[Supernatural Movies]

Tizenöt kihagyhatatlan film 2015-ből

Az év legjobbjai Fincherista szerint

2015. december 30. - Fincherista

Hogy jó volt-e a 2015-ös mozis év? Nehéz kérdés. Viszont egy valamiben biztos vagyok: a változatosságra nem lehetett panasz. Utóbbiról alighanem a listám is tanúskodni fog, lévén egysnittes stílusbravúrtól kezdve Herzog alkotásait idéző amazonasi spirituális úton át egészen a posztapokaliptikus flúgos futamig bezárólag igencsak eltérő koncepciók mentén kidolgozott alkotásokban csalódtam kellemesen idén, amik közül a 15 (megítélésem szerinti) legjobbat az alábbi posztban ismertetném. A rangsorba olyan alkotások kerültek, amiknek magyar premierje 2015-ben volt esedékes, ha pedig sajnálatos módon a filmek elkerülték a honi mozikat, akkor saját hazájuk (nem fesztiválos) premierjét vettem alapul.

15. Victoria (kritika)

victoria.jpg

Sokat gondolkoztam, hogy esetleg az egyik könnyedebb popcorn mozi (Az U.N.C.L.E. embere, Az ébredő Erő) kerüljön a lista végére, de végül győzött a keretes szerkezet (spoiler?!), így a német filmművészet legújabb gyöngyszeme kapott helyet a rangsorban. Sebastian Schipp rendező filmje egyetlen egy snittből áll, amiből adódóan az alkotás döntő hányadát a színészek és az operatőr kiváló improvizációja teszi ki. A Victoria egy olyan természetesnek ható stílusbravúr, amivel szökő évente találkozik az ember, ám, ha mégis belefut, akkor bűn lenne kihagyni.

14. 45 év (kritika)

45-years-xlarge.jpg

Kicsit északabbról, kivételesen nem a Skandináv-félszigetről, hanem a britek jóvoltából érkezett az év egyik legletisztultabb, kőkemény realizmusával pedig falhoz csapó drámája, a 45 év. A Mercerék családi, szerelmi tragédiáját feldolgozó történet még csak elvétve sem próbál a már jól megszokott klisékből építkezni. Andrew Haigh író-rendező ugyanis túlkapások helyett finoman, néhol már túlzottan is kimérten vezeti el nézőit a katarzisig, de ez utóbbi,  kissé keserűbb szájízt bőven kárpótolja Charlotte Rampling és Tom Courtenay egészen csodálatos játéka.

13. Mentőexpedíció (kritika)

marsi.jpg

A hazánkban forgatott hollywoodi filmek általában sem kritikai, sem pénzügyi szempontból nem szoktak kifizetődni, ám az Andy Weir marsi robinzonád történetét jól adaptáló Drew Goddard szkriptje, valamint a sci-fik terén csalódást eddig nem okozó Ridley Scott neve azért joggal adhatott okot a bizakodásra. Az eredmény szerencsére a várakozásoknak megfelelően, a pazar színészi gárdának és a komikusi vénáit ilyen jól ritkán megcsillogtató Matt Damonnak is köszönhetően az intelligens blockbusterek iskolapéldája lett.

12. Saul fia (kritika és másodvélemény)

saul_1.jpg

Nemes Jeles László filmje a cannes-i sikert követően díjak és rekordok sorát tudhatja magáénak, kategóriájának legfőbb Oscar várományosává lépett elő, ezáltal pedig hazánk hosszú évtizedek után újra feltűnt a filmvilág térképén. Formabontó ötletét méltán fújta fel a média, hiszen a témában ritkán látható újszerűséggel rukkolt elő, ráadásul a végtelenül nyomasztó fényképezés mellett Röhrig Géza alakítása is fantasztikus magaslatokba emeli a filmet. Azonban számomra egy idő után már inkább zavaróvá vált az ötlet, valamint bármennyire is örülök a sikereinek, a túlzottan is univerzálisnak szánt üzenetadása okán a szememben nem igazán tekinthető jellegzetesen magyar filmnek, ami kicsit elkeserítő. Utóbbira jó ellenpélda a tavalyi évből a kedvencem, az orosz Leviatán, ami az ottani politikai és társadalmi sajátosságok mentén mutatta be kivételesen egy kis ember harcát a rendszerrel szemben.

