A 2013-as év egyik meglepetés filmje, legalábbis ami a pénzügyi sikereket illeti. A 30 milliós költségvetéssel rendelkező film, csak Amerikában több mint 100 milliót kasszírozott össze, és ehhez ugyebár még hozzá sem vettük a tengerentúli bevételeket. A komornyik ebben a tekintetben nyert, de sajnos maga a film nem a legjobb.

Cecil Gaines a fiatal gyapotszedő munkás szerencsét próbál az USA-ban, de a kilátástalan helyzete miatt kénytelen betörnie egy hotel ablakát. Az ott dolgozó néger munkás összebarátkozik Cecillel és megfogadja, hogy kiképzi őt komornyiknak. Cecil oly annyira jól végzi a munkáját, hogy az útja egészen a Fehér Házig vezet, ahol több évtizeden keresztül is szolgálja az elnököket. Az ott töltött ideje alatt tanúja a legfontosabb eseményeknek, melyek az ország vezetését szolgálják…

Lee Daniels az Oscar-díjra jelölt rendező úgy tűnik, hogy a Precious után nem tud olyan filmet rendezni, ami egy kicsit is megközelítené azt az alkotását. Rendezetett egy Újságos fiút és most a Komornyikot, de mindegyikben vannak hibák, méghozzá nem is kicsik. Elsősorban a történetvezetés, ami szemet szúr a Komornyik esetében. Daniels a film üzenetét, a feketék hátrányos helyzetét úgy próbálja bemutatni (ja és közben vezetni próbálja Cecil storyját is), hogy innen-onnan vág be jeleneteket, amik miatt nem lehet azt mondani a filmre, hogy sallangmentesen folyik. Nem bontja ki a szálakat, még Cecilét sem. Igazság szerint Forest Whitaker a maximumot hozza ki a karakterből, ami rendkívül unalmas. Tesz-vesz, felszolgál, hazamegy, dolgozik és ennyi. Persze lehet azt mondani, hogy a karakter mellett viszont zajlanak az események, hiszen az elnökök jönnek-mennek, a feketék helyzete hol jobb, hol rosszabb, illetve kapunk egy kis ízelítőt a Fekete Párduc mozgalomból is. De a végeredmény nem mutat jól (túl sokat akart, és végül nem bírta megvalósítani), pedig azt gondolná az ember, hogy egy jó rendezővel és a plakáton látott megannyi remek színésszel nem lehet gyenge filmet készíteni.

Holott igenis lehetséges. Ugyanakkor a Komornyiknak vannak pozitívumai is, méghozzá a főbb szerepekben játszó színészek. Forest Whitaker a legjobb, de mellette Oprah Winfrey és David Oyelowo is kitett magáért. Mondhatni ők hárman vitték el a hátukon a filmet. Mellettük Cuba Goding Jr. sem hozott kínos játékot, mit több ő szolgáltatta a viccesebb részeket. Mindazonáltal a posztereken sokkal több színészt említettek meg, gondolok itt Robin Williams, John Cusack, James Marsden, Liev Schreiber, Alan Rickman, Jane Fonda hatosra, viszont a cameo szerepnél több nem jutott nekik. Mariah Carey például egy mukkot sem szól abban a néhány másodperces jelenetében, amennyit a vásznon tölt.

A komornyik azoknak jó lehet, akik kíváncsiak a feketék egyik legsötétebb időszakára a történelemben, de akik szórakozni szeretnének azoknak nem ajánlom teljes szívből. Lee Daniels nem tudta jól véghezvinni azt, amit akart. Több helyen giccsessé tette a filmjét, és még a játékidőt is elszabta egy bő 20 perccel. Bár ettől függetlenül nem fogom azt mondani a filmre hogy rossz, mert nem, csak éppen lehetett volna jobb is. 5,5/10

Nem terveztem, hogy sokat írok a Mátrix folytatásáról, mert egyrészt nem érdemli meg, másrészt a billentyűzet koptatását meghagyom inkább majd az első rész elemzésére. Sok-sok évvel ezelőtt (10-12) láttam először a Wachowski fivérek korszakos alkotását, a Mátrixot. Akkoriban még nem sok minden jött át belőle, de mostanra  - az újrázás után - teljesen megváltozott a véleményem a filmmel kapcsolatban. Pontosabban most már nem csak szuper film, hanem zseniális. Ez azonban az Újratöltve címet viselő második részről nem mondható el.

