Bizton állíthatom, hogy a filmtörténelem egyik legbizarrabb alkotása ez a film. 1929-ben mutatták be egy zártkörű rendezvény keretein belül ezt a fantasztikus alkotást, melyet a kor egyik legnagyobb rendezője, Luis Buñuel, illetve a világhírű katalán-spanyol festőművész, Salvador Dalí készített. Az Andalúziai kutyát a nézők a filmtörténelem legelső szürrealista alkotásként láthatták a filmvásznon.

Ha röviden és tömören kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy egy elborult művészfilm. No, de mégis miért, hiszen azokban az időkben az emberek azért jártak filmvetítésekre, hogy kikapcsolódjanak és szórakozzanak. Persze Dalí és Buñuel célja más volt, hiszen teljesen más szempontok alapján szerettek volna hatást gyakorolni a nézőkre. Egy olyan filmet hoztak létre, melyet nagyon nehéz befogadni és nincs egy normális lineáris cselekménylánca, azaz a jelenetek nem kapcsolódnak egymáshoz. A filmben groteszk, illetve abszurd módon ábrázolt képeket kapunk, melynek a célja, hogy a nézőt meghökkentse és sokkolja. Ezt a hatást még 80 év után is simán eléri és ezért is lett a mozgóképes történelem egyik kiemelkedő alkotása. Olyan híres jeleneteket láthatunk, mint a felmetszett szem vagy a hangyákkal teli tenyér. (aki nézegetett már filmes könyveket, az biztos, hogy találkozott már velük)
Magyarul a film alapvető célja, hogy ok nélkül is hatást gyakoroljon ránk. Buñuel is kijelentette, hogy nem kell logikát és értelmet keresni a filmben. "A film címe azért Andalúziai kutya, mert nincs benne sem andalúz, se kutya."

Összefoglalva azt mondom, hogy ezt a filmet mindenképp látni kell egyszer az életben. A játékideje is bőven átvészelhető, hisz kevesebb mint 20 perc. Ugyebár némafilm és fekete-fehér, de ez nem szabad, hogy ez eltántorítson bárkit is, mert megéri megnézni. 9/10

Ha azt mondom, hogy George Lucas, akkor mindenkinek a Star Wars filmek ugranak be elsőre, ami nem is csoda, hisz a neve az idők során egybeforrt a sorozattal. Emellett a rendezői pályafutása nem is bővelkedik sok nagyjátékfilmmel, így nem nagyon tudunk, mit hozzákapcsolni a nevéhez. A Csillagok Háborúja széria mellett a legtöbben az Amerikai Graffitit ismerik tőle, holott akad egy THX 1138 című sci-fi film is a tarsolyában, amiben nagyon pozitívan csalódtam. Ez a film volt a legelső igazi mozija, de az évek múlásával a feledés homályába merült. Én viszont bátram ajánlom minden sci-fi rajongónak, mert remek élményt nyújt az alig több mint 80 percével. Persze azt nem mondom, hogy tökéletes alkotás, mert nem az, de erről majd később.

A film egy negatív utópiát mutat be, melyben totális diktatúra gyakorolja a hatalmat. Az emberek teljesen alárendelt szerephez jutnak a világban, hisz a számítógépek vették át az uralmat a földalatti világban. Az embereknek már nincsen személyiségük, mert folyamatosan gyógyszerezik őket, ezáltal az érzelmeiket teljesen elfojtják. A mindennapi robotmunka mellett az egyéneknek már saját nevük sincsen. Helyette egy kódot kap mindenki, ami számokból és betűkből áll. Viszont az egyik nap gyökeresen megváltozik az élet a föld alatt, mert a bizonyos THX 1138-as (Robert Duvall) személy öntudatra ébred és megismeri az érzéseket. A rendszer ezt hibának észleli, ezért ki akarják iktatni a problémát…

