Madarak randalíroznak Rio utcáin, miközben tart a világhírű karnevál. Carlos Saldanha animációs filmjében a valótlan is valóság lesz, valamint több romantika szorult a 90 perces játékidejébe, mint sok élőszereplős alkotásba.

Rio de Janeiro színes, fényes, és telis-tele van jelmezekkel. Egyedül Azúr a házi papagáj gondolja úgy, hogy jobb a lakásban, mint kint a nyüzsgésben. Ám egy pechsorozat kezdetekor kikerül a városba, ahol a csempészek elől kell menekülnie az egyetlen fajtársa és néhány új barátja társaságában. A rioi élet teljesen felkavarja Azúrt, aki kalandból kalandba, és a földről az égbe kerül…

Az animációs filmekben azt szeretjük, hogy könnyedek, és szinte kivétel nélkül szórakoztatóak. Viszont közöttük is vannak jobbak és gyengébbek is, amik bár még mindig élvezhetőek, de nem érezzük azt a varázst, amit egy mesének nyújtania kéne. A Rio is sajnos az utóbbi kategóriába tartozik.

A kicsiknek azonban mosolyt fog csalni az arcára, de a nagyobbak számára már kevés lesz az, amit látnak. A poénok nem ütnek akkorát, mint kéne, és hangulatilag sem olyan, mintha egy karneválon lennénk, pedig ezzel óriási hatásvadász lépést hagytak ki a készítők.

Karakterügyileg viszont elég szép munkát végeztek Saldanhaék, mivel kellően kidolgozták őket, így mindenki talál magának kedvencet, akivel akár azonosulni is tud. Egyik szereplőnek sincs felszínes szerepe, mindenkinek megvan a dolga, amivel segítik a sallangmentes történetmesélést.

A Rio a legtöbb ember számára az egyszer nézhető kategóriába fog tartozni, ám ez ne tántorítson el senkit a filmtől, mert szerethető, aranyos, romantikus és azért még bele esik abba a kategóriába, hogy humoros is. 6/10

Johnny Knoxville visszatér, hogy ismételten szórakoztasson bennünket. A Jackass sztárja felveszi az öregember külsejét és nekivág a nagyvilágnak, hogy minden ökörségben benne legyen. Az év vígjátéka? Lehetséges...

Lauren Montgomery a Csodanő után a Zöld Lámpásnak is életet adott egy film keretein belül a 2009-es esztendőben. Ez a rajzfilm tökéletesen megmutatja, hogy miért olyan nehéz a filmvászonra vinni a DC képregényeket. Ezek a hősök egyszerűen kinőtték a Földet.

Hal Jordan pilóta elfogadja a különös idegen gyűrűjét, mely hatalmas energiával bír. Miután felhúzta a zöld színű gyűrűt, a kinézete megváltozott, és csatlakozott a Zöld Lámpások társaságához. A Lámpások az univerzum védelmezői, és az életüket az igazságnak szentelik. Jordant a magas rangú Sinestro mellé helyezik, ám a fiatal Lámpás hamar rájön, hogy a háttérben a hatalmas gonosz készülődik a világuralomra…

A Zöld Lámpás a DC képregények egyik alappillére volt, hiszen már 1940-ben megjelent az All Star Comicsban. A hőst Bill Finger és Martin Nodell alkotta meg. A hős sokáig csak képregényekben, illetve animációs film keretein belül jelent meg, de 2011-ben Martin Campbellnek „hála” sikerült a filmvászonra vinni Hal Jordan történetét. A film nem aratott nagy sikert.

A Zöld Lámpás története rendkívül tág, hiszen nem csak a Földön, illetve az Oa bolygón játszódik, hanem az univerzum minden egyes szegletében, így sosincs könnyű dolga annak a rendezőnek, valamint forgatókönyvírónak, aki foglalkozni szeretne vele. Montgomery bicskája is beletört, bár azért élvezhetőbb, mint a film.

A forgatókönyv kissé összecsapott, hiszen másodpercek alatt változnak a dolgok, és pillanatok alatt fejlődnek a karakterek. Ez sose jó egy filmnél. Kell időt szánni a felvezetésre, és kell hagyni, hogy kibontakozzon a karakter, főként, ha a főszereplőről beszélünk. Jelen esetben olyan gyorsan tanul Jordan, hogy azt még Flash is megirigyelné.

