A Gyilkosság világvége előtt folytatásában a Maia név alatt száguldó üstökös három hónappal és egy küszöbön álló globális katasztrófával közelebb került a Földhöz. A legtöbb ember már feladta a munkáját, az infrastruktúra és a közteherviselés még egy túlságosan közeli emlék, de a legtöbben már rájöttek, hogy nincs visszaút, bizonyos dolgok örökre elvesztek. A civilizáció alkonya hamarosan végleg sötétségbe borítja az emberiséget, de Hank, a világtörténelem utolsó nyomozója továbbra is teszi, amihez ért, mert titkok egészen addig lesznek, amíg az utolsó ember is bele nem fullad majd a hamuba. Három hónap maradt hátra a becsapódásig, elérkezett a Végső ígéretek ideje.

Egész héten arra vártunk, hogy végre megint hétfő legyen és kiderüljön, vajon tényleg olyan pörgős, feszes és brutális lesz a hetedik évad, mint ígérték. Mert valljuk be, az első rész igazából csak arra volt jó, hogy a nézők számára letisztázzák a sorozat jelenlegi konfliktusait, ehhez mérten gyakorlatilag az összes történetszálat belezsúfolták egy részbe, de a történet előmenetelének szempontjából nem sok érdemleges történt. A második részben viszont nem csak, hogy valóban tovább halad a történet, de a lezárásról alkotott eddigi elképzeléseink is merőben megváltoznak. SPOILERES ÍRÁS!

Fábri Zoltán filmje, a Körhinta, Magyarország nehéz politikai háttere ellenére is képes volt megreformálni a hazai filmipart, és újra felhelyezni azt Európa filmes térképére. Soós Imre, a férfi főszereplő mellé - aki a Lúdas Matyival már 1949-ben berobbant a köztudatba – a Színművészeti Főiskola akkor még ismeretlen elsőéves hallgatóját, Törőcsik Mariannt szerződtették, akinek kiválasztását hosszas casting előzte meg, ám ami az 1956-os debütálást követően történt, az maga a történelem. A filmet elismert hazai és külföldi rendezők éltették, a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölték, és a Mariann nevet immáron elhagyva (Jászai Mari után szabadon), megszületett Törőcsik Mari, akit maga Truffaut emlegetett egy lapon a legnagyobb színésznőkkel. Miben áll tehát a paraszti közegbe ágyazott Rómeó és Júlia történet nagyszerűsége?

A zseniális rendező legújabb filmje a második világháború egy olyan sorsfordító eseményéről szól, mely hadászati szempontból abszolút vereség, és csak a németek máig vitatott döntése miatt lehetett a végkimenetele az, ami. Az úgynevezett dinamó hadművelet során katonai és civil összefogással háromszázezer sarokba szorított brit katonát menekítettek ki a francia partokról, azaz az angol haderő nagy részét. A katonai és civil összefogással lebonyolított kétségbeesett akció során már a puszta túlélés is győzelemnek számított. Ezt Churchill és az akkori sajtó ki is használta, hogy aztán a "diadalon" felbuzdulva, szövetségeseik oldalán újult erővel győzhessék le a németeket.

Luc Besson az egyik legérdekesebb rendező a filmtörténelemben. Rendezett már olyan klasszikusokat, mint a Léon, a profi, a Nikita vagy a Malavita, de olyan borzalmas vagy felejthető alkotásokat is, mint az Arthur és a villangók, az Angel-A vagy a Lucy. Előbbiek inkább pályája első, utóbbiak pedig második szakaszába sorolhatóak. A törés valahol Az ötödik elemnél következett be, amit egyesek korszakos mesterműnek, mások idegesítő fércműnek gondolnak. Új rendezése, A Valerian és az ezer bolygó városa pedig legalább olyan, ha nem, még inkább megosztó lesz.

Nagyjából három év telt el azóta, hogy úgy jöttem ki egy moziból, hogy a látottaknak sikerült maradéktalanul a hatásuk alá vonniuk, és elejétől a végéig ott is tartaniuk. Ilyesmi azért nem történik minden nap sőt, sajnos egyre ritkábban. Nem olyan nehéz kitalálni, az Interstellarról van szó. Nolan film, ahogy most ez is. A Dunkirk a második alkotás az utóbbi egy hónapban, amit körberajong a sajtó (mert ettől odalesznek, efelől semmi kétség), de ha a Nyomd, bébi, nyomd abba a szerencsétlen helyzetbe kerülne, hogy véletlenül Nolan filmje mellé tennék, Bébi ott maximum a kávét főzhetné. Cukor nélkül, kis tejjel, köszönjük. A Dunkirk ugyanis maga a döbbenetes, varázslatos, utánozhatatlan moziélmény.

Teljesen érthető módon elképesztő várakozás előzte meg a Trónok harca hetedik évadát, ezúttal a megjelenésre ráadásul több, mint egy évet kellett várniuk a rajongóknak. SPOILERES írás következik!

Mikor leülünk egy film elé, mindig valamilyen előítélettel tesszük azt. Vagy a színészek korábbi szerepei vagy a rendező személye lesz biztató (vagy épp elrettentő). Noah Baumbach 2005-ös filmjénél viszont kifejezetten örültem, hogy a rendező nevére csak a film végi stáblistán figyeltem fel. Noha a 2012-es Frances Ha remek kritikai visszhangnak örvendett (ha valakinek tényező, Tarantino éves top 10-es listáján is szerepelt), megtekintését finoman szólva csalódásként éltem meg és a pár hónappal ezelőtt látott Amerikai álomlány sem győzött meg arról, hogy magamba kéne erőltetnem a rendező további alkotásait, A tintahal és a bálna után viszont elbizonytalanodtam.