11. Macbeth (kritika)

macbeth.jpg

Shakespeare művet adaptálni legalább akkora kihívás, mint amilyen biztonsági játéknak tűnik. Justin Kurzelnek meg végképp fel kellett kötnie a gatyáját, ha nem akarta, hogy alkotása ne csak egy legyen a sok közül, hiszen előtte már Orson Welles, Roman Polanski és Kuroszava Akira is elkészítette a saját változatát a skót király kálváriájáról. Az ausztrál tehetség jól állta a sarat, s noha kisebb, de hatásos változtatásokon kívül nem nyúlt bátran az alapanyaghoz, a látvány, színészvezetés és hangulat terén már sikerült maradandót letennie az asztalra. Filmje látványosan profitál Fassbender és Cotillard zsenijéből, meg Arkapaw képeiből, így mindenképpen különleges Macbeth-filmmé avanzsálja első komolyabb rendezését.

10. A kígyó ölelése (kritika)

kigyo.jpg

Ha az Oscar-buzzt nézem, akkor nem, egyébként koncepciójában, hangulatában és társadalmi véleménynyilvánításában legalább olyan jó, ha nem jobb a kolumbiai Ciro Guerra alkotása a Saul fiánál. A kígyó ölelése egy fojtogató hangulatú spirituális út, amely egyszerre idézi meg Herzog mesterműveit és Coppola Apokalipszis mostját, miközben kompromisszumok nélkül vezeti végig saját történetét. A lebilincselő képsorok egyébiránt ugyanazon amazonasi utat mesélik el kétszer, csak éppen Taramakate utasai, illetve azok motivációi között van különbség. A szereplőkhöz hasonlóan a nézők számára is kifejezetten nehéz utazást kínál a film, akit viszont magába szippant a különleges légkör, az bánni fogja, hogy már nem nézte meg korábban.

9. Liza, a rókatündér

liza.jpg

A recept egyszerű: adjon egy kis francia bájosságot és japán mitológiai alapokon nyugvó szürrealizmust az epizodikus szerelmi történetébe, majd adja ukázba a szomszéd cinephile hipszternek, hogy kavargassa másfél óráig. Ujj Mészáros Károly lesz ama szakács, akinek köszönhetjük Lizát, az egészen különleges műfajmixet, amit akár megszeret az ember, akár nem, elfelejteni aligha fogja. Nem meglepő, hisz itt van kezdésként a hazai Amélie Poulain, Tomy Tani borzalmas öltönye, a fekete-komédia mintapéldáit szolgáltató gyilkosságok sora és a magyar filmek közül a Kontroll óta először működő zenei aláfestés. Ha ez így még nem lenne elég bizarr, akkor még mindig ott vannak a klasszikus magyar vonások: nyugat, mármint ezúttal kelet komikus ajnározása; a hivatásos szervek szélsőséges megítélése, na meg a végletekig puffogtatott közmondások kifigurázása is.

8. Sicario – A bérgyilkos (kritika)

sicario.jpg

A drogháború vissza-visszatérő témája a 21. századi amerikai filmművészetnek, s ezúttal a kanadai Denis Villeneuve gondolta, hogy érdemes lenne újabb aspektusból megközelíteni. Drámai helyett inkább kritikai és meglepően realisztikus hangvételű filmje a kissé kiszámíthatóbb sztori ellenére is tökéletesen működik. A remek színészi teljesítmények, a kánikulában is vérfagyasztó hangulat, valamint az ezek alapját adó precíz rendezés végett A bérgyilkos kihagyhatatlan azok számára, akik az akciófilmekben nem a videojátékokat idéző lövöldözéseket, hanem a Mann meg (részint) Coenék által kitaposott, végtelenségig feszített összecsapásokat várják.

7. Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (kritika)

me-and-earl-and-the-dying-g-xlarge.jpg

Ami sokaknak a tavalyi Csillagainkban a hiba, vagy a valamivel korábbi Fifti-fifti, az nekem Alfonso Gomez-Rejon idei filmje: egy modern történet a halállal való küzdelemről, optimistább és/vagy humorosabb megközelítésben. A film alapjául szolgáló, Jesse Andrews által jegyzett forgatókönyv a szintén idei Danny Collinsnál is lelkesebben dolgozik a sablonokkal, hogy aztán ahhoz hasonlóan azokat szépen arcon csapva minél messzebb vigye magát a jól ismert húzásoktól. Különcködő cselekményvezetése, a svédelt filmes-szállal kiegészítve elsőre bohém, majd egyre szebb filmmé varázsolja Rachel (Olivia Cooke) esetét.

