Rövidfilmről még nem nagyon írtam, de Wes Anderson, Hotel Chevalier című 13 perces alkotása megér pár szót. Anderson munkássága nem ismert számomra, pedig már többször is szemezgettem a Fantasztikus Rókaúr és az Utazás Darjeelingbe című filmjeivel, de végül egyikre se került sort. Viszont a rövidfilmje után másként állok a dolgokhoz, és mihamarébb pótolni szeretném 1-2 filmjét, mert láthatóan érti a dolgát, hisz 13 percbe rendkívül sok mindent bele tudott sűríteni. Kaptunk drámát, nosztalgiát és romantikus szálakat is. 

A történet egy férfiről szól, aki hotelben tölti az idejét, a nemrég történt szakítása miatt. Ugyanakkor a bánatos férfinak nem kell sokat várnia, hisz az ex-e egyszer csak betoppan a hotel szobájába és teljesen felforgatja az addigi állapotot…

A rövid játékidő alatt 2 neves színészt (az egyik mindenképp) is megismerhetünk. Nevezetesen Jason Schwartzman-t, aki Anderson egyik kedvenc színésze, hisz a legtöbb filmjében főszerepet kap, a másik meg Natalie Portman, akit nem hiszem, hogy különösebben be kéne mutatnom, bár a filmben mutatott játéka miatt érdemes pár szót ejteni róla, mert legyőzte a legnagyobb gátakat, és teljes mértékben megmutatta magát a kamerának, ami eddig nem volt jellemző rá.

A színészek után a kisfilm legszembetűnőbb jellemzője a hangulat volt. A képi világ a zenével karöltve egy elképesztően jó atmoszférát varázsoltak a filmvászonra. A nagybetűs Párizs hangulatát adta át, amelyet az emberek többsége mesélni szokott, amikor elutazik a francia fővárosba. Utoljára ehhez fogható hangulatot, Woody Allen, Éjfélkor Párizsban című alkotása tudott átadni.

Összességében tetszett a mű és ilyenkor döbbenek rá, hogy egy 10-15 perces film is tud meglepetést okozni. Érdemes néha megtekinteni párat.
7/10

Steven Spielberg a kedvenc rendezőim egyike, ezért mindig örömmel kapcsolom be a filmjeit és a legtöbb esetben, egy elismerő karlendítéssel fejezem be őket. Olyan mesterműveket láthattunk tőle, mint az E.T., a Jurassic Park vagy a Ryan közlegény megmentése. Ugyanakkor az említett filmeken kívül, még megannyi kiváló alkotást adott a számunkra, bár kétségkívül ő is mellé tud lőni, például az olyan filmjeivel, mint a Világok Harca vagy a trilógiától messze elmaradó Indiana Jones 4. része. Rendezői nagyságát az is bizonyítja, hogy a számára idegen témában, az animációs filmek világában is megállta a helyét. Ha Oscar jelölést nem is, de egy Golden Globe díjat azért bezsebelt a produkcióval.

Az előzmények: Spielberg egy kívánságot teljesített, amikor elővette Georges Prosper Remi, ismertebb nevén Hergé, legismertebb és legjelentősebb munkáját a Tintin kalandjait. Ugyanis a képregényíró a halála előtt kijelentette, ha valaki megfilmesíti a művét, akkor Spielbergnek örülne a legjobban. A kijelentés után nem kevesebb, mint 28 év telt el, de a film elkészült, és Tintin a kutyájával együtt ismét kalandra indult.

