Pierre Morel 2008-ban, Luc Besson forgatókönyve alapján elkészítette az Elrabolva című filmet, mely hatalmas sikert aratott a filmvilágban. Az emberek nagy többségének rendkívül tetszett, amin mondjuk nem is csodálkozom, hisz egy remek storyval rendelkező alkotás lett. Ezek után engem legfőképpen az érdekelt, hogy miként tudják folytatni az első részt és mennyire romlik majd a minősége. És ahogy sejtettem a 2. rész már eléggé izzadtságszagúra sikeredett, bár ennek ellenére szórakoztató is volt néhol. Az Elrabolva számomra tipikusan az a film, amiből nem kell következő részt csinálni, de ezt mégis megtették és teljes mértékben azt kaptam amit vártam, azaz több akciót és több túlzást. A realitás talajáról szépen elrugaszkodtak és több esetben is giccsparádévá vált a film.

Maga a történeten nem kellett sokat agyalniuk, mert pofonegyszerű. Brian Mills (Liam Neeson) lányának az elrablása óta eltelt 2 év. Ezek után minden rendben is volt a család életében, egészen addig, amíg az albán maffia bosszút nem forral Mills ellen. Az összecsapásra Isztambulban kerül sor, ahol Brian Mills ex-CIA ügynök ismételten akcióba lendül....

Liam Neeson elmondhatja magáról, hogy kb mindenféle szerepben volt már, amit csak kilehet találni. Volt már Jedi, edzette Batmant, majd Zeusz bőrébe bújt, de ez még mindig nem volt elég és kipróbálta magát az egyszemélyes hadsereg szerepben is. Viszont ami a legszebb az egészben, hogy az összes szerep jól állt neki. Egy remek színész, akire itt sem volt panasz.
A film viszont nem mondhatja el ezt magáról. Ha be kéne sorolnom, akkor az egyszer nézős kategóriába tenném, mivel összességében messze elmaradt az első résztől és egy átlagos akció film szintnél nem nyújtott többet. Ha nem filmünnep alatt néztem volna meg akkor lehet, hogy húztam volna a számat, de így azt mondom, rendben van. Többé kevésbé sikerült azért elérnie, hogy kikapcsolódjon az ember, úgyhogy le nem fogom húzni a filmet, de senki ne várjon sokat tőle.
6,5/10

Sokan úgy vélik, hogy Hollywood kihalt, mert nincsenek ötletek. Kis túlzással havi rendszerességgel jönnek a remake filmek, a folytatások, tehát nincs eredetiség. Ezt szerencsére a Looper tökéletesen megcáfolja. A kételkedőknek ez a film megmutathatja, hogy nincs minden veszve, persze azt nem mondom, hogy tökéletes film, mert egyáltalán nem az, de ami a legfontosabb, hogy a néző nem egy tucat filmet kap, amit 1-2 hét után elfelejt, hanem egy minőségi mozit. (ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenkinek tetszeni fog)

A film fő témája az időutazás volt, melyet egy remek történettel ruháztak fel. Azért azt valljuk be, hogy nem egy könnyű téma. De itt megoldották és remekül körbefonták az alap storyt. Tehát a történet a jövőben játszódik, ahol már az időutazás valósággá válik, de illegális tevékenységet jelent. Ezáltal csak a fekete piacon használhatják, ahol a maffia ezt arra használja, hogy akit elakarnak tenni láb alól azt visszaküldik 30 évvel a múltba, ahol egy bérgyilkos várja az áldozatokat. De mint minden esetben, itt is hiba kerül a rendszerbe....

