James Wan a mai horrorfilmek fenegyereke az idén megmutatta, hogy a műfajból még ki lehet préselni 1-2 szépen muzsikáló darabot, ha képesek vagyunk szívvel és lélekkel nekiülni a munkálatoknak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 13 milliós költségvetéssel elkészült The Conjuring című filmje, mely világszínvonalon egy nagy költségvetésű film rendezési költségét termelte ki. (150 millió euró)

Roger Perron és családja új otthonba költözik, ám hamar észlelik, hogy nincs minden rendben. Paranormális jelenségek ütik fel a fejüket a házban, mely óriási félelmet kelt az ott lakókban. Mit lehet ilyenkor tenni? Roger neje segítséget kér a Warren családtól, akik ismerősek ezen a terepen…

James Wan a filmtörténelem össze horrorfilmjéből kitépett egy darabot, majd összeragasztotta egy szép kerek egésszé. Olyannyira szép lett az eredmény, hogy az óriási kliséhalmaz csak a film legelején zavaró, de amint beindulnak a történések, azon vesszük észre magunkat, hogy a tekintetünk a képernyőt figyeli, és izgulunk a végkifejlet miatt. Wan összeeszkábált filmje nagyszerűen működik, pedig nincs olyan részlete, amit ne láttunk volna már, de pont ezért nevezhető James Wan az új évezred horrorkirályának, mert abból is jó filmet tud készíteni, ami már lerágott csont. Sokan megpróbálják ezt, de rengetegen csődöt is mondanak.

A Démonok között legerősebb eleme, hogy a feszültséget nem engedi el, hanem az utolsó cseppig kifacsarja. Rengeteg film ott rontja el, hogy amikor átlépnének egy bizonyos határt, akkor feladják, és romba döntik mindazt, amit addig felépítettek. Itt megkapjuk azt, ami jár nekünk, a feszültség kézzel tapintható, és ha nem is ijedünk meg minden percben, a lélektani hatást így is eléri. Megtalálták azt az egyensúlyt, ami miatt a parás jelenetek nem estek túlzásba, illetve nem voltak elhanyagolva. Ami még könnyen észrevehető a filmen, hogy egy felfelé ívelő tendenciát mutat, mert az elején csak puhatolózik, majd egyre jobban belemerül a szórakoztatásba, és a végén egy óriásit robban.

A film tényleg semmi újat nem ad, de a végeredményt látva ez nem is baj. Kaptunk egy egyszerű forgatókönyvet, amit feltöltöttek feszültséggel, majd hozzácsaptak egy remek zenei aláfestést, mellyel tényleg a maximumot hozták ki az alapanyagból. Nem mellékesen pedig a 70-es évek hangulatát is átadta a film, mely plusz pont volt az összképet tekintve. A színészek szintén nem szerepeltek rosszul, sőt Vera Farmiga és Patrick Wilson jelenléte még tovább emelte a színvonalat.

A Démonok között nem lesz filmtörténeti remekmű, de a neve szépen fog csengeni a 2000-es évek horrorjai között. James Wan maximalizálta azt, amit manapság egy lélektani horrorból ki lehet hozni, és ezért jár neki a pacsi. Érdemes megtekinteni, és a film végeztével könnyen rájövünk, hogy miért lett sikeres ez a mozi mind a nézők, mind a kritikusok körében is. 7,5/10

Vannak rossz filmek, vannak nagyon rossz filmek, és vannak olyanok is melyek létrehozása bűntett az emberiség ellen. No, a Dragon Ball élőszereplős filmje az utóbbi kategóriát erősíti. Akira Toriyama a 80-as években olyan szintű anime sorozatot hozott létre, melynek a hatása még a mai napig is érezhető. Igaz, több országban visszaesett a DB mánia, de aki Son Goku történetén nőtt fel annak örök élmény marad. Toriyama a legnagyobbak közé emelkedett az évek során, és a fanok királyként tisztelik.