Lucas már az első filmjével bebizonyította, hogy a sci-fi témához nagyon ért, ezért is sajnálom, hogy nem rendezett többet ebben a műfajban. A rendezés mellett ellátta a vágó és a forgatókönyvíró szerepet is. (az utóbbi szakterületen azért jóval többet dolgozott, mint bármelyik másikban. Olyan filmekben segédkezett mind például az Indiana Jones filmek/sorozatok) A THX-ban a jövő ábrázolása elképesztően jó volt. Végig érezzük a képi világban a negatív dolgokat, a szürkeséget. Ezáltal a film atmoszférája könnyen magával tud ragadni. Ezek mellett a színészek is jól hozzák a szerepüket, mert a cselekedeteikben látszik, hogy nincsenek érzéseik és önkívületi állapotban vannak. A film legnagyobb sztárja az Oscar díjas Robert Duvall volt. Őt a legtöbben a Keresztapa filmekből vagy az Apokalipszis Mostból ismerhetik, de játszott még olyan pop-corn mozikban is, mint például a Deep Impact vagy a Tolvajtempó.

Ezek után térjünk is rá a film hibáira, mert sajnos van belőle. Egyrészt a remek storyhoz kevés volt a film 86 perces játékideje. Másrészt sokkal többet kilehetett volna hozni a történetből. A játékidőhöz hozzálehetett volna csapni még bő 20-30 percet és akkor az egész jövőbeli világot sokkal jobban megismerhettük volna. Így egy kicsit szűkebb látókört kaptunk, mert az egész film szinte csak THX-re és LUH-ra van fókuszálva. Kicsit olyan az érzése az embernek, mintha egy jövőbeli Love Storyt néznénk, holott sokkal mélyebb a film mondanivalója. Mert ugye részben társadalomkritika, részben a gépek fejlődésének a hátulütőjét, azaz az emberek alárendeltségének a fejlődését is látjuk.

Elgondolkodtató film és egyszer mindenképp érdemes nekiülni, mert az élmény nem marad el. 8/10

Csakúgy mint a Skandinávok, a Britek és az Írek is egyedi stílusban szoktak filmet készíteni. Jellemzően a képi világban és a kamerázásban lehet észrevenni ezt az "egyedi" stílust. Ezeket a jegyeket a Wake Wood is tartalmazza, úgyhogy aki szereti a horrort + az említett országok filmjeit, annak érdemes meglesnie. A filmet, nem éppen egy szakmában jártas rendező készítette, hisz ez volt a 4. filmje, de mégis meglepetésként ért az egész alkotás, miután végeztem vele.

A film egy kis család történetét meséli el, melyben szörnyű tragédia történik, amikor a szülők elveszítik a kislányukat. A történtek után elköltöznek, hogy új életet kezdjenek Wake Wood-ban. Ott viszont az egyik este Louise egy fura szertartásnak lesz a szemtanúja. Mint később kiderült a rituálé útján visszahozhatjuk az elhunyt szeretteinket 3 napra ismét a való világba....

A mozi egyik erőssége, hogy az operatőr nem volt rest megbotránkoztatni minket, néhány gyomorforgató képsorral. Szerintem szükség is volt erre, mert a film hangulatéhoz nagyon illettek. A képsorokon kívül a cselekménybe bevont csavarok is remekül voltak megoldva, mert sokszor kiszámíthatatlanná tették a folytatást, ezáltal a néző tekintetét is a képernyő elé tudták szegezni. Viszont a csavarokkal volt egy óriási negatívum is, mert a legutolsó csavart szerintem hagyni kellett volna kibontakozni. Sokkal jobb lehetett volna a film, ha azt a bizonyos dolgot engedik még 25-30 percet érvényesülni. A film játékideje még ezzel együtt sem érte volna el a 2 órát, úgyhogy bőven meg lehetett volna oldani. Amit még negatívumként meglehetne említeni az a néhány üresjárat, amit láthattunk a filmben. Emiatt voltak részek, ahol pár percre leült a film.

A színészek közül 2 volt számomra ismert. Az egyik Timothy Spall, de legtöbben csak Peter Pettigrewként ismerik a Harry Potter filmekből. A másik Aidan Gillen, akit szintén egy másik műből ismernek, ami nem más mist a Trónok Harca, melyben Petyr Baelish alakítja. Egyiküknek sem ez a film volt a megváltás, de azért jó volt látni őket. Rajtuk kívül nem tudok kiemelni senkit. A film amúgy sem követelte meg az Oscar díjas alakításokat.

