Az idei év nem csak a sci-fikről szól, hanem a horror filmekről is. No, nem azért, mert olyan jó horror alkotások érkeznek, hanem mert elég szép kis összegeket gyűjtenek össze a pénztáraknál, (Texasi láncfűrészes 3D, Mama, The Conjuring) és ezáltal a legtöbb néző látókörébe is beleesik az adott film. A Bűn éjszakája is pont ilyen alkotás. Az első trailerek után óriási elvárások voltak a filmmel kapcsolatban, de sajnos a végeredmény botrányos.

Adott egy nap az évben, amikor bármilyen bűntényt elkövethetsz úgy, hogy nem kérik számon rajtad. James Sandin pont ezt a napot használja ki, pénzszerzés céljából, hiszen a munkája abból áll, hogy biztonsági rendszereket ad el az embereknek. Ám, amikor bekövetkezik a „várva várt” nap, és a védő pajzsok leereszkednek, akkor mégis bejut egy idegen Sandinék házába, és ez a legrosszabb eseményeket indítja be…

Zseniális! Egyszerűen zseniális az alaptörténet, hiszen gondoljunk csak bele, hogy mennyi potenciál van abban, hogy adott 12 óra az embereknek, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire megváltoztathatja az embereket, és mennyi dühöt válthat ki belőlük. Gond nélkül gyilkolhatnak… hátborzongató még akkor is, ha csak belegondolunk.

Azonban James DeMonaco ott rontotta el az egész filmet, ahol csak lehetett. A forgatókönyve katasztrófa, telis-tele logikai hibákkal, hiszen a szereplők a létező legrosszabb döntéseket hozzák a film minden egyes percében. Ezáltal olyan irritálóak és idegesítőek leszek az emberek számára, hogy az sem kizárt, ha idő előtt befejezik a film nézését.

Az is hiba, hogy csak és kizárólag 1 helyszínre, 1 családra fókuszálnak. Pedig annyira kíváncsi lettem volna, hogy mi történik az ország többi részén, az emberek miként cselekednek. De nem… DeMonaco minden értékelhető lépést kihagyott a filmből, és egy trágyadombot hagyott maga után.

Ráadásul ez még nem minden. A színészek, Ethan Hawke-al a fedélzeten, mind-mind katasztrofálisan szerepelnek. Mondjuk erre már az is rátesz egy lapáttal, hogy megutáltuk a játékidő alatt az összes karaktert, mert bár Hawke az egyetlen logikusan gondolkodó figura az egész filmben, de szerencsétlen annyira rosszul játszik, hogy arra nincsenek szavak.

A film kiszámítható, buta, és nem utolsó sorban csalódást keltő, holott nagyon ötletes volt az egész, de az összes ziccert kihagyták. A bűn éjszakája lélegzetelállító is lehetett volna, de összességében nézve még a közepes kategóriát sem üti meg a rengeteg hibája miatt. 3,5/10

Tom Hanks és a kalózok.

ÚRISTEN! Justin Lin tuti megbukott fizikából, mert amit itt bemutatott nekünk, azt a legmerészebb álmunkban sem gondolnánk. Mondhatni szuperhősöket teremtett az elmúlt évek során, melyek bár sebezhetőek és emberiek, de ha verdát kapnak, akkor bizony nincs megállás, mert a motorok felbőgnek és a benzin átáramlik az érrendszerbe.

Dom és Brian a riói balhé után élvezik az életet és lazulnak a Kanári-szigeteken. Egy nap viszont Hobbs betér Domhoz és egy megbízza őket egy feladattal, mivel úgy gondolja, hogy csak Dom és csapata képes megfékezni a rosszfiúkat. Az ügyet alaposan megnehezíti, hogy az ellenség soraiban van egy bizonyos Letty, aki Dom volt szerelme, és akit mindvégig halottnak hittek. Viszont, ha megcsinálják a kitűzött feladatot, akkor kegyelmet kapnak, és visszatérhetnek otthonaikba…