Fogalmazzunk úgy, hogy az első rész gondolatébresztő, rengeteg kérdést feltevő alkotás volt, addig a folytatás már csak egy üres zacskó lett. No, persze jól néz ki ez a zacskó, de mondatni csak levegő van benne. Természetesen ez kissé túlzás, de óriási a kontraszt, és a folytatásra szinte már csak azt lehet rásütni, hogy egy korrekt akciófilm, zöld köntösbe bújtatva. Ezzel nincs gond, mert a lécet túl magasra rakták Wachowskiék, és senki nem róhatja fel nekik, hogy nem tudták megismételni azt a csodát, amit anno létrehoztak. A mondás szerint is csak egyszer volt Budán kutyavásár…

Az univerzumot nyilván bővíteni kellett, hiszen egy folytatásról van szó, de ezt csak több-kevesebb sikerrel tudta megoldani a rendezőpáros, ám még így is voltak erős részei a filmnek. Kérdések itt is megfogalmazódhatnak, ok-okozat, miért, stb… de mindez édes kevés az első részhez képest. A film szerethető, akciódús, látványos, de ennyi.

Már most féltem Henry Cavillt, mert a találkozása Darkseiddel – akivel valószínűleg fog előbb vagy utóbb – nem lesz sétagalopp. Hozzá képest Zod csak egy kis szúnyog volt… No, de a filmről majd pár év múlva, hiszen ez még a jövő zenéje. Ám Lauren Montgomery a 2010-es évben készített egy rajzfilmet, amiben Batman és Superman mellett feltűnt Wonder Woman, Supergirl, és persze Darkseid. A zúzós buli nem maradt el.

Egy kriptoni meteoresővel együtt érkezik egy űrhajó is a Földre. Az utas egy fiatal lány, aki a hirtelen jött szupererejét nem tudja kontrollálni. A lány rémült, és nem tudja, hogy mitévő legyen, ám Superman megjelenésével kissé lecsillapodnak a kedélyek, és kiderül, hogy a lány egy bizonyos Kara Zor-El, aki Superman unokahúga…

Érdekes módon, a Superman/Batman – Apokalipszis elé nulla elvárással ültem le, és pont ebben az esetben kellett csalódnom. A Warner/DC égisze alatt már több Batman és Superman animációs film is készült, és azok egész magas színvonalat képviselnek. Ez se volt rossz, de…

Ezzel a Montgomery alkotással az a baj, hogy a rövid játékidő ellenére is, egy kimondottan hosszú felvezetést készített az írókkal együtt, így összességében a 80 perces játékidőből egy bő 40-45 perc viszonylag unalmassá sikeredett. Nyilván nem volt rossz látni, ahol Supergirl ismerkedik a Földdel, és az erejével, de se a dialógusok, se a jelenetek, nem voltak igazán hatásosak. A karakterek közötti kapcsolat, illetve kémia, valahogy nem működött. Olyan látszatot keltett, mint amikor homokszem kerül a gépezetbe.

Ám, amikor megérkeznek az Apokalipszisre, és Darkseid is felfedi magát, akkor végre beindulnak az események, és az addigi csigatempóra, egy kicsit rákapcsolnak. Ám még mindig nem nyomják tövig a gázpedált. Ugyanis arra egészen az utolsó 20 percig kell várni, amikor Darkseid újra megmutatja magát, de most már nem kegyelmez. Ezek a percek dobták meg az egész rajzfilmet, mert itt tényleg csúcsra járatták a harcot, a feszültséget, a zenét, a karaktereket.

Montgomeryék talán nem voltak 100%-os állapotban, amikor ezt megcsinálták. Ők tudnak ennél többet is. Néhol ugyan megmutatkozott a zsenialitásuk, de összességében inkább csak egy iparosmunka volt, amivel csak egy újabb film került a filmográfiájukba. 6,5/10

Martin Scorsese 1942-ben látta meg a napvilágot, majd 21 évvel később már le is forgatta az első rövidfilmjét. A fiatal Scorsese a New York-i egyetemen diplomázott a film szakon, és az első rövidfilmje után egészen 1969-ig kellett várnia arra, hogy leforgathassa az első igazi játékfilmjét, a Ki kopog az ajtómon című alkotását, melyben Harvey Keitel volt a főszereplő. A következő évtizedben egyre nagyobb hírnévre tett szert, és a jobbnál jobb filmje után, mára már olyan státuszba lépett, amire csak azt mondjuk, hogy a világ egyik legjobb rendezője.