Tehát összességében nem volt rossz film, de jóval többet is kilehetett volna hozni belőle. Egyszer érdemes nekiülni. 6/10

A romantikus drámákban nem igazán vagyok jártas, holott ebben a kategóriában is lehet remek filmeket találni. Nicholas Stoller új filmje az Ötéves jegyesség is ezt bizonyította. Stoller már több nagyobb filmben is közreműködött íróként, mint például Az Igenember, Dick és Jane trükkjei vagy éppen a Muppetsben. Viszont most a forgatókönyvíró szerep mellett, a rendezői székben is megmutatta, hogy mit is tud.

A film egy fiatal szerelmes pár útját meséli el egészen az esküvő napjáig. Az esküvőt természetesen a legideálisabb, legjobb pillanatra tervezték, melyet ugyebár nagyon nehéz eltalálni. Ezt is bizonyította, hogy több akadállyal is meg kellett küzdeniük az idők során. De mint tudjuk, a szerelem mindent legyőz...

Mint már említettem, nem igazán vagyok jártas a témában, így csak kevés ehhez hasonló filmekkel találkoztam. Eddigi legjobb a Szerelmünk lapjai volt, de egy kisebb meglepetésre, ennek a filmnek sikerült megközelítenie. Legfőképpen talán a forgatókönyve miatt, amiben Stoller mellett Jason Segel is segédkezett. Segelt a legtöbben az Így jártam anyátokkal című sorozatból ismerhetjük Marshallként. Mivel én is követem az említett sorozatot, így kissé fura volt nem Lily oldalán látni őt. De azt kell, hogy mondjam Emily Blunttal nagyon jó párost alkottak, így könnyen szerethető karakterekké váltak a filmben. Rajtuk kívül aki még meglepetés volt számomra az Rhys Ifans, akit ebben az évben többen Lizardként ismerhettünk meg az új Pókember filmben. Azt meg kell hagyni, hogy remekül áll neki a professzori szerep.

A filmben mindenből kapunk egy keveset. Gondolok itt a poénokra, amiket nagyon jól használtak a filmben. Egyet sem éreztem erőltetettnek, mert mindegyik a helyén volt és nem akarták túlzásba vinni. Tettek bele néhány sablont is, bár ettől a film nem lett se több, se kevesebb. Viszont amit a legjobban találtak el a filmben, az a drámai szál volt. Remekül adagolták a nézőknek a drámaiságot. Apránként, egyre többet dobtak oda nekünk, és amikor már túlzásokba estek volna, akkor jött a forduló pont.

Úgyhogy összességében egy remek rendezés volt, egy jó storyval és színészekkel. Bátran meglehet nézni. Egyáltalán nem a tipikus rózsaszínfelhős romantikus tini film volt. 7,5/10

8.06 Southern Comfort

Garth visszatér, hogy segítsen Samnek és Deannek egy ügy kapcsán – Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) egy gyilkossági ügyön dolgozik, mikor belefutnak Garth-ba (vendégszereplő DJ Qualls), akiről kiderül, hogy szintén az ő ügyükön dolgozik. Dean nem örül neki, hogy Garth vette át Bobby munkáját, de Garth rámutat, hogy Sam és Dean eltűnt egy évre, és valakinek meg kellett csinálnia. A srácok rájönnek, hogy egy “bosszúálló szellem” a felelős a gyilkosságokért, így meg kell találniuk a forrást, mielőtt az öldöklés újra kezdődne.

forrás: www.cwtv.com

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a mezsgye az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek és addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén.