A mostani kalandja során, Sir Francis Haddock elsüllyedt hajója után kutat, mely a hírek szerint rengeteg kincset rejtett magában. Tintin az útja során kénytelen barátságot kötni Sir Francis utolsó leszármazottjával, Haddock kapitánnyal, mert csak együttes erővel képesek megfejteni a rejtélyt és legyőzni az ellenséget. Az expedíció alatt a szárazföldön, vízen, sivatagban és a levegőben is megjárják a poklot, de a hitüket sosem veszítik el…

Az animációs filmek mindig is közel álltak hozzám, és amikor elkezdek nézni egyet, akkor tekintetemet elsődlegesen, mindig a kidolgozásra irányítom. Most is ezt tettem és nagy meglepetésre egy óriási látvány fogadott. Spielberg és csapata hatalmas energiákat ölhettek az animációk létrehozásába, mivel sok esetben realisztikus hatást láthattunk. Tehát a kivitelezés és a rendezés is remek volt. A filmben lévő karakterekre sem lehetett panasz, mert sokszínűek és szerethetőek voltak, ami egy ilyesféle filmnél szerintem nagyon fontos, mert a célközönség inkább a fiatalkorosztály. Ezeknek az információknak a tudatában azt mondom, hogy minden megvolt ahhoz, hogy a film a legjobb animációs filmek körébe tartozzon, de… és itt jön egy nagybetűs, DE. A történet szépen fel volt egy bizonyos pontig építve, aztán összedőlt, majd ismét emelkedni kezdett. Sajnos ez a hullámzó teljesítmény nem tett jót Tintinéknek. A játékidő közepénél a film teljesen más irányba indult el, és túlságosan komoly szeretett volna lenni, pedig semmi nem indokolta ezt a lépést. Az addigi feszültség eltűnt és nem tudtam, hogy mégis mit akar a film, de szerencsére az utolsó 30-35 percre ismét felpörgött az alkotás és egy remek befejezéssel örvendeztetett meg bennünket. Mindent belevittek, amivel nagyjából kitudták húzni a bajból. Akciók, poénok és remek jelenetek jellemezték ezt az időszakot, úgyhogy mindent egybevetve érdemes volt megnézni, de sajnos nem volt hibátlan. Spielberg ebben a műfajban is letette a névjegyét, tehát ajánlom a figyelmetekbe. 7,5/10

A német filmgyártás egy rendkívül érdekes része a filmtörténelemnek. Rengeteg minőségi filmet adtak nekünk az évek során, mivelhogy a filmjeik nagy részére a német precizitás a jellemző. Kivételek ugyanakkor mindig vannak, és ez az ő esetükben a vígjáték, illetve az akció műfajban mutatkozik meg. Példákat most nem akarok írni, mert biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott már ilyen filmekkel.

Florian Henckel von Donnersmarck, A mások élete című filmje az előbb említett precíz, minőségi alkotások közé tartozik. Témáját tekintve meg egy komoly történelmi drámáról beszélünk, melyben a rendező a 80-as évekbeli NDK-ba repít minket vissza. Az akkori vezetés és az állambiztonság elnyomja a művészeket, jelen esetben Georg Dreymant. Az államnak rendkívül pontos és hatásos megfigyelőrendszere van, amellyel a nemkívánatos személyeket tökéletesen letudják leplezni. Gerd Wiesler századosnak pont egy ilyen feladata van, melyben Dreymant és az élettársát kell megfigyelnie. A feladat során viszont Gerd nagyon sok mindenre rádöbben…

Megmondom őszintén, maga a film nem igazén tetszett, pedig a rendezés kiválóra sikeredett. Emellett a színészi játék is, Ulrich Mühével az élen remek volt. Aztán folytatva a jó sorozatot, a díszleteket is meg kell említeni, mert fantasztikusan ábrázolták az akkori időket. (Nem is tudom, hogy láttam-e már olyan filmet, amiben Barkasok, Trabantok és Wartburgok járták az utcákat.) Tehát minden megvolt ahhoz, hogy magas pontszámot adjak a filmre, de valahogy a történet nem fogott meg, ami talán az extrém lassúság miatt volt. Ez számomra most rossz irányba vitte a filmet, holott biztos vagyok benne, hogy pont ez miatt szeretik sokan.

Ha összegezni akarom A mások élete című filmet, akkor egy igazi német minőségi alkotás, de az én szememben nem hibátlan. Viszont a sok pozitívum miatt nem tudom lehúzni úgyhogy 7/10-et mindenképp megérdemel.