A rendező Rian Johnson remek színészeket választott a filmhez. Vegyítette a 80-as évek akció sztárját és a jövő csillagát, azaz Bruce Willist és Joseph Gordon-Levitt. Levitt az elmúlt években megmutatta, hogy bizony figyelni kell a karrierjét, mert remek képességű színész és ezt újfent bizonyította. A nagy öregnek is jár a piros pont, mert az utóbbi idők tucat filmjei után végre egy minőségi alkotásban is láthattam játszani. És bizony megmutatta, hogy még mindig lehet rá számítani.
A 2 nagy név mellett, úgy érzem meg kell említenem a fiatal Pierce Gagnon-t is, akinek a játéka hatalmas meglepetés volt. Remekül alkotta meg Cid karakterét.
Aki szintén egy üde színfolt volt az Jeff Deniels. Na nem a játéka miatt, mert sok szerepe ugyan nem volt, de mégis jó volt látni a filmvásznon. (nekem legalábbis)

A film alatt észrevehetünk egy apróságot, ami egyben lenyűgöző és megmosolygtató is. Ez alatt a sminkelést értem. Egyszerűen parádés volt számomra. Többet nem is mondanék róla, mert a végén még spoiler lenne.

Még mindig dicsérnem kell a filmet, mivel a rendező nem esett abba a hibába, hogy a jövőt tele tegye giccsparádéval illetve túlzásokkal. Egyszerű és realisztikus jövőt kaptunk, ami simán létrejöhet a való életben is.
Viszont amit hiányoltam a filmből, ami teljes mértékben kiemelkedővé tette volna az alkotást, az sajnos elmaradt. Azaz nem volt meg a kellő energia a filmben, nem volt meg az áttörés. Ezáltal "csak" egy remek film lett belőle, és ez miatt nem lett tökéletes.
De ha mindent összevetek, akkor is megérdemel egy 8/10-et a film.

2009-ben Tony Scott (Isten nyugosztalja), aki valljuk be nem kis név a szakmában, megrendezte a 74-es film remake verzióját. Véleményem szerint nagyon jó lett, amihez persze nagyban hozzájárult a szereplő gárda, akik között olyan nevek szerepeltek, mint John Travolta, Denzel Washington vagy Luis Guzmán.
No, de térjünk rá az eredeti filmre.

A story annyiból áll, hogy 4 elkeseredett bűnöző elfoglal egy metrószerelvényt New York utcái alatt. 1 millió dollárnyi váltság díjat követelnek, amit ha nem kapnak meg, akkor kivégzik a túszokat. Garber felügyelő feladata, hogy a határidőn belül teljesítsék a feltételek...

A film a 70-es évek egyik leghíresebb krimije volt. Ráadásul a kor egyik legnagyobb színészével, az Oscar díjas Walter Matthauval a főszerepben. Sajnos az öregtől csak a Dennis, a komisz című filmet láttam, ami valljuk be nem éppen a karrierjének a csúcsát jelentette.
Mellette sajnos a többi színész eléggé el volt maradva. Egyiküknél se láttam olyan színészi játékot, ami illett volna a filmhez. Erre a szinkron is rátett egy lapáttal, mert Garberen kívül, mindenkinek irritáló volt a hangja, ezáltal még inkább unszimpatikussá váltak a színészek. (úgyhogy, aki ráveszi magát a film megtekintésére az mindenképpen eredeti nyelven nézze!)

Maga a történet remek volt, de a film összességében nem fogott meg. Ez bizonyára az miatt volt, hogy a 70-es években az embereknek az ingerküszöbe sokkal alacsonyabban volt, mint manapság. Tehát mai szemmel nézve nem mondanám, hogy a feszültség a plafont verdeste volna. Minden bizonnyal, ha régen néztem volna meg, akkor sokkal nagyobb élményt nyújtott volna a film.

Ha mindent egybeveszek, akkor azt mondom, hogy színtelen, szagtalan, de mégis jó film volt. Egyszer mindenképp érdemes megnézni.
6,5/10

Ezentúl nem csak itt, hanem a facebookon is figyelemmel követhetitek a blogot. Ráadásul a facebookon, trailerek útján több információval is tudok szolgálni az új filmekről. 