Adsz vagy Kapsz!
Halloween-ra való tekintettel, egy olyan filmről írok, mely pont az említett ünnep napján játszódik. A film 4 rémmesét mutat be nekünk, melyben megismerünk egy sorozatgyilkos tanárt, megismerjük a Piroska és a Farkas című mesét egy kis átírással, majd egy helyi legendáról hallunk és végezetül egy öregember bűnhődésének lehetünk a szemtanúi…

A 4 történet egy időben és egy helyszínen játszódik, ezáltal néhol látjuk az átfedéseket, már-már Tarantinoi stílusban. (egy kis túlzással persze) A film legnagyobb sztárja az Oscar díjas Anna Paquin volt, akit a Piroska és a Farkas részeknél láthatunk a filmvásznon. Minden bizonnyal nem ez volt a legemlékezetesebb filmje, de itt nem is kellett úgy játszania, mint a Zongoraleckében. Anna mellett a többi szereplő, nem igazán volt ismert, úgyhogy nem nagyon kell mást megemlítenem, mert a játékuk nem volt kiemelkedő.
Összességében azt kell, hogy mondjam a film egy Halloween éjszakára tökéletes. Vígjáték és horror elemek is megtalálhatóak a filmben, emellett az ünnepi hangulatot is remekül átadja a díszletekkel és a jelmezekkel. Tehát erre az alkalomra érdemes betenni a lejátszókba, de azért nagy dolgokat nem kell várni a filmtől. 6/10



Halloween (1978)
1978-at írunk, tehát abban az évtizedben járunk, amikor a Slasher filmek betörtek a filmvilágba. Ezt a filmet is bátran lehet a műfaj úttörőjének nevezni.
A film rengeteg folytatást kapott már és persze a remake verziók sem kerülték el, de minden bizonnyal a leghatásosabb és legrémisztőbb a John Carpenter féle első rész volt.

A film története itt is Halloween éjszakáján játszódik. Ezen a napon szökik meg Michael Myers az elmegyógyintézet falai közül és veszi célba a szülővárosát, ahol egy maszk mögé rejtőzve szedi az áldozatait…

Carpenter nem elég, hogy megrendezte a filmet, de még megírta a forgatókönyvet és beállt zeneszerzőnek is, úgyhogy bátran lehet állítani, hogy ez a film szinte teljesen az övé. A zenéhez annyit fűznék, hogy a film elején rendkívül idegesítő tudott lenni, de a cselekmény folyása közben egyre jobban megszerette az ember, mivel mindig azt éreztette, hogy a gonosz most fog kiugrani valamelyik bokor mögül. Tehát a hatást remekül elérte és a feszültséget a plafonon tartotta. Mindent egybevetve a film remek szórakoztatást nyújt. Minden megvan ahhoz, hogy egy szuper horrort lásson az ember, mivel ha nem így lenne, akkor 30+ év után nem lenne téma a film. Egy igazi klasszikusról van szó. A filmben a színészek közül a legismertebb Jamie Lee Curtis volt, akit személy szerint nem nagyon bírok, de itt nem volt vele gond. Mellette, aki még ismertebb lehet a filmnézők számára az Donald Pleasence, akit a Nagy szökés vagy a Menekülés New Yorkból című filmekből is ismerhetünk. De, azért pár szót még megérdemel a főgonosz is, azaz Mike Myers. Pár szóval jellemezve azt mondanám róla, hogy szívtelen, erőteljes, rémisztő és titokzatos. A karakterében minden megvan ahhoz, hogy a horror történelem egyik legismertebb gyilkosa legyen.

Úgy,hogy összegezve a film tökéletes azok számára, akik Halloween éjszakáján egy jó horrorra vágynak. 8/10

8.05 Blood Brother

Benny segítséget kér Deantől – Miután Bennyt (Ty Olsson) súlyosan helyben hagyja néhány vámpír, Deant (Jensen Ackles) hívja segítségül. Dean azonnal otthagy mindent és a zavarodott Samnek (Jared Padalecki) azt mondja, “személyes napot” vesz ki. Benny elárulja Deannek, hogy a teremtőjét (vendégszereplő Patrick Stafford) keresi, Dean pedig egyből felajánlja a segítségét. Eközben több visszatekintést is láthatunk, mikor Benny Deannek és Castielnek (Misha Collins) segített a purgatóriumban. Sam arra használja az egyedüllétet, hogy felidézze, milyen volt Ameliával (vendégszereplő Liane Balaban). Amikor azonban a helyzet rosszra fordul, Dean felhívja Samet, és a segítségét kéri, aminek a következtében minden bonyolulttá válik.

forrás: www.cwtv.com

"Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szívünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát."
- Alfred Tennyson