A 2009-es esztendőben sötét idők jártak a Dragon Ballra, hiszen élőszereplős filmet készítettek Goku történetéből, és ezzel a lépéssel meggyalázták az addig felépített mesterművet. Noha nem tudott végleges sérülést okozni az animének, de a név kötelez, és így elvárható volt a minőség, de a DB Evolúció minden téren megbukott.

Goku nem találja a helyét a világban, de nagyapja tudja, hogy a fiúban sokkal több van, mint amit eddig mutatott. Nem kisebb feladatot kap, mint megmenteni a Földet a gonosz Lord Piccolótól, aki a hét kristálygömbre pályázik, hogy végtelen hatalma legyen az univerzumban…

Nem is tudom hol kéne kezdeni a kivesézést, mert a film annyira rossz, hogy másodpercről másodpercre lehetne tárgyalni a felesleges, bugyuta, idegesítő, idétlen dolgait, mely lavinaként zúdul az arcunkba a legeslegelejétől. Minden bája, varázsa és zsenialitása odaveszett azzal a lépéssel, hogy élőszereplőssé alakították a szériát. Az már csak mellékes, hogy a 42 kötetből álló mangát esélytelen volt belesűríteni 85 percbe. Még ha csak egy kis részletét próbálták volna felvázolni, annak az esélye is 0 százalék lett volna a sikerre, hiszen pont az a lényege az egész Dragon Ballnak, hogy nincs kapkodás, nincs összecsapott cselekmény. Hosszasan felvezetett, rengeteg dialógust tartalmazó részek adták a sava borsát az egésznek, de ennek még csak jelét sem tapasztalhattuk a mozifilmben.

Hogy is tapasztalhattuk volna, ha nincs másfél óra az egész? A fejetlenség lett úrrá James Wongon (Végső állomás) a rendezés első szakaszától kezdve. De ugyanez elmondható a forgatókönyvíróról is, hiszen egyetlen egy karakter sincs kidolgozva, és így olyan szintű információ hiányt ad annak a nézőnek, aki nem ismeri a Dragon Ball történetet, hogy feleslegessé válik a megtekintése. A filmet nem lehet alapismeretek nélkül megtekinteni, mert katasztrofálisan rossz. Viszont, ha DB fannak tartjuk magunkat, akkor egyenesen a szemünk előtt alázzák meg a DB kultuszt. Így tehát kijelenthető, hogy a film semmilyen szempontból nem állja meg a helyét.

Mint már említettem a karakterek hiányosak, színtelenek, lelketlenek. Zseniális Teknős perverz, humoros személyisége nem több egy idegesítő alaknál, pedig ő nagy szerepet játszott a sima DB sorozatban, de úgy látszik Wongékat ez mit sem érdekelte. Mellette ott volt még Bulma, Chi-chi, Yamcha is, akik szintén a jelentéktelen kategóriába tartoznak. Ezek után bátran tehetjük fel a kérdést, hogy vajon James Wong látott-e valaha is egyetlen Dragon Ball epizódot, olvasott-e egyáltalán mangát, vagy bármi DB-s dolgot. Hihetetlen mennyire nem érzett rá az egészre…

Most jöhetnék azzal, hogy én gondolom túl a dolgokat, de nem. Ebben az esetben nem hiszem, hogy bármiféle pozitív jelzővel kéne illetnem ezt a filmnek nevezett marhaságot. Mert, ahogy már említettem léteznek rossz filmek, léteznek nagyon rossz filmek, de a Dragon Ball Evolúció azt a határt lépte át, ami már megbocsáthatatlan. Végül tehát lelkiismeret-furdalás nélkül adok rá 1/10-et. A valaha készült legrosszabb filmek között szerepel ez az alkotás, aminek a megtekintése nem ajánlott!

Megérkeztek az első forgatási képek a jövőre érkező Marvel filmről, a Galaxis őrzőiről.