Az alapötlet jó, mert nagyvonalakban ezt kaptuk a mozifilmtől is, de sajnos a kivitelezés… Akcióból nincs hiány, de ez nem elég a felhőtlen szórakozáshoz. Ami viszont tetszetős, hogy Montgomery hű a megszokott rajzstílusához, és itt is azt kapjuk tőle. Egyszerű, de nagyszerű.

Végül pedig annyit, hogy a hibái ellenére is érdemes megnézni, mert egyáltalán nem unalmas, csak éppen összecsapott. Érdekes hős elevenedik meg benne, és én kíváncsian várom, hogy képes lesz-e egy mozifilmben is nagyot durranni a közeljövőben. 6,5/10

Vannak filmek, melyek soha nem fognak a legnagyobbak közé emelkedni, nem játszanak benne Oscar-díjas színészek, nem a legnevesebb rendezők közül dirigálta le valaki a forgatást, de mégis olyan varázzsal bírnak, mellyel felejthetetlen élményt képesek nyújtani a nézőknek, pláne, ha valaki abban a korban nőtt fel, amikor a filmet készítették. A Zűr az űrben a tökéletes példája az említett műveknek.

Tapsi Hapsi és bandája nagy bajban vannak, mert a Földre érkező kis űrlények azzal a céllal szállták meg a bolygót, hogy elrabolják szeretett hőseinket. Mégis mit lehetne tenni ebben a helyzetben? Az ellenfél körülbelül 10 centis, míg a rajzfilm figurák viszonylag magasra nőttek.

Egyszerű a képlet; hívjuk ki őket egy kosárlabda meccsre. Könnyű is lett volna, ha kicsik nem lettek volna ennyire fifikásak, hiszen az NBA sztárjaitól loptak tehetséget, így jobb játékosok lettek, mint gondolták volna. Erre rákontrázott a nyúl és elrabolta Michael Jordant…

Tapsi Hapsi, Dodó Kacsa, Cucu malac, Csőrike, stb stb és persze a történelem egyik, ha nem a legnagyobb kosarasa egy filmben? Igen! Joe Pytka ötlete óriási őrültségnek hangzik, de elképesztően jól működik. Hiszen ki ne tudná szeretni azt a filmet, amiben a bolondos Dallamok sztárjai összecsapnak a gonosz űrlényekkel egy kosármeccsen? Megmerem kockáztatni, hogy a gyerekek 99%-a élvezte akkoriban a játékidő minden egyes percét.

Miért ne élvezték volna? Adott volt egy egyszerű, de annál jóval viccesebb alapötlet, majd ehhez társultak a karakterek, akik kivétel nélkül szállították a poénokat a film elejétől kezdve. A hatásvadász elemek persze nem maradhattak el, és ha nem egy ilyen filmről beszélnénk, akkor már bántóan sok lenne benne, de itt minden működik, minden a helyén van. Persze lehet, hogy a nosztalgiaérzés és a gyerekkor beszél belőlem, de biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik ugyanígy gondolnak erre a filmre. A filmre, mely szó szerint a nagybetűs gyerekélet.

Sok-sok móka és kacagás, majd egy ici-pici dráma, hogy aztán felállva tapsoljuk a finálét, mely nagyobbat szól, mint a legtöbb családi mozifilm. Michael Jordan nem csak a kosárlabda pályán mozgott jól, hanem a kamerák előtt is, mert játszi könnyedséggel találta meg a közös hangot az animált figurákkal.

A Zűr az űrben tehát bátran nevezhető klasszikus alkotásnak, mert többet ad, mint gondolnánk, és bár felnőttként nem biztos, hogy szórakoztató lesz, de a gyerekeknek olyan szintű kikapcsolódást nyújthat, amit nem biztos, hogy hamar elfelejtenek. 9,5/10

Új poszterrel jelentkezett a Thor - Sötét világ című film. 