2012-ben 50 éves lett a világ leghíresebb titkosügynöke, James Bond. Ez idő alatt 6 különböző színész ölthette magára ezt a megtisztelő szerepet és összesen 23 Bond filmet láthattunk általuk. Tehát egy hatalmas sikersorozatról beszélünk.Ezek után a cél nem is lehetett más, minthogy egy, a hírnévhez méltó filmet dobjanak a nézők elé. Ezt a tisztes munkát Sam Mendes-re, az Amerikai szépség című film Oscar díjas rendezőjére bízták. Meg kell, hogy mondjam, teljes mértékben helytállt. Megalkotta, a véleményem szerint legjobb Bond filmet (mondom ezt, úgy, hogy nagy hiányosságaim vannak), de minden bizonnyal a Craig Trilógia legjobb darabját. Pár hónapja, amikor megláttam a Skyfall trailerét, rájöttem, hogy meg kéne nézni a legújabb Bond filmeket. Ezt meg is tettem és a Casino Royal egyből feltett egy magas mércét, amit sajnálatos módon a Quantum csendje messze alulmúlt. Ezek után egy kicsit félni kezdtem, hogy egy trilógia 3. része mégis mit tud nyújtani. A trilógiákra általában az a jellemző, hogy az első rész meghatároz egy szintet és, ha azt a 2. rész alulmúlja, akkor már a folytatást is felesleges megcsinálni. Persze erre az általánosságra a Skyfall egy tökéletes cáfolat. És, hogy miért???

Mert szerintem egy tökéletesen megrendezett, remek storyval rendelkező alkotás, mely minden pontján magas szintet képvisel.
Nohát a történet. James Bond egy szupertitkos ügyön dolgozik Törökországban, ahol egy MI6 ügynököt támadtak meg, majd lopnak el tőle egy rendkívül fontos merevlemezt, amelyen az MI6-nek az adatai vannak rajta. Bond feladata a merevlemez visszaszerzése. De ekkor drámai fordulat történik, mely nagyban befolyásolja a történéseket. Előkerül M sötét múltja, Bondnak hűséget kell bizonyítani, és az MI6 bajba kerül. Mindezek mögött egy rendkívül veszélyes személy található.....

Mint már mondtam, a film remek, mert Sam Mendestől egy elképesztően jó rendezést láthattunk, melyhez az operatörők is remekül asszisztáltak. Fantasztikus képeket, illetve kamerabeállításokat alkalmaztak. Mindemellett a CGI is javította a látványt, mert a számítógépes effektek is remekül voltak kidolgozva.
Zeneileg is ezt a részt éreztem a legerősebbnek. A feszültséget remekül tudták fokozni.

A színészek közül már Craig-et sokat dicsértem az előző részek, miatt, úgyhogy itt nem nagyon térek ki rá. Lényeg, hogy ismételten remek Bond volt. Új szereplők terén nagyon örültem Ralph Fiennes-nek, mert remek színésznek tartom a jó öreg Voldemortot. De ennek a filmnek az egyik legnagyobb erőssége a gonosz Javier Bardem volt, aki zseniális alakítást nyújt. Nagyon erős karaktert kapott és a játéka még jobban átadta ezt az érzést. Ha hasonlítanom kéne valakihez, akkor Jokerhez tudnám, mert 1-2 jellemvonás őt idézte.

Aminek külön örültem, hogy tiszteletből vagy egy furcsa véletlen miatt ismételten láthattuk az Aston Martin DB5-öt. Ez a kis apróság is éreztette, hogy ez a film megpróbálja átölelni az elmúlt 50 évet. Apró kis dolgok ezek, de a film végére teljesen átértékelődnek. Ehhez hozzájárult egy drámai hangulat, majd 1-1 remek poén, komolyság és James Bond.

Összességében az év egyik legnagyobb meglepetését láttam. Nem voltak akkora elvárásaim vele szemben, mint mondjuk a Prometheusnál, Batmannél, Bosszúállóknál. Mert tudtam, hogy jók lesznek, de a Bond adta a legnagyobb meglepetést.
Mindenkinek merem ajánlani. Még azoknak is, akik nem láttak Bond filmet, azoknak is akik nem szeretik a Bond filmeket. 9/10