Ha tetszik a blog, akkor bátran Likeoljatok  ;)

http://www.facebook.com/SupernaturalMovies

A filmet nem más, mint Alain Resnais, a Francia újhullám egyik kiemelkedő alakja rendezte. Tőle olyan műveket láthattunk még többek között, mint a Tavaly Marienbadban, vagy A háborúnak vége stb. A Szerelmem, Hiroshima az első nagyjátékfilmje volt, melyben felhasználta a dokumentumfilmes tapasztalatait is. Eredetileg dokumentumfilmnek indult az egész alkotás, de ezt az ötletet később elvetette, bár így is kapunk egy kis ízelítőt az eredeti ötletből, néhány bevágott eredeti felvétellel.

A történet egy francia nőről szól (Emmanuelle Riva), aki viszonyt kezd egy japán építésszel (Eiji Okada) Hiroshimában, ahová egy filmforgatás miatt érkezett. Kettejük között szerelmi viszony alakul ki, de ez nem minden, mivel a szerelem mellett a háború borzalmainak felidézése, rendkívül mély érzelmeket és emlékeket vált ki Elleből....

Mit ne mondjak, a film rendkívül jól kezdődött. Az első perctől kezdve lebilincselő látvány fogadott, melyet a megbotránkoztató képsorok, illetve a drámaiasságot fokozó zene jelentett. Rendkívül jól ötvözték az eredeti képeket a filmmel, ráadásul ehhez tökéletesen asszisztált a fekete-fehér kombináció is. Emellett a háttérben megszólaló női hangon is érezni lehetett a Hiroshimában történt borzalmak súlyát.
Ez sajnos 30 percig tökéletes is volt, de utána rohamosan esett a filmélmény számomra. Unalmasnak és vontatottnak éreztem az egész produkciót.

Valamiért eddig nem sikerült megbarátkoznom a francia újhullámmal és teljes mértékben azt kaptam, amit vártam. Pedig a film eleje kellemes meglepetés volt számomra, de utána megváltozott minden. Talán még nem jött el az ideje annak, hogy teljes mértékben értékelni tudjam ezeket a filmeket. Pár év múlva lehet, hogy másként látnám a dolgokat.

5,5/10

8.02 What’s Up, Tiger Mommy?

Mrs. Tran csatlakozik Samhez és Deanhez – Kevin (vendégszereplő Osric Chau) rábeszéli Samet (Jared Padalecki) és Deant (Jensen Ackles), hogy találkozhasson az anyukájával (vendégszereplő Lauren Tom), és megnézhesse, jól van-e. Amikor megérkeznek, észreveszik, hogy Crowley (vendégszereplő Mark Sheppard) és a démonai körbevették az asszonyt, ezért kiszabadítják, és magukkal viszik, hogy megtalálhassák a táblát. Ám hamarosan rá kell jönniük, hogy Kevin nem viccelt, amikor azt mondta, hogy az anyukája erős akaratú nő, miután megpróbált kiállni Crowley ellen.

forrás: www.cwtv.com

A következő remek kritikát Faust, a Madridista.hu egyik szerkesztője küldte a blognak. Köszi! :)

Cosmopolis

Ezt is megértem, megérkezett a magyar felirat, végre megnéztem.

Anno, amikor megérkezett az első teaser, majd a trailer, iszonyatosan örültem, hiszen úgy tűnt, Cronenberg visszatért régi önmagához, akit valamikor az eXistenZ után ottfelejtett valahol a padláson. Aztán megérkeztek az első kritikák Cannesból, és eléggé lelohadt a kedvem a filmmel kapcsolatban, hiszen 10-ből 7 ember úgy lehúzta, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A filmet megnézve meg is értem.

Szóval a fogadtatás igencsak negatív volt, de azért olvastam pár pozitív véleményt is, és közben magyarul kiadták a film alapjául szolgáló, Don LeLillo által írt könyvet is, nagyon nehezen tudtam magam rávenni, hogy ne vegyem meg (most már nincs ilyen problémám, mer' nincs pénzem), mert a filmet akartam először látni. A stáblista lepörgése után két dolog egészen biztos: a film rohadtul tetszett, de muszáj lesz elolvasnom a könyvet hozzá. No, nem mintha bánnám.