Vannak azok a filmek, amik a fű alatt elkészülnek, és szinte senki nem is hall róluk, aztán valami úton-módon belebotlunk, és kellemesen csalódunk. A Gyötrelmes csapda is ilyen film lenne, ha néhány hibán javítottak volna…

Jeremy Reins zavarodottan ébred, és sötétség veszi körül. Egyetlen fényforrása van, a feje felett lévő digitális kijelző. A férfi megpróbálja kideríteni, hogy hol van, de a korlátozott mozgási tere miatt, hamar rájön, hogy egy dobozba zárta valaki. A külső hangokból ítélve azt tippeli, hogy egy mozgó autóban helyezték el a dobozt. Az elrablói egy információt szeretnének kicsikarni belőle, hogy megölhessék az Egyesült Államok elnökét…

Én személy szerint ötletesnek, és szórakoztatónak találom az ilyen egy helyszínes, alacsony költségvetésű klausztrofób thrillereket. Nem egy nagy ördöngösség megrendezi őket, de ha a forgatókönyv jól meg van írva, akkor nem lehet panasz a filmre. Sajnos, vagy nem sajnos, de ez egy kivétel, mert a forgatókönyv elfogadható, ám a rendezés több sebből is vérzik.

Az adott szituációkat nem töltötték meg feszültséget fokozó elemekkel, holott bőven lett volna rá alkalom, emellett a zene sem volt jól eltalálva, ami szintén a feszültségérzetet rontotta. Ezáltal a rövid játékidő ellenére a film, meglehetősen unalmassá vált.

De szerencsére a film második fele kezdett beindulni, és a vége már tényleg dicséretet érdemelt. A forgatókönyvet kell ebben az esetben kiemelni, mert olyan fordulatot tettek bele, ami miatt a nézők szája tátva tud maradni, és akár egy „szép” káromkodással teli mondat is elhagyja egyesek száját. Bár ezek után felteszem magamnak a kérdés, hogy az ilyen fordulatot miért csak a kis költségvetésű filmeknél merik meglépni? Simán bele kéne tenni néhány nagyobb volumenű filmbe is, és akkor egy igazán letaglózó érzésben lehetne részünk.

A Gyötrelmes csapdában volt fantázia, de sajnos a kivitelezés kevés volt, így az átlagos jelzőnél többet nem érdemel. 5/10

A legtöbb ember, ha meghallja Michael Bay nevét, akkor a Transfomers filmek, illetve a sorozatos robbanások jutnak eszébe. Na már most a Pain and Gain felborította az elmúlt években jelentkező Bay stílust, mert a látványorgia helyett egy karakterközpontú, igaz történeten alapuló (csak nagy vonalakban) fekete komédiát készített a rendező.

Daniel Lugo személyi edzőként tevékenykedik, de csakúgy, mint a legtöbb ember, ő is többre vágyik. Célja a nagy amerikai álom teljesítése, amivel dúsgazdaggá szeretne válni. A terv megvalósításához beszervezi két haverját is, akikkel együtt elrabolnak egy milliomos ipsét, akit megpróbálnak kisemmizni. A terv nagyszerű, de...

Nagyon úgy néz ki, ha Bay "kevés" pénzt kap egy film elkészítéséhez, akkor képes megújulni, és odatennie magát. Igen, odatenni hiszen a film is ezt hangsúlyozza. Csak akkor leszel képes elérni a céljaidat, ha odateszed magad.

Bay végre jó filmet rendezett, és bár nem fog mindenkinek tetszeni, mert nem a legszélesebb réteget célozta meg, de aki képes értékelni a fekete komédiát, és nem lesz rosszul attól a gondolattól, hogy úgymond kifiguráznak egy igaz történetet (aminek ráadásul magyar halottjai is voltak), akkor bizony a felhőtlen szórakozás garantált.

