Hull a hó, a kandallóban ropog a tűz, és még a puncsos tál sincs kiürülve, bár utóbbi állapot nem lesz tartós, mert a kanadai lánykollégium lakói bizony isznak, mint a gödény. Hogyan máshogy is ünnepelhetnék a karácsonyi szünet beköszöntét? Volt kitől inspirálódniuk, az igazgatónő ugyanis egy tipikus vénlány, aki nem mellesleg zugivó, és az egész lányotthon egy hippi szellemben fogant klubházra hajaz, ahol már a belépést követő első lélegzetvétel után bódult leszel. Nem csoda, hogy az őket zaklató, hol Darth Vader, hol pedig Donald Kacsa orgánumán megszólaló telefonbetyár trágár zaklatásait lazán félvárról veszik. Barb (Margot Kidder), aki mindőjük közül a legmocskosabb szájú, és a legtöbb alkoholt döntötte magába, el is küldi a bánatos francba. Később persze csúnyán végzi, hiszen mindez az egyik első slasher filmben játszódik le.

1978 novemberében óriási zavar támadt az Erőben. Mintha milliók sikoltottak volna fel, aztán hirtelen csend lett... A Halálcsillag ismét lesújtott volna egy békés bolygóra? Vagy rajtaütöttek a Lázadók bázisán? Nem, dehogy, még ennél is rosszabb dolog történt. A tévé műsorra tűzte a Star Wars Holiday Specialt. Ez az ünnepi időszak kezdetére időzített elbaltázott próbálkozás a bizonyítéka annak, hogy nem új keletű dolog a spin-off a franchise-on belül. A film nagyrészt a vukik bolygóján, a Kashyyykon játszódik, ahol Chewbacca családja épp az Élet Napját - ami kábé olyan, mint nálunk a karácsony - készül megünnepelni. A ház ura persze ezúttal sincs otthon, helyette Solo haverjával járja a világűrt még ilyenkor is. Miután jobban megismerjük a családját érthetővé fog válni, hogy miért teszi ezt.

Mikor egy film olyan osztatlan, egyöntetű kritikai sikert ér el, mint ez a régi vágású, modern köntösben tálalt western, az sokakat kíváncsivá tesz. David Mackenzie kiváló színészektől hemzsegő, morális kérdéseket feszegető filmjét néztük meg.

Szeretet

Egy szerettünk elvesztése, legyen az apuka, anyuka, testvér, barát vagy esetleg gyermek, egy olyan tragédia, amit nem igazán lehet szavakkal leírni. Nem lehet rá felkészülni még akkor se, ha súlyos betegség vagy a kor már-már felhívná a figyelmedet, hogy készülj, mert bármikor bekövetkezhetek. Ez egy olyan érzés, ami mindenkit megvisel, függetlenül attól, hogy életvidám, magának való, önző és miegymás. Howard (Will Smith) is egy ilyen ember. Egy karizmatikus, életvidám forma, akit minden barátja és munkatársa szeret és tisztel. De olyan tragédia éri, ami teljesen megváltoztatja. Ami addig boldoggá tette, az most elkeseríti…amibe addig időt és energiát fektetett, az most feleslegessé válik...amiben hitt, az pedig csalódást okoz neki. A barátai és munkatársai (Edward Norton, Kate Winslet, Michael Pena) türelmesen, ám aggódva nézik barátjuk teljes leépülését. Ahogy telnek az évek lépéskényszerbe kerülnek, és ha Howard nélkül is, de fontos döntéseket kell meghozniuk. A cég jövője, ahol együtt dolgoznak, nem túl fényes, és mivel Howard a többségi tulajdonos, nélküle nagyon nehezen tudnak olyan szerződéseket megkötni, ami megmenthetné mindenki munkahelyét. Cselekvésre kell hát bírniuk a barátjukat, ezért előállnak egy ötlettel, ami abszurdnak hat ugyan, de semmiképpen sem lehetetlen. Mi történik akkor, ha elhitetik Howardal, hogy a szeretet az idő és a halál, válaszólnak a levelekre, sőt. Nemcsak, hogy válaszolnak, hanem mindezt személyesen teszik. Itt veszik kezdetét igazán a történet, amiben viszont nem mindig minden és mindenki az, aminek illetve akinek először látszik.

Az Assassin’s Creed a Zsivány Egyes mellett az év végi blockbuster szezon egyik legnagyobb várományosa. Azt már tudjuk, hogy a Star Wars történet jól szerepelt. Nem tökéletesen, minden elvárásnak lefeküdve, de nagyon jól. Az Assassin’s Creed nyilván nem képes ilyen monstrummal felvenni a versenyt, mondhatni semmilyen szinten, viszont kényelmesen elúszkálhat annak farvizén, becserkészve a lemaradókat. És innen megmondom, hogy ha nem is maradéktalanul, de a nagy valószínűség szerint fanyalgó kritikák ellenére ez jószerivel sikerülni is fog neki.

Ha úgy érzed, hogy az elmúlt években vagy hónapokban, a rendszeresen közreadott cikkekkel adott neked valamit a Supernatural Movies csapata, és ezért cserébe te szívesen hozzájárulnál a blog építéséhez, akkor most itt a lehetőség. Az alábbi kérdőív kitöltésével segítesz nekünk, hogy a jövőben hatékonyabban tudjuk fejleszteni a blogot, esetlegesen új utakat találjunk, a régebbieket pedig megerősítsük. Más részről itt az ideje, hogy véleményt nyilváníts, egyet érts, ellenkezz, vagy akár kiossz minket. Ha mersz.

Jacob Benjamin Gyllenhaal néven született 1980. december 19-én Los Angelesben. Apja rendező, anyja forgatókönyvíró volt, nővére pedig szintén színész. Első szerepe az Irány Colorado!-ban volt 1991-ben, majd 10 évvel később sikerült feltűnnie, mikor eljátszotta a címszereplőt a Donnie Darkoban. A térképre viszont 2005-ben tette fel magát, amikor a Túl a barátságon című film mellékszerepéért Oscar-díjra jelölték. Jó barátságot ápolt filmbéli társával, az azóta elhunyt Heath Ledgerrel, akinek a fia az ő keresztgyereke. Ma már javarészt mindenki ismeri a nevét, a legnagyobb rendezőkkel dolgozik együtt, generációjának legjobb színésze. Nagyon erős filmográfiát tudhat a magáénak és még nincs túl a zeniten. Folyamatosan forgat, legközelebb a Life-ban láthatjuk. Addig is nézzük meg melyek voltak eddigi karrierje legjobb filmjei.

10. Mélyütés és Forráskód

Nem, nem és NEM! Továbbra sem értem, hogy miért van még mindig kereslet az olyan horrorfilmek iránt, amik semmit, de tényleg semmit nem nyújtanak azon kívül, hogy a hirtelen zajoktól kicsit megugrassz a székedben. Mert hát megugrik az ember, ha hangosan nézi a filmet és hirtelen a semmiből egy éles hang tör elő a hangszórókból. David F. Sandberg filmje pénzügyileg hatalmas siker lett, pedig rém elcsépelt már az, amit átadott nekünk.