A legtöbb kritika magát a stílust, a tempót érte. Az alapmatéria anno elég nagy kultuszkönyv lett, már-már profetikus módon jósolta meg a közelgő pénzügyi válságot, és az egész kontinensen haldokló kapitalizmust, viszont a tartalma mellett a formája is "megfilmesíthetetlennek" minősítette: az egész könyv nem áll másból szinte, minthogy a főszereplő ül atombiztos, ultramodern limójában, és a dugóban ülve (alapszituáció: New Yorkba látogat az amerikai elnök, aki ellen hatalmas utcai tüntetések alakulnak ki, emellett egy híres rapsztárt is éppen temetnek. Eredmény: városszerte hatalmas káosz, pánik - és forgalmi dugó. A főszereplő, a fiatal, életunt, zseniális szellemi képességekkel (látnoknak is hívják a "szakmában") megáldott multimilliárdos ebben a káoszban határozza el, hogy átviteti magát a város másik végében lévő fodrászszalonba, levágatni a haját) különböző, a cégénél dolgozó emberekkel folytat diskurzusokat a pénzügyi és a morális világ összefüggéseiről, és egyéb témákról.

A filmbe ezt egy az egyben átvitték: szinte az egész alkotás egy hosszú dialógfüzér, mely néhol egészen elmés és érdekes, máshol meg valljuk be: érthetetlen és unalmas. Legalábbis elsőre. Számomra így volt, hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig getteltem a pointot, párszor vissza is tekertem, mert nem értettem, miről beszélnek.

Szóval abszolút megértem a lehúzó kritikákat, de le kell szögeznem, nekem baromira tetszett a film. Az egésznek van egy egészen különleges, engem egyből berántó hangulata, ami nem eresztett el egy pillanatra sem. Nagyon tetszett a dialógok többsége (még ha néha nem is értettem teljesen, miről van szó), nagyon tetszett a limóban uralkodó nyugodt, már-már stilizált légkör, és a kinti őrjöngő indulat és tömeg ütköztetése. A zene egészen kiváló, bár Cronenbergnél abszolút szokatlan hanghordozású. A fényképezés profi, és néhol - ez sem volt soha jellemző a direktor úrra - egészen hosszú beállításokkal dolgozik a film, sokszor percekig nem vágnak. Ez csak akkor szokott probléma lenni, ha a színészek nem állnak a helyzet magaslatán, de szerencsére ez itt nem így van.

Igen, elérkeztünk a film egyik legsarkallatosabb pontjára, Robert Pattinsonra. Egyik Twilightot sem láttam, nem is akarom, az ipsét pedig csak a mittudoménemelyik Harry Potterben láttam szerepelni. Hatalmas kérdés volt a szakma és a közönség részéről is, hogy a khm...kevésbé tehetséges címkével felruházott fiatal színész miként fog teljesíteni egy olyan filmben, ahol szinte minden egyes képkockán szerepel (amúgy Pattinson félt is a szereptől, mert nem akarta az egész filmet elrontani, ám Cronenberg meggyőzte az ellenkezőjéről).

Pattinson baromi jó. Tényleg, nem tudok rá mást mondani, élmény figyelni a játékát.

Szóval elég nehéz néznivaló, a dialógok sokszor igen nehezen értelmezhetőek, és a tempó sem túl nézőbarát. Olyan, mint a devizaárfolyam. Hosszú percekig nem történik szinte semmi, egy fikarcnyit nem mozdulunk előre a sztoriban, aztán pár perc alatt annyi minden történik, hogy csak nézünk.