Justin Lin 2009-ben olyat vitt véghez amit csak kevesen gondoltak volna. Felvirágoztatott egy franchiset, ami a 3. résszel teljesen kisiklott a vágányról (érdekesség, hogy már azt is Lin rendezte). Az idei évben már a 6. rész került a mozikba, ami mondhatjuk, hogy bőrlehúzás, de nem a Halálos iramban filmeknél. Minden egyes résznél megtudtak újulni, és egyre szórakoztatóbbak lettek (elég csak az imdb-re nézni). Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire virágzik ez a sorozat, aminek a végét még nem is látjuk, hiszen jövőre érkezik a 7. rész is!

No, már most az 5. rész óriási szólt, és a lécet nagyon magasra tette, mert az utóbbi évek egyik legjobb akciómozija lett. Mit lehet ebben az esetben csinálni? Egyszerű a képlet… vegyünk egy lapot, majd írjunk rá egy egyszerű, de azért élvezhető történetet (az sem baj, ha csak 2-3 soros), majd az eddigi fizikai túlzásokat emeljük négyzetre. Az sem számít, ha repülnek az emberek, vagy éppen egy személyautó beránt egy tankot, a lényeg hogy szóljon nagyot.

Nagyot is szólt, de az ötödik epizódnál nem jobb. Miért? Mert az az újdonság eltűnt már, amit az előző rész nyújtani tudott. Itt már tudtuk, hogy mire számítsunk, tudtuk, hogy agyatlan túlzások fogják jellemezni a filmet. Csalódás nem okoznak, mert akció van dögivel, a verdák jól mennek, valamint a zene is jól szól. Egy tökös blockbusterhez meg is van benne minden.

Diesel és csapata tényleg egy elit alakulat. Külön-külön semmit nem érnek, de ha együtt dolgoznak, akkor az bizony mindenkinek tetszik. Tyrese Gibsen humorizál, The Rock szúrós tekintettel néz, Paul Walker még mindig jól vezet, Ludacris még mindig ért a kütyükhöz, Sung Kang lazább, mint valaha, és Vin Diesel folyamatosan a családról papol, de közben nem ismer kegyelmet. A sötét oldalra Linék óriásit húztak, amikor leszerződtették Luke Evanset, mert végre ellenfélre találtak a fiúk, bár ezt lehetséges hogy űberelni fogják a következő epizódban.

A karakterek tehát simán elviszik a hátukon a filmet, így minden perce remek szórakozást tud nyújtani. Viszont egy másodpercig sem szabad komolyan venni, mert aki így tesz az bizony nagyon csalódott lesz. A Halálos iramban 6 egy igazi tesztoszteron bomba. 7/10

Bill Paxton a 80-as, 90-es években élte az aranykorát, majd eltűnt a rivaldafényből, és most visszatért, hogy megformáljon egy sablonos, öntörvényű szemétládát. Mindezt az óriási hótömeg kellős közepén, hólapát helyett puskával karöltve.

Az éghajlat rossz viszonyai miatt 2045-re a Föld még életben lévő lakosai kolóniákba szerveződtek, hogy együttes erővel túléljenek. A lakók feladata, hogy fenntartsák az életet a bolygón, és a betegségeket elkerüljék. A Hetes számú kolónia segélykérő üzenetet fog, majd Briggs néhány embere segítségével útnak indul, hogy az Ötös számú telepesek után kutassanak, ám amit ott találnak az óriási fenyegetést jelent számukra…

Én személy szerint odavagyok az efféle poszt-apokaliptikus filmekért, mert rengeteg fantázia van bennük, amit ki lehetne aknázni, de sajnos nem mindig jön össze a minőségi tálalás. A kolónia is sajnos az „örök reménység” címet tudhatja magáénak, hiszen az alapötlet, miszerint bekövetkezik az új jégkorszak, az emberek kolóniákba szerveződnek, és a túlélésért küzdenek, mind-mind jó ötlet, és ezeket összegyúrva egy frankó kis filmet lehetett volna létrehozni, ám sajnos Jeff Renfroenak ez nem sikerült, pedig néhány nevesebb színész is a segítségére voltak. (Bill Paxton, Laurence Fishburne, Kevin Zegers)

Az egészet ott rontották el, hogy a játékidő nem lett több, mint másfél óra, ami miatt sok érdekességet csal felületesen érintettek. Renfroe nem vágyott sikerre, és elégedett volt a sablon ötletekkel, amivel végül teletűzdelte a filmet. Ezek a megszokott lépések a karakterekre is kiterjedtek, mert az összes általában ellőtt személyiség típust láthatjuk a játékidő folyamán.