6. Agymanók (kritika)

agymanok.png

A Pixar mindig is arról volt híres, hogy a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgok köré is képesek kicsiket és felnőtteket egyaránt magával ragadó filmet keríteni. Ezúttal úgy gondolták, a prepubertás kori érzelmi hullámvasút első pár menetét ábrázolják az emberek fejében megelevenedő érzelmekkel, amit az alacsonyabb korosztálynak is izgalmassá téve kiegészítettek néhány játékosabb kihívással. Pete Docterék legújabb animációs filmje a stúdió legjobbjai közé sorolandó, kreativitásban bővelkedő, tartalmas és szinte végig kiegyensúlyozott mese.

5. Valami követ (kritika és másodvélemény)

kovet.jpg

Örömteli számomra, hogy idén volt a hazai mozikban egy olyan horrorfilm, ami igyekezett minél jobban elszakadni a manapság túlzottan is divatos jump scare-ektől és nem volt rest jó operatőrre költeni a büdzséből, aki idegbeteg rángatás helyett rendeltetésszerűen használta a kamerát. David Robert Mitchell belépője a zsánerbe pont olyan, mint filmjének nyitójelenete: végtelenül precízen kimért szőrszálhasogatás, kreatív kameramunkával és carpenteri alapokon nyugvó, dermesztő hangulattal. A szexuális metafora már csak plusz a minden téren minőségi alkotásban, aminek egyetlen súlyos hibája éppen az erősségéből adódik: kérdéses, hogy a néző számára mennyire működik az a film, amelyik ennyire visszanyúl a ’80-as évek (gore-mentesített) megoldásaihoz…

4. Whiplash (kritika és elmélkedés)

whiplash.jpg

Damien Chazelle második egész estés filmje a pszicho-thriller határait is súrolgató pazar zenés dráma. A Neiman (Miles Teller) dobos karrierjének legnehezebb lépcsőfokait prezentáló alkotás az álmok beteljesítése melletti végtelen elköteleződés története, amiben a legnagyobb segítséget egy szadista tanár (J. K. Simmons) nem éppen hétköznapi eszköztára adja. Kettejük kapcsolatrendszere az egész alkotás motorja, ahol a néhol felbukkanó szerzői túlzások ellenére is végig dinamikus cselekményvezetésnek, ezáltal pedig üzenete szempontjából végtelenül hatásos filmnek lehetnek tanúi a nézők. 

3. Mad Max – A harag útja (kritika és még egy kritika)

mmfr.jpg

Némi csúszás után idén végre mozikba került George Miller kultikus posztapokaliptikus történetének legújabb felvonása, A harag útja. Max (Tom Hardy), vagy inkább Furiosa (az isteni Charlize Theron) benzingőztől bűzlő száguldozása grandiózus és életszagú trükkökkel, rockoperára hajazó, őrült score-ral, valamint fantasztikus képi világgal tarkított nagybetűs AKCIÓfilm, ami amellett, hogy a széria tökéletes rebootja, egyben a megjelenése óta elmúlt hónapok blockbustereinek ellenpéldája a hatásos akciójelenetei, illetve a rozsdás baltával is finomra hangolt narratívája okán.

2. Ex Machina (kritika)

exm_1.jpg

Modernkori teremtéstörténet, kamaradráma, és a témájának (mesterséges intelligencia „születése”) aszexualitása ellenére is hiánypótló erotikus-thriller. A korábban a forgatókönyveivel (28 nappal később, Napfény) már bizonyító Alex Garland végre rendezői székbe ülhetett és talán éppen Danny Boyle-lal közösen jegyzett filmjeiknek köszönhetően kifejezetten otthonosan mozgott ebben a szerepben is. Filmje egy frappáns alapötletre, a következő színészgeneráció három kiemelkedőbb tagjának (Alicia Vikander, Domhnall Gleeson, Oscar Isaac) letisztult játékára és a büdzséhez képest végtelenül gyönyörű látványra alapozva építgeti magát a gyomorszájon csapó katarzisig.

1. Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (kritika és elmélkedés)

birdmanlead.jpg

Alejandro G. Iñárritu díjesőben méltán úszkáló alkotása kivételes reflexió korunk filmes trendjeire, Hollywood süllyesztőjére, az önmegvalósítás zsákutcáira, a kritikusok esetleges befolyására, tehát úgy en bloc a teljes filmművészetre. A Michael Keaton Riggan Thomson Batmanjének Birdmanjének segítségével végigvezetett szatirikus hangvételű kritika a szokásos előadás helyett a háttérben bármikor összeomló kártyavárra összpontosítva játszadozik a nézővel, miközben Lubezki a Gravitáció után újra gondolt egyet és ezúttal egysnittesnek ható mesterkurzust tartott az operatőrök legnagyobbjainak. Hiteles alakítások, pörgős dialógusok és hibátlan történet jellemzik a mexikói rendező (általam már régebb óta várt) áttörését.

Számomra ezek voltak az év legjobbjai, ami vélhetően jelzi, hogy szerintem nagyon kevés volt idén a magasabb minőséget képviselő könnyed, szimplán önfeledt szórakoztatásra szánt alkotás. Igaz, helyettük volt néhány kifejezetten érdekes, elgondolkodtató film. Ennyit rólam, ti hogyan értékelitek a 2015-ös évet? Kíváncsi vagyok meglátásaitokra, kedvenceitekre, de a véleményekkel kapcsolatban az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján úgy érzem ezt is meg kell jegyeznem: a blog filmes tematikájába nem férnek bele a személyeskedő, politikai, ne adj' Isten fajgyűlölő kommentek, így azok törlésre kerülnek majd, míg elkövetőik akár kitiltásra is számíthatnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr138202634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Filmflash. 2015.12.31. 14:33:55

Ti bármit írtok, az egyből kikerül az Indexre. Van ott valami "emberetek"? ... :-) ... De a viccet félretéve, jó a lista. Bár kicsit sok benne a túlértékelt alkotás. A Mad Max egy ízléstelenség, de egy "mellélövéssel" még jó az összeállítás!

Fortress 2015.12.31. 14:36:15

:-) Jó kis lista! Néhány érthetetlenséggel!

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.12.31. 14:37:48

Huvazz.. Egyetlen filmet se láttam a listáról.

Pervenimus 2015.12.31. 14:45:26

Sok hazai filmes blog készített 2015-ről listákat. Többen a szerintük legjobb 10, vagy 15 filmet szedték össze. Az általunk számon tartott 48 filmes honlap majd harmada. Persze mi is. De aztán mindenki ment a levesbe. Az Indexre csak pár kiválasztott listája kerülhetett csak. Érdekes, hogy mi alapján dönthetnek ott a szerkesztők!?!

Vilendor 2015.12.31. 14:49:30

Nagyjából egyetértek vele. És óriási plusz pont amiért a Szar Wars nincs rajta.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2015.12.31. 15:23:30

@doggfather: Mad Max-et se? :O Azonnal pótold, legalább azt! :)

@Korifeus: Igazság szerint nem tudom mi alapján mennek ki a blogos cikkek indexre, detalán közrejátszik az is, hogy nem ma kezdtük, és folyamatosan vannak posztok a blogon. Talán az állandóságot preferálják.

Fincherista 2015.12.31. 15:28:43

@doggfather: Valóban több a kevésbé mainstream darab köztük, de azért az első 7-8 között csak akad olyan, ami ismerős. :)

@Korifeus: @Pervenimus: Nincs belsős emberünk. :) Az indexesek pontos kritériumrendszerét nyilván nem tudom, de biztosan a nézettség az elsődleges szempontok egyike. Egyébként arányaiban semmivel sem álltok rosszabbul, illetve van olyan filmes blog, ahol hivatásos kritikusok írnak és mégsem kerül ki minden írásuk.

Ádám Sándor 2016.01.01. 01:14:16

@Korifeus: a Mad Max brutálisan jó képi világával ott kell hogy legyen a listán...

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2016.01.01. 12:44:18

@REMY: @Fincherista: ismerős mind, olvastam mindről, de moziba se jutottam el tavaly, se itthon nem néztem filmet. :d
Valahogy nem volt rá idő, kedv. :D

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2016.01.02. 10:48:28

@REMY: mad max-et érdemes a legkevésbé megnézni
süti beállítások módosítása