A sztori. Na a sztori az, amiről bevallom férfiasan, fingom nincs, miről akart szólni, de úgy érzem, ennek a filmnek nem is ez a lényege. Abszolút a dialógokra, és Eric karakterének fejlődésére, "felszabadulására" van felépítve az egész, egészen az utolsó 15-20 percig, ahol aztán jön a konklúzió. Nem spoilerezek semmit, de a film vége egyszerűen annyira...pozitívan "anyádpicsája!" kategória (szó szerint, a végefőcím felbukkanásánál az asztalra csaptam, és röhögve csóváltam a fejem), ami utoljára a filmográfiában szintén az eXistenZ-nél jelentkezett. Így befejezni egy filmet, zseniális...

Eleget ajnároztam. Bár nekem nagyon tetszett, és a pontszám is előkelő lesz, ha esetleg valaki kedvet kapna rá, ne csodálkozzon, ha élete egyik legrosszabb filmélménye lesz. Igyekeztem minden szemellenző nélkül nézni a filmet, de hogy sikerült-e? Nem tudom, remélem igen.

Nicely done, David. "I want a haircut."

8/10

Ha azt állítom, hogy Robert Zemeckis a legnagyobb, illetve a leghíresebb rendezők tartozik, akkor nem biztos, hogy nagyon túloztam. Olyan filmeket köszönhetünk neki, mint a Vissza a jövőbe trilógia, Forrest Gump, Roger nyúl a pácban vagy a Számkivetett. Egytől egyig remekmű az összes alkotás. Ezek ismeretében nagy reményekkel ültem a Temetetlen múlt című filmje elé, de egy kicsit csalódnom kellett benne.

A film nagyon hullámzó volt számomra, mert voltak részek, amik teljesen odaszegezték a tekintetemet a monitor elé, de voltak olyanok is, amiknél teljesen meguntam a filmezést. (Lehet velem volt a gond, lehet rossz volt az időzítés. Nem tudom :/ ) Pedig maga a storyval nem volt gond, sőt kifejezetten tetszett.

Egy magányos asszony (Michelle Pfeiffer) nem tudja mit kezdjen magával, mivel a lánya kollégiumba jár és a férje reggeltől estig dolgozik. Egy alkalommal viszont Claire furcsa hangokat hall a szomszédból, mivel semmi dolga nem volt, így utána járt a dolgoknak, hogy vajon mi lehetett az a fura hang. A szomszéd házaspárt látja meg, akik veszekednek. Ezek után hatalmába keríti egy gondolat, miszerint a férj megölte a feleségét és a közeli tóba dobta a holttestet. Az asszony kezd egyre jobban beleőrülni a dolgokba és ezt az aggódó férje is észreveszi már rajta. Ő azt hiszi, hogy a régi autóbaleset gyötri, ezért egy pszichológushoz küldi. Ott viszont érdekes tanácsot kap Claire....

A film egy kicsit lassan indult be, de egy bizonyos jelenet annyira megváltoztatja az egész film összképét, hogy az események nagymértékben felgyorsulnak és a feszültség is a tetőfokán lesz. Sajnos ez nem tartott számomra sokáig, mert viszonylag hamar leült a film ismételten. És a legnagyobb baj abból indult ki, hogy elkezdték betolni a sablon jeleneteket, amiket már mindenki ismert. Majd felvetődött a kérdés, hogy miért kell minden egyes helyiségben 98 tükröt tenni? Teljesen lerombolták a filmet ezzel az erőltetett dologgal.

Valahogy ezt Zemeckis most nem tudta rendesen kivitelezni. Kicsit mellényúlt, bár azt hozzáteszem, hogy nem egy elveszett film ettől függetlenül. Főleg, hogy remek színészeket láthatunk a képernyőn. Először is Michelle Pfeiffer kiválasztása egy jó döntés volt, mivel a játéka tetszett, emellett egy jó párost alkottak a hőn szeretett régészprofesszorunkkal, aki nem más, mint Indiana..... őőő Harrison Ford.

Tehát összességében azt kell mondjam, hogy egy korántsem tökéletes, de minőségi horror/thrillert kaptam. 6,5/10 pontot megér nálam.