A film egészen addig jól muzsikál, amíg a „felfedezés” rész történik, ám amikor ennek vége, akkor a következő lépcsőfok helyett inkább visszalépést mutatott a film, ami miatt unalmas, és néhol már kínossá is vált. Ehhez sajnos asszisztált a CGI is, mely nem a legrosszabb, de éppen azt a határt súrolja, hogy egy HD felületen már bántó lehet a szemnek a mű környezet.

A kolónia összességében viszont az egyszer nézhető kategóriába tartozik, mert bár sok a hibája, de még így sem olyan rossz választás a kikapcsolódásra. Többet, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de Renfroenak csak ennyire futotta. Majd legközelebb… 5/10

Akarom mondani Rozsomák! Nevezhetném úgy is, hogy a Marvel Batmanje, a kívülállók kívülállója, aki egy igazi vadállat. Sajnos az utóbbi jellemzőjéből itt sem kaptunk szinte semmit, csak morzsákat, és ezzel együtt bátran ki is lehet jelenteni, hogy egészen addig, amíg nem képesek egy igazi 18-as karikás filmet készíteni Logannek, addig mindig lesznek hiányérzetek vele kapcsolatban.

Logan régi cimborája haldoklik, és az utolsó kívánsága, hogy elbúcsúzhasson attól az embertől, aki megmentette az életét. Logannek egészen Japánig kell utazni, ahol azonban olyan ajánlatot kap az idős baráttól, ami véglegesen megváltoztathatja az egész életét. A Farkas habozik, és a felhők folyamatosan gyűlnek a feje felett, valamint életek hullnak. Nem elég legyőzni az ellenséget, mert a saját démonjaival is meg kell küzdenie, de ha ezt túléli, akkor minden eddiginél erősebb Farkast láthatunk viszont…

Belecsöppenünk egy realisztikus világba, ahol már tényleg kezdjük elhinni, hogy léteznek mutánsok. James Mangold elképesztően hatásosan, és jól vezette fel a történetet, amit szerencsére folytatni is tudott egészen addig a pontig, ahol szintet kellett volna lépnie. Talán lépett is volna, de a stúdió fejesei nem engedték neki, mert a filmet a PG-13-as kategóriába kellett sorolni. Na bummm… óriási baklövés. (No, persze nem nekik, mert így fog jönni a nagy lóvé, de sajnos a film hiányos marad)

A story ugyebár Chris Claremont és Frank Miller képregénye alapján készült, amit Adósság és becsület néven dobtak a piacra. Ez mind szép és jó, mert a story tényleg a helyén van, ráadásul a japán látképet az operatőrök rendkívül hangulatossá tudták varázsolni. Tehát minden adott volt ahhoz, hogy totálisan működjön a film, de mégsem.

Hiányzott az átütőerő, hiányzott egy kis brutalitás (még úgy is, hogy azért voltak szép kis részek benne). Nem volt elég mély, pedig volt rá alkalom, hogy drámázzanak, de ezekkel együtt is élvezhető a film, mert leköti az embert az, ami a filmvásznon történik, plusz néhol ütős poénokat is elhintettek. De a székből mégis úgy állunk fel, hogy nem vagyunk teljes mértékben elégedettek. Mosolygunk persze, de hiányzik valami. Talán ebben közrejátszik az is, hogy a kezdeti lassú áramlás egy óriási árvízzé alakul át, mely romba dönti az útjába kerülő dolgokat.