A Pain and Gain egy gyors tempójú alkotás, melyben a vígjáték, akció, dráma, és a horrorisztikus hentelés is nagy szerepet játszik. A két órás játékidő nagyon gyorsan eltelik, annak ellenére is, hogy 1-2 helyen érződik az üresjárat hatás. A szórakozás a 3 (+1) főszereplőnek köszönhető leginkább, akik remekül lettek kiválasztva a szerepre. Wahlberg, The Rock, Mackie óriási löketet adnak a filmnek, és bátran kijelenthető, hogy simán elviszik a hátukon a filmet. (meglepő módon a szinkron hangjaikat is nagyon eltalálták) Karaktereik kidolgozottak, és egyiknél sem érezzük azt, hogy adhattak volna egy kicsit többet, mert valami hiányzik... A +1-es színész Tony Shalhoub, aki a dúsgazdag embert alakítja, szintén pluszt tudott adni az alkotáshoz). A P&G esetében az operatőri munkát is érdemes kiemelni, hiszen a fényképezés minőséget képvisel. Emellett a színekkel, lassításokkal, és a kép kimerevítésével is jól játszottak (+ feliratozás).

A film egy szép nagy pofont ad az amerikai álomnak, ami az emberek fejében csillogó gyémánt, míg a valóságban közel sem mutat olyan szépen.

Bay nem alkotott maradandót, de erőteljesen ajánlott a megtekintése, mert jó film, és egy szombat esti lazuláshoz elég tökös. 7/10

Új poszter a Don Jonhoz, Joseph Gordon-Levitt első rendezéséhez.

Véleményem szerint elég sok ember gondolt már bele, hogy milyen lenne, ha a játék amivel nap, mint nap játszik, egyszer csak valósággá válna. Legyen itt szó akcióról, kalandról vagy éppen sci-firől. William Brent Bell a 2006-os esztendőben bemutatta, hogy nem minden esetben lenne ez túl jó, sőt...

New Orleansban brutálisan megölnek egy fiatalt. Az áldozatnál egy videojátékot találtak, mely a Stay Alive címet viselte. A játék a XVII. századi sorozatgyilkos, Báthory Erzsébetet kelti életre, a szó szoros értelmében. Ugyanis, ha játszol vele, és elbuksz, akkor a való világban is kampec...

A Stay Alive című horror abba a kategóriába sorolható, amiben az adott film semmi újat nem mutat, nem lesz kedvenc film, és tele van hibákkal, de mégis szerethető, ráadásul ehhez társul egy barátságos 85 perces játékidő is. A film egy könnyed, nem bonyolult történetet tár elénk, és ráadásul nem habozik a lényeg bemutatásával. Ez persze egy célszerű lépés volt a játékidőt tekintve.

Az alapötletből egy jobb filmet is ki lehetett volna hozni, ami keményebb és brutálisabb lehetett volna, de még ezek hiányában sem érezzük kényelmetlennek a helyzetet. A film kikapcsolódásra alkalmas, ám a szánkat így is húzhatjuk a tini horror beütése miatt. Sajnos kevés volt a feszültséggel teli időszak. Ez alapján bátran kijelenthetjük, hogy rémálmaink, illetve rossz gondolataink biztosan nem lesznek a film megtekintése után.

Színészi játékban semmi kiemelkedőt nem láthatunk, mert se nem jó, se nem rossz teljesítményt hoztak a szereplők. Ami viszont szemet szúr, az a CGI. Nem ártott volna ha egy kicsivel többet foglalkoznak vele.

A Stay Alive nem akart több lenni, mint ami, és ez látszik is rajta. A stáb az első vázlatok után jóllakott, ahelyett, hogy finomítottak volna még rajta. No, de ”nem” baj, mert élvezhető, de semmi több. 6,5/10

A veretes névsor majdnem olyan magasra nyúlik, mint maga Forest Whitaker