A World of Warcraft, közismertebb nevén WoW, a 2004-es esztendőben látta meg a napvilágot, hála a Blizzard Entertainmentnek. Az évek során óriási rajongótáborra tett szert, és a világ egyik leghíresebb MMORPG-je lett, és ezt a filmstúdiók is ki szerették volna használni, és mielőbb filmvászonra vinni a zseniális fantasy világot. Eddig viszont mindig kudarcba fulladt a próbálkozás, ám Duncan Jones megjelenésével már biztos úton halad a mozifilm. (legalábbis minden jel arra mutat)

Jonesnak nincs könnyű dolga, mert a WoW világa annyira szerteágazó, hogy a végtelenségig lehetne készíteni a műveket belőle, így nagyon meg kell fontolnia, hogy hol nyúl hozzá a storyhoz. Ráadásul nem elég elkészíteni a filmet, hanem meg kell küzdenie az óriási rajongótáborra is, akik árgus szemekkel keresik majd a hibákat, amibe beleköthetnek.

A jelek szerint a főhős Khadgar lesz, aki egy fiatal konzul a Kirin Tor szenátusban, akik Dalaran városát irányítják. A főhős, nyomozásba kezd a helyi bűncselekmények után, ám hamar rá kell jönnie, hogy a küldetése túllépi a város falait. Mellette ott van a mentora, Medivh is, aki egy mágus, és a várost védelmezi a démonoktól. (Johnny Deppet már szóba is hozták vele kapcsolatban) Medivh összetűzésbe kerül majd Lotharral, Azeroth Oroszlánjával, aki a Királyi hadsereg vezetője…

Emellett Joneséknak oda kell figyelniük a különböző fajokra is, akik fontos szerepet játszanak a WoW világában. Gondolok itt az Orkokra, Trollok, Taurenek, Élőholtak, Törpök stb.

Az idei Comic-Conon Jones azt üzente a rajongóknak, hogy a filmet a jövő év elején kezdhetik el forgatni, és több akar majd lenni, mint egy sima fantasy film.

Ahogy telnek az évek, úgy kerülnek előtérbe az újabbnál-újabb szuperhősök a filmvilágban. A nem rég bejelentett új hős a Marvel csapatát erősíti, és ha csak fele olyan minőségi filmet fog kapni, mint mondjuk a Vasember, (miért ne kapna), akkor óriásit fog durranni. Doctor Strange elvarázsol bennünket.

Vannak titkos világok is a Földön, illetve az univerzumban, és nem mindegyik láthatjuk a szemünkkel, pedig lehet, hogy éppen az orrunk előtt történnek dolgok. Doktor Strange rejtélyes úton jár Tibetbe, ahol rálelhet a testében lakozó erőre, mellyel védelmezheti a Földet, és megállíthatja a gonoszt...

Amíg a mozifilmre várunk, addig Frank Paur és Jay Oliva alkotását boncolgathatjuk, és általuk megismerhetjük az említett hőst, mi több az ellenfelét is, aki várhatóan a filmben is a doktor ellen fog ügyködni. Igen, Dormammuról van szó, aki meglehetősen erősnek tűnik így elsőre, és ezt az animációs filmben is megmutatta.

No, tehát kapunk egy eredettörténetet, melyben megtudjuk, hogy Dr. Strangeből, hogy lesz a Föld legfőbb varázslója és védelmezője. Ezt egy viszonylag hosszú, de semmiképp sem unalmas időszakban mutatják be, mely tocsog a karakterdrámában. Eddig mind szép és jó, de amikor sor kerül az „átalakulásra”, akkor beindul az úthenger, és sajnos el is szabadul, és szinte mindent tönkretesz. Olivaék átestek a ló túloldalára és egy meglepően összecsapott lezárást készítettek az amúgy érdekes rajzfilmhez, és mellyel az összképet alaposan elcsúfították.

Grafikailag többnyire rendben volt, de azért lehetett volna még mit foltozni rajta. Viszont az bátran kijelenthető, hogy ha ebből film készül, és a CGI rendben lesz, akkor a látvány világ úgy fog elvarázsolni bennünket, mint Dr. Strange az ellenfeleit.

A Doktor Strange nem a legerősebb szuperhős rajzfilm, de kétségkívül hasznos darab, ha megszeretnénk ismerni a mágust, és éppen ezért ajánlom minden képregényszerető embernek. 6,5/10

James Gandolfini a Maffiózók sztárja, idén sajnálatos módon itt hagyott bennünket, de még mielőtt életét vesztette volna, eljátszotta az Enough Said című film egyik szerepét. Íme a poszter hozzá: