni. Ugyebár neki köszönhetjük a Közönséges bűnözőket, illetve Az X-men filmeket is, de akárhogy is nézem egyik sem mese, és a mostani filmje viszont az, és pont ezért bukott meg. Az alapötlete egészen jó volt, de nem tudta megtölteni lélekkel, így olyan semmilyen lett (bár azért élvezhető). A film olyan, hogy megnézzük, azt mondjuk, hogy végül is… aztán elfelejtjük. Hiányzik belőle az a varázs, amit egy kalandos mese tud adni, ami elalvás előtt olvasnak fel a szülők a gyerekeknek.

A karakterek csak úgy lézengenek, és egyikőjüknek sincs kidolgozott személyisége. Ezáltal nem tudunk izgulni értük, holott bőven akadna alkalom, hogy némi érzelmet váltsanak ki belőlünk. Ugyan ez jellemző az óriásokra is. Nincs meg a hierarchia közöttük, nem lehet megkülönböztetni, hogy ki a fontosabb, ki a jelentéktelenebb szereplő. Persze, néha-néha felcsillan valami, de gyorsan tova is száll…

Ezek mellett a CGI-re is lehet némi panasz, mert bár nem rossz, de egy 200 milliós filmnél ennél több kéne. Így a film minden téren elmarad a tökéletestől, de még azon a szinten van, hogy élvezhető a játékideje, és nem hagyjuk félbe a filmet. Azt nem mondom, hogy az Óriásölő lesz a kedvenc filmje az embernek, mert akkor hazudnék, de az esélyt megérdemli. 6/10

Matt Damon élete függ attól, hogy eljut-e az Elysiumra, mely egy kiváltságosoknak felépített hely. Az év egyik legjobb sci-fije lehet, ha Neill Blomkamp hozza azt, amit a District 9-nél. 

1978-ban, Joe Dante megalkotta a Piranha filmet, mely mára már klasszikussá nőtte ki magát, majd 3 évvel később az ifjú James Cameron a történelem egyik legrosszabb folytatását vezényelte le. A direktor elképesztő mélységből indult, majd meg sem állt az Oscar díjig, amit háromszor is elnyert a későbbiek folyamán.

A Karib tenger partvidékén egy elsüllyedt hajó után kutatnak, ám amikor a búvárok közelebbről is megvizsgálják a hajót, akkor egy piranha támadás áldozatai lesznek. A húsevő halak azonban nem csak a vízben, hanem a levegőt is uralják, így sehol sincs biztonságban az ember…

Tehát repülnek… aha. Hát ez olyan tré ötlet volt, hogy az valami hihetetlen. Felesleges volt ilyen szintű újítást beleírni a történetbe, mert ezzel el is áshatta magát a rendező és az egész stábja. Itt kellett volna az „egyszerű, mégis nagyszerű” dolgot alkalmazni, és egy szimpla folytatást írni az első részhez, szárnyak nélkül. Ha ezt meglépték volna, akkor valószínűleg nem 3,4-en állna IMDB-n.

A film egyetlen egy feszültségnövelő jelenetet nem tudott végrehajtani, emellett végtelenül bugyuta párbeszédekkel „szórakoztattak” minket a színészek. A Piranha 2 egyszerűen minden (2 dolgot leszámítva) gyenge és bűn rossz.

No, de mi is az a 2 dolog? Az egyik Lance Henriksen jelenléte, aki próbált némi pluszt vinni a filmbe, de sajnos egyedül kevés volt hozzá. Mellette a sminkes stábnak jár még a dicséret, mert a hullákat, illetve sebeket nagyon „szépen” ábrázolták, így a film végeztével azért némi pozitívumot is fel lehetett sorolni.

A Piranha 2 tehát egy iszonyatosan gyenge folytatás, amit simán ki lehet hagyni az életünkből. 2,5/10