Biztos vagyok benne, hogy minden ember elgondolkodott már, hogy milyen lesz a világ 10-20-30 év múlva. Nagy valószínűséggel a többség a rosszat és a kilátástalan helyzetet látja. (szerintem) Mindenesetre Alfonsó Cuarón így látta és így írta meg a forgatókönyvet.

Azt a forgatókönyvet, melyben 2027-et írunk és a világot a globális meddőség veszélyeztette. Számítások szerint nagyjából 100 év volt vissza a teljes kihalásig, ráadásul az egész bolygón, Nagy-Britanniát kivéve, a társadalmi rendszerek egytől-egyig összeomlottak. A Britek is csak diktatórikus eszközökkel tudták fent tartani a rendet. Emellett nagy hangsúlyt fektettek a bevándorlókra, akiket nem akartak az ország terültén látni, ezért sok esetben erőszakot is alkalmaztak. Ebben a romlott világban kellett egy fontos feladatot véghezvinnie Theo Faronnak. A küldetése, hogy egy fiatal nőt kijuttasson az országból…

Cuarón 2006-ban nagyot robbantott ezzel a filmjével, mind a nézők, mind a kritikusok körében. Meg kell jegyezni, hogy nem volt könnyű dolga, hisz ebben az antiutópia témában már rengeteg film készült (Mad Max, Út, stb), de talán ennyire realisztikusan még senki nem vitte a filmvászonra. Már az elején észrevehettük, hogy megpróbál egyedi lenni a film, mivel az In medas res jelenséget láthattuk, miszerint a dolgok közepébe vágunk, és ezért is volt a feszültség az elejétől a végéig a magasban. Egyszerűen nem kellett felvezetni, mert tudtuk, hogy hol vagyunk, és mi történik abban a világban. A feszültséget a remek operatőri munka is fokozta, a kiváló kamera beállításokkal és fényképezésekkel, persze egy olyan szakmabeli embertől, mint Emmanuel Lubezki, el is várjuk a remek munkát. Korábban 2 Oscar jelölést is kapott a Kis hercegnő, illetve az Álmosvölgy legendája című filmekben végzett munkájáért.

No, tehát visszakanyarodva a film ábrázolásmódjához. A film egyik legnagyobb erőssége a díszletek és a jelmezek használata volt. Elképesztően precíz és valósághű volt minden, kezdve a graffitiktől, az épületektől egészen az emberek ruházatáig. Viszont, ha mélyebbre hatolunk, akkor láthatjuk, hogy minden megvan egy kemény társadalomkritikához, amelyben a realizmus játszott főszerepet. Ezt bizonyítja a sablon és giccsmentes hatásfokozók hiánya is.
A rendező megmutatta, hogy így is meglehet alkotni egy filmet.

Ha a színészeket is megemlítjük, akkor Clive Owen játéka mindenképp megérdemel pár sort. Először is remek választás volt a főszerepre. Másodszor rendkívül természetesen és könnyedén játszotta az átlagembert, akinek semmiféle extra szuperképessége nem volt, tehát könnyedén lehetett azonosulni a karakterrel.
Mellette a többiek hozták azt a szintet, amit a film megkövetelt. Owenen kívül, olyan sztárok is feltűntek a film során, mint Michael Caine vagy Julianne Moore.

Tehát mindent egybevetve a film mindenkinek ajánlott. Könnyen emészthető és egyáltalán nem túlmisztifikált. 8/10

(Ha nagyon bele akarnék kötni, akkor csak egy dolgot tudnék felhozni, mégpedig azt, hogy 1-2 jelenetnél túlságosan is hülyének nézték a mellékszereplőket.)