Az első igazi sikerét a Keitel – De Niro párossal forgatott filmje az Aljas utcák hozta meg. 3 évvel később megrendezte az egyik olyan filmjét, amit sokan a legjobbnak tartanak, azaz a Taxisofőrt. A film hatalmas sikernek örvendett, és 4 Oscar-díjra is jelölték, ám az első rendezői jelölését csak néhány évvel később a Dühöngő bikával érte el. Majd ezt követte még 3 rendezői jelölés. Az újabb szintlépés a 90-es években következett be, amikor olyan filmeket rendezett többek között, mint a Nagymenők vagy éppen a Casino, melyek szintén nagy közönség kedvencek, és szívesen írják be a rendező legjobb filmjeinek listájának tetejére. Scorsese ahogy öregedett, úgy kezdett el jobb filmeket rendezni. (szerintem) és a 2000-es években mondhatni ki is teljesedett. New York bandái mellett az Aviátor, a Viharsziget, a Leleményes Hugo, a Tégla, és most már a Wall Street farkasa is a nevéhez írható. Az új évezredet egyszerűen uralja.

De vessünk egy pillantást arra, hogy miként néz ki Scorsese legjobb 10-es listája.

Uwe Boll a 21. század Ed Woodja, így amikor kiderül, hogy ismét filmet próbál rendezni, akkor a legtöbben a fejükhöz kapnak, hogy ÚRISTEN!!! Nem csoda, hiszen katasztrófa a legtöbb filmje, ám ez őt nem igazán zavarja, mert csakúgy, mint elődje (Wood), ő is boldogan veti bele bármikor magát a munkába, és tárja elénk legújabb mesterművét. 2007-ben a hozzá talán legközelebb álló alapanyagból főzött, a filmje a nagysikerű Postal játék alapján készült, és a játékhoz hasonlóan a film is beteges lett, és egyben szórakoztató is.

Postal Dude élete romokban. A mázsás felesége mindenkivel megcsalja, a munkahelyén kifigurázzák, és még a csekket sem tudja beváltani. David bácsikájához fordul segítségért, aki viszont le van égve, így közösen kell tervet kieszelniük, hogy pénzt szerezzenek. A Krotchy babákban látják a pénzt, ám a tervüket megnehezíti Bin Laden is, aki szintén szeretné megszerezni a babákat. Dude egyre idegesebb lesz, ahogy a „szeretett” városában mindenki elkattan, így nem marad más hátra, mint elővenni néhány fegyvert…

A játék nagysága abban rejlett, hogy szabadjára engedhettük a bennünk lakozó állatot, és azt csinálhattunk Paradise-ban, amit csak akartunk (több országban be is tiltották emiatt). Emellett persze csinálhattunk küldetéseket is, például elmenni tejért a boltba, de ez már csak mellékes volt. A Running With Scissors játéka tele volt fekete humorral, beteges jelenetekkel, és agyatlan dolgokkal. Ezek után fel is lehet tenni a kérdés, hogy vajon ebből milyen filmet lehet csinálni? Hát valami ahhoz hasonlót, mint amit Uwe Boll rendezett. Boll filmje nem hibátlan, és nem is adja át teljes mértékben a játék hangulatát, de nagyon szépen megközelíti, így a végeredmény egész pofás.

A Postal egy olyan film, amit nem szabad komolyan venni, de egyébként nem is lehet. Paradise népe buta, és teljes mértékben az ellenkezője a normális lakosságnak. Random elkezdenek lövöldözni az utcákon, a reakcióik 1-1 dologra, felrúgnak minden egyes viselkedési normát, ráadásul semmit nem tisztelnek, de még a rendőrök sem! Ebben a világban kell élnie Dude-nak, aki megpróbál normálisan viselkedni, de nem engedik neki, és ez még a legkevesebb, hiszen az apokalipszist is a fejére akarják hozni. Uwe Boll filmje megpróbálja átadni az agyatlan, erőszakos, morbid érzetet, amit anno a játéktól kaptunk. Ez többé-kevésbé sikerül is neki, noha azért az üresjáratok is fel-felütik a fejüket. Ugyanakkor ez a film első felére igaz, mivel Dude elkattanása után elszabadul a pokol, és megkapjuk az igazi játék-feelinget. Zack Ward mondhatni tökéletes volt a főszerepre, bár kicsit lehetett volna agresszívabb is a végjátékban, de ki lehet jelenteni, hogy pozitívum az ő jelenléte.