Összegezve tehát azt mondom, hogy a mozijegy árát mindenképpen megéri, mert megbánni nem fogjuk, hogy megnéztük, de a csodát sem szabad tőle várni, mert nem kapjuk meg. Korrekt popcorn mozi, de azért vannak hibái. 7/10

A legvégére még idebiggyesztem Hugh Jackmant is, aki még mindig meg tudja lepni az embert, mert egy született Rozsomák. Olyannyira tökéletes a szerepre, hogy a kiöregedése után egyszerűen elképzelni sem lehet, hogy mi lesz majd a karakterrel. Reméljük ez nem mostanában fog megtörténni.

Jensen Ackles is bejelentkezett az új Batman szerepre. Az Odaát sztárja a Comic-Conon jelentette ki, hogy; "Meghalnék azért, hogy a Denevérember bőrébe bújhassak." (valamint Batmanes pólóban mászkált)

Jensennek amúgy volt már köze egy Batman alkotáshoz, ami nem más, mint a Batman - Piros Sisak ellen című animációs film, melyben a Piros Sisak hangja volt. Ráadásul korábban nem sok kellett volna ahhoz, hogy ő alakítsa az Amerika kapitányt, így tehát kijelenthető, hogy ott van a tűz közelében, de vajon megbírkózna-e a szereppel? Batman elég nagy falat, ráadásul Superman oldalán kéne érvényesülni. 

Keanu Reeves egy látványos filmmel érkezik az év végén, mely a trailer alapján akár sikeres is lehet. Bevallom engem megvettek ezzel az előzetessel. Íme a 47 Ronin trailere...

2010-ben a Gru óriási sikert aratott, mind a nézők körében, mind a pénztáraknál, így hamar biztossá vált, hogy itt bizony lesz folytatás. Az idei évben el is érkezett az a bizonyos második rész, ami bár nagyon jóra sikeredett, de már érződik rajta, hogy „na, ebből még egy kicsit a nézőknek, mert ez jó…”

Grutól segítséget kér az AntiGonosz Liga, hogy segítsen nekik elkapni az újdonsült gonosztevőt, aki egy egész kutatóközpontot képes elrabolni egy szempillantás alatt. A munka mellett a kopasz hősnek a saját félelmével is meg kell küzdenie, hogy boldoggá tegye a lányait…

Olyannyira érződik a folyatás íze, hogy az első perctől kezdve tudjuk, hogy mit fognak jobban nyomatni. Gru és a lányai egy kicsit háttérbe szorulnak, mert bár az alap story róluk szól, de már nem képesek elvinni a hátukon a filmet. Itt jönnek képbe a drága kis minionok, akik mára már közönség kedvencek lettek, valamint jövőre egy saját mozifilmet is kapnak, hiszen olyannyira Gruék fölé nőttek a kicsik, hogy nélkülük semmi nem lenne a film.

Persze mondhatjuk, hogy hozzátartoznak a filmez, és nélkülük tényleg nem lenne Gru, de kézzel fogható a minionok hatalomátvétele. Amikor a film leül egy pillanatra, akkor jönnek ők, ha poénkodni kell, akkor ismét feltűnnek, és ha nem történik semmi, akkor szintén ott vannak.

Ez jópofa meg minden, de inkább már a kisebb korosztály számára lesz felhőtlen szórakozás, mert míg az első rész a nagyobbaknak is szólt, addig a 2. rész már a kisebbeknek készült. (A Minion film meg pláne, bár ez nem jelenti azt, hogy a nagyok nem szórakoznak rajta jól). Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a mozijegy árát teljes mértékben megéri, és a hét bármely napján meg lehet nézni, mert vicces, szórakoztató, és fokozott tempót diktáló műről van szó.

A történetet ügyesen vitték a vászonra, mert bár sablonos a romantikus szál, de egy percig sem gondolkodunk ezen a játékidő alatt. A Gru 2 a folyatások rögös útját átvészelte, és nem fog a feledés homályába merülni. Még mindig a legjobb animációs filmek között szerepel. 7,5/10