8.08 Hunteri Heroici

A képregények nem mindig viccesek – Castiel (Misha Collins) közli Sammel (Jared Padalecki) és Deannel (Jensen Ackles), hogy úgy határozott, ő is vadász lesz. Sam és Dean nincsenek annyira oda az ötlettől, de beleegyeznek, hogy segítenek kinyomozni egy ügyet, amit Cas talált, ahol szó szerint kiszakadt egy ember szíve a mellkasából. A fiúk felfedezik, hogy nem is egy furcsa haláleset történt a kisvárosban és mindegyikük képregényben történt elhalálozásra hasonlít.

forrás: www.cwtv.com

Charlie Chaplin nevét szinte mindenki ismeri a világon, ami nem is csoda, hisz elképesztő dolgokat művelt a filmvásznon. A legtöbb helyen a némafilmek koronázatlan királyként emlegetik, hisz rajta kívül senki nem volt ekkora hatással a nézőkre azokban az időkben. Ő volt az, aki sikert tudott elérni a hangosfilmek megjelenése idején egy némafilmmel. Ehhez nem kis tekintély, illetve tehetség kellett.

A most értékelt Modern idők című filmje az egyik legismertebb alkotása, és egyben a legutolsó némafilmje. Azt azért hozzá kell tenni, hogy hanghatásokat már itt is használt, ráadásul egy dal erejéig a hangját is halljuk. De ez csak részletkérdés a film kapcsán.

Csakúgy, mint a legtöbb filmjében, itt is egy csavargót alakít, de most egy jövőben játszódó elgépiesedett világban, ahol a gyárban végzett monoton munka miatt az őrültek házába kerül, majd a felépülése után egy utcai balhé miatt a börtönbe vezet az útja. Szabadulása után megismerkedik egy árva lánnyal, akivel egy éttermi ügy miatt ismételten a börtönbe kényszerül…

Chaplin filmjét 1936-ban mutatták be a nagyközönség számára és sokak szerint ezzel sikeresen le is zárta a némafilmes korszakot.
A film során rengeteg fordulattal találkozhatunk és ezek mellett megannyi poénnal is megfűszerezi az alkotást Charlie. A poénok mellett persze a drámai szálak sem maradhatnak el, amik színesebbé és komolyabbá teszik a filmet. A komikus részek miatt végignevethetjük a közel másfél órát, de közben erőteljesen érezzük a feszültséget is. A borzalmakat és az élet negatívumait is részletesen bemutatja, emellett remekül ábrázolja az akkori társadalmat is, tehát egy kisebb társadalomkritikáról is beszélhetünk.

Végül csak annyit mondok, hogy ezt mindenképp látni kell, mert egy filmtörténeti alkotás, ráadásul a kor legnagyobb színésze játszik nekünk. Mindent megtalálhatunk benne, mai egy jó mozihoz kell. Azt nem mondom, hogy bekerül a kedvencek közé, de egy hatalmas élményt, mindenképp okozni fog. 8,5/10

A horror paródia, mint műfaj már a 80-as, 90-es években megjelent és olyan klasszikus alkotások születtek, mint a Szörnyecskék, a Hullajó vagy a Tremors. A műfaj manapság is közkedvelt, és ezért Hollywood is előszeretettel gyártja az efféle filmeket. (Haláli hullák hajnala, Zombieland, Trancsírák)

A film története pofonegyszerű. Tucker és Dale a frissen vásárolt hegyi nyaralóban akarnak kikapcsolódni, de útközben összefutnak egy csapat egyetemistával, akik egy bizonyos félreértés miatt sorozatgyilkosoknak hiszik őket. Az egyik tanuló egy baleset miatt a hegyi házikóba kerül, majd a barátok mindent bevetve a lány megmentésére sietnek…

Az egész story alapja egy félreértés, mely a probléma forrása is egyben. Ehhez remekül asszisztáltak a filmben látható karakterek is a maguk hülyeségeivel. Tucker (Alan Tudyk) és Dale (Tyler Labine) igazi nagyvilági idióták, akiknek a szívük ugyan a helyén van, de láthatóan a 8 általánost sem járták ki. És ez az a dolog, mely a poénokat naggyá teszi. A sorozatos hülyeségekhez társul egy irreálisan nagy baromság is, melyre az életben nem számítanánk, de mégis megtörténik. Ráadásul az egyetemisták sem a legokosabbak, tehát egy hatalmas IQ harcot láthatunk, mely során hullanak az emberek.

Elia Craig rendezését dicsérni kell, hisz ez a film volt a legelső alkotása és a pontok alapján nagyon szépen helytállt a nézők szemében. A forgatókönyvírásban is részt vett és a kellően egyszerű történet miatt csak a poénokra kell figyelnünk. Ezért is lett számomra az év vígjátéka 2010-ben. 7,5/10

„Egész életemben, valami nagyra vágytam, valami nagyobbra, mint a többi anyaszomorító”

Burt Munro 1899-ben született Új-Zélandon. Már nagyon fiatalon vonzotta a gyorsaság, melyet először az apja egyik lován élhetett át, aztán pár év múlva már megismerkedhetett a gépjárművekkel is, és mint kiderült ez az új ismeret az egész életét megpecsételte. A háború után hivatásos motorversenyző lett, de a világválság sajnos őt is mélyen érintette, így egy darabig fel kellett adnia ezt a hóbortját, és egy motorboltba került.
1920-ban vásárolt egy Indian „Cserkész” típusú motort, mely az egész életét végigkísérte, majd együtt értek el sikereket és szereztek világhírnevet. Persze eredetileg a motor nem volt képes 60 mp/h-nál nagyobb sebességre, így át kellett építenie, amit természetesen saját kezűleg oldott meg a lakásában. A nagy álma, hogy a Bonneville-ben, évente megrendezett amatőr gyorsasági versenyen részt vegyen és beírja magát a történelemkönyvekbe. A siker nem maradt el, és 1967-ben egy máig meg nem döntött rekordot állított fel.

Roger Donaldson filmje által megismerjük ezt a fantasztikus embert, akinek nem létezett lehetetlen. Csak és kizárólag az álma lebegett a szemei előtt. Elképesztő kitartásról és lelkierőről tett tanúbizonyságot. Minden tiszteletem az övé!

No, de a filmről is ejtsünk néhány szót. A történet az első bonnevillei kalandjáról szól, amelyben megtudjuk, hogy honnan – hová, és milyen nehézségek árán sikerült eljutnia. Sajnos a forgatókönyv, mely valós eseményeken alapszik, igencsak elállt a valóságtól. Elég sok dolog másként történt a valóságban, ezáltal az egész film meseszerű lesz, ami persze nem lenne gond, ha nem egy életrajzi filmről beszélnénk. Mint film nagyon jó, de mint életrajzi film már nem egészen. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejteni, hogy minden egyes valós eseményen alapuló filmnél átírják egy kicsit a történetet az eladhatóság miatt, de itt egy kicsit soknak érzetem. Ettől függetlenül egy kellemes élménnyel lettem gazdagabb, úgyhogy nem fogom nagyon lehúzni. Főként azért sem, mert a Burtöt alakító Anthony Hopkins parádésan játszott. Megmutatta, hogy miért is szeretjük őt. Az egész filmben látszódott, hogy szívvel, lélekkel játszik. Tehát az egyetlen hiba mellett, inkább csak pozitív dolgokról lehet beszélni. Ezért is kell még kiemelnem a rendezést is, mert szerintem remekül lett felépítve a film. A zenét, illetve a megfelelő helyen használt feszültségbombákat is eltalálták, úgyhogy ez is rendben volt.

Összegezve azt mondom, hogy a film nagyon jó, de a műfajban láttam már jobbat is. Ha viszont a két kerekes témánál maradunk, akkor meg kell említenem a Skót kerékpáros című filmet is, mely szintén megtekintésre ajánlott. Az Indian 8/10

(A sportmúltam miatt az ehhez hasonló filmek mindig nagy hatást gyakorolnak rám, és ezért egy kissé elfogult szoktam lenni)

(Burt Munro)