Azért szeretem a távol-keleti filmeket, mert képesek egészen egyedi látásmóddal elmesélni szokatlan és különleges történeteket. Gondoljunk csak a Boonmee bácsira vagy a Csak Isten bocsáthat megre. Ugyan a Pop Aye különlegességét tekintve beleillik ebbe a mintába, de a Sundance-t is megjárt szingapúri gyöngyszem története ismerősebben hat, illetve jóval könnyedebben is van elmesélve, mint az előbb említett művek és kicsiknek, nagyoknak egyaránt kellemes filmélmény lehet.