Emlékeztek arra a bizonyos jelenetre a Reszkessetek betörők első részéből, mikor Kevin arcon vágja a két betörőt egy-egy festékes vödörrel? Ha igen, akkor ezzel ki is merült a két film közötti hasonlóság, amivel a Better Watch Out-ot el akarják adni a neten. Ugyanis hiába észrevehető néhány easter egg a moziban, ez a film merőben más, mint a 90-es évek egyik legjobb vígjátéka. Ez nem a Reszkessetek betörők horror verziója, ez a Better Watch Out, egy önálló horrorfilm.

Amikor 2011-ben Andy Weirnek több kiadó elutasítását követően online felületen fejezetenként kellett publikálnia első regényét, A marsit, aligha gondolhatta, hogy a megfilmesítési jogok rá két évvel már a Fox filmstúdiónál lesznek, hogy aztán Ridley Scott rendezésében hozzon több, mint 600 millió dollárt a stúdió kasszájába. Az egyébiránt szinte teljes egészében Magyarországon forgatott, s hazánkban Mentőexpedíció néven bemutatott film a kritikusokat is meggyőzte, az Akadémiától kapott 7 Oscar-jelölésének hála ezen téren a legsikerebb magyar vonatkozású filmként került be a filmtörténelembe. Így hát aligha meglepő, hogy Weir második regényének, az Artemis-nek már a bejelentésekor elkeltek a megfilmesítési jogok a potenciális siker reményében.

Pusztán elméleti síkon, de gondoljunk csak bele: az emberiség elindít egy 3D nyomtatáshoz hasonló technológián alapuló önreprodukcióra képes űrjárművet a szomszédos csillagrendszerbe, ami aztán az ott fellelhető nyersanyagokból másolatokat készítene saját magáról. Ezek a másolatok aztán új csillagrendszereket vennének célba, és megérkezvén ott ugyanígy megismételnék a reprodukciót. Ez exponenciális mértékű terjeszkedéshez vezetne, miközben az eredeti szonda folytathatná az adott csillagrendszerre vonatkozó elsődleges feladatát. A Von Neumann szondák létező koncepciója egy lehetséges változata a lakható bolygók kutatásának, és tulajdonképpen a galaxis benépesítésének is, hiszen mesterséges intelligenciával megtámogatva ezen szondákról ugyan ki mondaná meg évszázadok, vagy akár évezredek alatti terjeszkedés és törzsfejlődés után, hogy nem egy értelmes, szintetikus alapú fajról van szó? Dennis E. Taylor, kanadai író és programozó gondolatban útnak indított egy ilyen szondát, és nevet is adott neki. Úgy hívják, Bob. Aztán leírta, mi történne Bobbal kint a végső határon, és azon is túl, ennek lett az eredmény a MI, Bob című regénye.

Ilyen megrázóan szép történetet a feltétel nélküli szeretetről, az odaadásról, a bátorságról és a barátságról keresve sem találhatnánk. Mindezeken túl ráadásul még a megvalósítás is gyönyörű.

A filmet az idei Anilogue nemzetközi animációs filmfesztiválon láttuk.

Egy vursliba belépve olyan, mintha Sohaországba csöppennénk. Itt nyugodtan és bátran lehet mindenki gyerek, senki sem tűnik ki a tömegből. Ha azonban többre vágyunk a hullámvasútnál és az az óriáskeréknél, akkor irány Zombillenium, ahol a szörnyvilág válogatott képviselői dolgoznak, többek között vámpírok és a névadó zombik.

A filmet az idei Anilogue nemzetközi animációs filmfesztiválon láttuk.

Hiába szólítanak fel minket a sorozat főcímében, hogy fordítsuk el a fejünket és ne nézzük a Baudelaire-testvérek viszontagságait, ahogyan haladunk előre a történetben, úgy válunk egyre jobban függővé. Pedig Olaf gróf személyesen figyelmeztet minket…

Az iskolában elvernek, a társaid utálnak, ügyetlen vagy és az egész életed úgy szar ahogy van, hiszen a szüleid még bébiszittert is fognak melléd. Van ennél lejjebb? Nem igazán. A bökkenő viszont az, hogy a bébiszittered láttán még a halottak is feltámadnak, csak hogy lássák azt a bombanőt. Szóval azért mégis akad valami kis pozitívum az életedben.

Fordítsuk el a fejünket a mozipremierek, fesztiválbemutatók és az idei aranyszobrocskákat latolgató írások nem mindig valós izgalmaitól, majd térben és időben rugaszkodjunk el kicsit az “itt és most”-ból. Szemünk fókuszát finoman tekerjük vissza, egészen a ‘80-as évek derekáig, a térképen pedig jó pár szélességi fokot átugorva célozzuk be a kenguruk földjét. Ha ez megvan, már csak annyi a feladatunk, hogy lexikonunkat az ozploitation címszóhoz lapozzuk – ami, ha valaki egyszerű halandó nem tudná, az exploitation erszényes megfelelője –, és ha jól dolgoztunk, a fenti kritériumok együttes metszéspontjánál a következő címszót olvashatjuk szép, nagy, nyomtatott betűkkel: RAZORBACK. Alatta a kép: