A programozó Miles (Daniel Radcliff egész szórakoztató hakni üzemmódban) egy sörrel, chipssel és netes trollkodással átmulatott éjszaka után arra ébred, hogy ő az egyik főszereplője a Skizm nevű underground viadalnak, ahol erőszakos gyilkosok és bűnözők küzdenek egymással az utolsó vérig, miközben az egészet élőben közvetítik a dark weben. Ellenfele a dögös-szőke, kokainfüggő Nix (Samara Weaving az Aki bújt után ismét könyékig merül a vérben), akinek a combjainál csak a fegyverének csöve hosszabb, nem mellesleg régóta verhetetlen. Hogy Miles helyzete még szánalmasabb legyen, kézfejéhez és ujjainak csontjaihoz két jókora pisztolyt csavaroztak, egyenként ötven golyóval a tárban, újratöltés nincs. Ezzel a játék kezdetét veszi, éljen az erősebb, haljon a gyengébb!

Mindig aktuális a túlnépesedés kérdése a Földön, de vajon mi a megoldás? Hozzuk törvénybe, hogy egy párnak maximum 1-2 gyereke lehet? És mi van azzal, aki megszegi? Egy biztos, előbb vagy utóbb radikális döntéseket kell hoznunk nekünk, embereknek, ha nem akarunk olyan világot, amit egy rakás sci-fi filmben láttunk már. De ez egy másik történet…

Christopher Lambert előbb a Tarzannal szerzett nevet, majd a Hegylakó című kult klasszikus mozijával ténylegesen a halhatatlanok táborába került. Noha az amerikai színész végül nem vált színészóriássá a későbbi években, sőt még csak A-listás sztárrá sem, de annyit legalább sikerült elérnie, hogy a 90-es években több kevesebb sikerrel, de szórakoztató alkotásokban üsse fel a fejét. Ez az évtized róla IS szólt.

Nem biztos, hogy túlzok, ha azt mondom, hogy a 80-as évek volt a legtesztoszteron szagúbb évtized Hollywoodban. Akire feljött egy kis izom, az már nyomta is az akcióhős filmeket, mert hát ez volt a trendi és a menő. Noha itt is megvoltak a nagyágyúk Stallone, Arnold és társaik személyében, meg persze voltak az olyan nevek, mint például Carl Weathers, akit szintúgy ismert már mindenki, de legfőképpen inkább csak egy adott szerep, nem pedig egy több éves/ évtizedes karrier miatt.

Legújabb filmes listánkban igyekeztünk a családi viszonyok legszínesebb skáláját körbejárni örökzöld klasszikusokkal és modern alkotásokkal.

A mondás szerint a barátaidat megválaszthatod, a családtagjaidat nem. Ha szerencsénk van, szerető, védőhálóként működő családba születünk. Ha nem, akkor mi döntjük el, hogy mennyi energiát fektetünk bele, hogy jobbá tegyük, illetve egyáltalán hajlandóak vagyunk-e benne maradni. A családon belüli kapcsolatok a legjobb esetben sem működnek maguktól. Mindenkinek egyformán kell érte tennie, hogy jól funkcionáljon egy ilyen közösség.

A mostani lista igazán rendhagyóra sikerült, csak az elkészülése után tűnt fel, hogy a filmjátszás mostani ikonjai közül többek fiatalkori alakítása is felkerült. Véletlenül alakult így, de talán nem is baj, mert ebből is látszik, hogy milyen jó színészek, és nem alaptalanul rajonganak értük annyian világszerte. A válogatás most is szubjektív.

Pontatlan, de nem alaptalan kritika lenne a Ragadozó madarakat a Deadpoolhoz hasonlítani. Mindkettő “fullba nyomja a kretént”, avagy végig erőlteti a poénjait, akár illik az adott jelenethez, akár nem és ettől bizony sokaknak elmehet a kedve az egésztől. Ráadásul akárcsak a Marvel szószátyár mutánsa, a Harley Quinn vezette dalospacsirták sem mutatnak fel túl sok mindent azon kívül, hogy mém-kompatibilisnek szánt egysorosok közepette gyepálják az ellent. Az ilyen alkotásokra szokás rásütni a popcorn-mozi jelzőt, mintegy felmentve szellemi korlátaitól, de mivel az elmúlt évtizedben ezt már olyannyiszor és oly sok filmre ellőtték, hogy a felmentő célzatát már rég felváltotta a pejoratív tartalma. Szóval ez egy popcorn-mozi, annak minden bájával és nyűgével, s mint ilyet érdemes a helyén kezelni, úgy valahol a rossz és a “Scorsese már nem nézné meg” skála jobbik felén.

Guy Ritchie visszatért oda, ahonnan indult, Londonba, a sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins és mindent keresztülszövő seftelés világába. Ez pedig alighanem az egyik legjobb döntése volt az elmúlt tíz évben.

Gondolkodtál már azon, hogy mi történne akkor, ha megtudnád, hogy mikor fogsz meghalni? Mit csinálnál, ha 1 órád, 1 napod, 1 heted vagy 1 éved lenne hátra? Illetve gondolkodtál már azon, hogy mennyi hülye applikáció van fent az interneten? Nem? Segítek…. SOK!