A Postal csak és kizárólag azoknak ajánlott, akik kipróbálták már a játékot, és még tetszett is nekik. Ők tudják majd értékelni, ám ez sem garancia a sikerre. Viszont, akik nem játszottak vele, azoknak nem lesz több, mint egy selejtes Boll film, amit bátran be lehet írni a világ legrosszabb filmjei közé. 7/10

Sokak szerint a 2013-as év vígjátéka - amit valamilyen szinten meg is tudok érteni - de nálam csak egy korrekt iparosmunka, ami bár felüdülésként hat a vígjáték műfajban, de nem tudok annyira odalenni érte, mint a legtöbben. (Bár ez legyen az én bajom…) A Családi üzelmek egy szókimondó, nem kertelő film, ami végtelenül szerethető.

Davidnek elvei vannak. Csak egy bizonyos rétegnek árul kábítószereket. Arra gondol, hogy ha piti kis díler marad, akkor nem érheti baj, ám egyszer egy kamaszokból álló banda kirabolja, így nehéz helyzetbe kerül a felettese előtt. Brad, a nagyágyú viszont elnézi neki a dolgot abban az esetben, ha véghezvisz egy küldetést. Davidnek nincs választása, ám a munkához kellenek segítők is, így összeránt egy családot…

Rengeteg pénzt hozott a konyhára az új Rawson Marshall Thurber film, amit a nézők itthon is imádtak. Adott volt egy remek alapstory, amit ügyesen töltöttek fel a legismertebb sablonokkal. Tehát nem kellett mást tenniük, mint összeboronálni 4 különböző személyiségű egyént, akik amúgy ki nem állhatják egymást, de mint minden efféle filmben a végén egymásért fognak küzdeni. Igen, valahogy így néz ki a modern hollywoodi tündérmese. Thurber ráérzett arra, hogy, ha a bevált elemeket lelkiismeretesen gyúrja össze, akkor a végeredmény csak is sikeres lehet.

A siker nem is maradt el, ráadásul még a filmre sem lehet haragudni. Meglepően jó tempót diktálnak az első perctől kezdve, és még a poénokon is lehet nevetni, kiváltképpen, amikor megpróbálják felvezetni a karaktereket. Azonban a kezdeti lendület kissé aláfagy a film közepétől, és néhol már felüti a fejét néhány erőltetett jelenet. Igaz, nem Adam Sandler-i szinten, így még mindig elégedettek lehetünk. Azonban a film második felében tényleg észlelhető egy bizonyos vágás, ami miatt már nem tud olyan szép tempót diktálni.

Azonban a film másik erőssége a szerethetőség mellett, hogy a színészeket is jól választották ki. A Jennifer Aniston, Jason Sudeikis, Emma Roberts, és Will Poulter négyes mondhatni tökéletesnek bizonyult.

A családi üzelmek egy korrekt munka, amit érdemes megtekinteni, mert vicces, szerethető, káromkodós, kalandos, és jó. Bár én még mindig nagyon várok egy olyan vígjátékot, ahol a színészi játék is pluszt ad a filmhez olyan szinten, mint anno Jim Carrey, vagy éppen Leslie Nielsen esetében. Hiányzik az egyéniség a zsánerből. De azért Millerék jók voltak. 7/10

Csakúgy mint a legtöbb díjátadónál az Oscar-gála történelmében is megtalálhatóak a nagy vesztesek, a mellőzöttek, a nyertesek, és a rekorderek is. Idén sem volt ez másként, és úgy gondolom, hogy miután megtudtuk a jelöltek névsorát illene összeszedni néhány nagy vesztest.

Nézzük is hát, hogy kik maradtak le a döntőről. (Azt nem említem meg, hogy ki helyett kéne ott lennie az adott filmnek, színésznek, mert azt döntse el mindenki maga.)

Mint minden évben, a január és február azzal telik el a filmszeretők körében, hogy számolgatnak, és esélyeket latolgatnak, hogy vajon ki teszi zsebre a legtöbb Oscart, illetve ki marad hoppon. Idén sincs ez másként, pláne, hogy egy eléggé erős mezőny gyűlt most össze, és több olyan név és film is van, aminek bátran oda lehetne adni a díjat.

Az idei lesz a 86. Oscar-gála, melyet majd március 2-án rendeznek meg.

Tehát a jelöltek: