Két éve Reisz Gábor diplomafilmje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan az aktualitásával, őszinteségével, valamint egyedi humorával gyorsan a kritikusok és a közönség kedvencévé nőtte ki magát, s boldogan állíthatom, hogy VAN valami jó magyar film a mozikban. Tudniillik Hajdu Szabolcs önreflexív humorával átitatott családterápiája a maga autentikusságával, realisztikusságával és jellegzetesen magyaros mentalitásával bőven rászolgált a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál nagydíjára.

Mindannyian szeretjük a meséket a hősökről, a szörnyekről és a természetfeletti lényekről. Na, de mit tennénk akkor, ha az általunk hallott történetekről kiderülne, hogy nem csupán kitalációk, mégis van valóságtartalmuk-ráadásul nem is kevés. Ransom Riggs könyv trilógiájának első kötetéből Tim Burton rendezett filmet. Vajon sikerült neki a vászonra átültetni azokat az összetevőket, amitől a trilógia olyan különleges?

A film felütése bizarr és zaklatott. Kislány számol egy sötét szobában, egy cicás képet bámulva, közben a helyiségbe egyre közelebbről hallható zajok szűrődnek be. Az ajtót aztán felfegyverzett katonák nyitják ki, akik a lányt tolószékbe kötözik, majd betolják egy terembe, hogy tucatnyi hasonló sorsú társa mellett egy különös kémiaórán vegyen részt. Te meg csak ülsz és nézel, mert a látottak máris beszippantottak, és ha nem tudnád, hogy egy zombifilmre váltottál jegyet, akkor az elején lehet, hogy le sem esne, hiszen annyira szokatlan ez az expozíció.

Szokatlan, újszerű és mindemellett jó. A műfaj rajongói pedig végre elégedetten dörzsölhetik össze a tenyerüket.

„Minden út Rómába vezet!”

Felmerülhet a kérdés, hogy hova tovább, amikor egy adott dologban - film,- vagy játékszéria - sikerült feljutni a csúcsra. Az Ubisoft 2009-ben a lehető legmagasabb pontját mászta meg a gamer világnak, amikor kiadták az Assassin's Creed 2-t, majd kimaxolták a játékban rejlő potenciált. Ám, ahogy az lenni szokott, a siker hatására új célokat kellett kitűzniük a fejlesztőknek, amik azt eredményezték, hogy elkezdtek szállingózni a folytatások. Először a Brotherhood, majd a Revelations, és így tovább.

Füstfelhőbe burkolózó tűzpiros autó, melyre mintha egy baljóslatú fekete madár épp lecsapni készülne. Valahol egész biztos találkoztam már ezzel a borítóval. Ám az emlékek, mint tudjuk makacs és képlékeny dolgok. A díjnyertes író, Benyák Zoltán legújabb regénye is erről szól. Meg a halálról.

Nem mindig sikerül egy adott műfajban alkotó írónak megugrani, hogy egy általa bejáratlan területen, merőben más stílusban, netán több zsáner elemeiből építkezve hozzon létre valami újat és egységeset, ami nem szédül bele a műfaji keveredésbe. Robert J. Sawyer ezzel a kötetével a science fiction egy olyan alműfajára tévedt, ahol vele együtt az éjfekete noir és a kemény bűnügyi történetek isznak egy asztalnál, a pultnál pedig olyan nagyágyúk mérik a piát, mint Richard Morgan, Philip K. Dick, vagy Alfred Bester, A Halál a vörös bolygón azonban ügyesen és rendkívül szórakoztató módon lavíroz a zsánerek között, és végül tévedhetetlenül betalál. Fosszíliák, korrupt zsaruk, gyönyörű nők. Üdv a Marson!

Here we go

Nem tudom ki, hogy van vele, de én személy szerint szeretek a youtubeon végigjátszás videókat nézni. Még akkor is, ha teszem azt már végigvittem az adott játékot, mivel nagyon érdekel, hogy azoknál a szakaszoknál, amik rám hatással voltak, hogy negatív, hol pozitív értelemben, azok a youtuber gamerektől mit vált ki. Vajon ők is kifakadnak? Esetleg vinnyognak a röhögéstől? Sokan persze már akkor sem látják értelmét egy ilyen videó megnézésének, ha nem játszott az adott játékkal, mert baromságnak, felesleges időtöltésnek tartja. De szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy hatalmas rajongótábora van az ilyen csatornáknak. Magyarországon az egyik ilyen hatalmas népszerűségnek örvendő csatorna, a TheVR.

TheVR „Jani vagyok” Jani és The VR „Janibazdmeg” Pisti egy évek óta jól működő, és fokozatosan egyre nagyobb rajongótáborra szert tevő csatornát építettek fel olyan profi módon, hogy azt nagyon sokan megirigyelhetnék. Nemcsak, hogy sokrétű az ízlésük, és ennek köszönhetően rengeteg embert bevonzanak, és nem válnak rétegcsatornává, ahol csak RPG-t vagy csak FPS-t játszanak, hanem bizony minden játékos megtalálhatja a maga számításait. Jó, sportjátékokkal nem szoktak nagyon játszani, csak ha kéri tőlük valaki, de ettől még elmondható, hogy a srácoknak remek ízlésük van, és ezt szeretik is megosztani a közönséggel. És ez a megosztás az, ami az egyik legnagyobb fegyverük. A humoruk, az előadásmódjuk és a játékokba való beleélésük elképesztő pillanatokat szülnek, és ennek köszönhetően én, a néző, bizony még jobban beletudom magam élni a történésekbe. Pistinél élvezet nézni, ahogy játszik egy horror játékkal tekintve, hogy nagyon parás, és bizony néha a legkisebb neszre is képes akkorát üvölteni, hogy az ember inkább attól ijed meg, nem pedig attól, amit a játékban látott. Janinál pedig nagyon szeretem, amikor egy nyomozós, thriller szerű játékkal játszik, és szinte eggyé válik azzal a karakterrel, amit irányít. A Jani VS Pisti videóik, amikor egymás ellen játszanak, pedig zseniálisak, minden perce élvezet. És természetesen, ahogy az a nevükből is kiderült, VR játékok tömkelegével is játszanak, és ha jól emlékszem az egyik vlogjukban meg is említették, hogy annak idején csak is emiatt indították el a csatornát, ami aztán végül túlnőtte magát és tart ott, ahol jelenleg tart. Amit még ki kell emelnem velük kapcsolatban, hogy a végigjátszások alatt törődnek is a közönséggel, tehát ha valaki nem beszél annyira jól angolul, akkor a fontosabb információkat rendszeresen lefordítják nekünk, és megmagyarázzák, hogy bizony mi miért van.

Mindent összevetve kijelenthető, hogy az odaadás, a jófejség, a humor az igényesség jellemző rájuk minden téren. Még ha fáradtak és kimerültek is, szeretnek adni, törődnek a közönséggel, minden igényünket kiszolgálják, és ennek is köszönhetik, hogy több milliós (igen, milliós) rajongó táboruk van, és Magyarország egyik legnépszerűbb YouTube párosa lettek az elmúlt évek során.

A Harry Potter sorozat után érdekes vállalkozásnak tűnhet egy újabb tinikkel foglalkozó trilógia, főleg úgy, hogy itt is minden egy mágikus egyetemen kezdődik. Lev Grossman mégis megpróbálkozott egy másik szemszögből megközelíteni a témát. Lássuk az első rész, A varázslók elolvasása után, mennyire járt sikerrel.