8.06 Southern Comfort

Garth visszatér, hogy segítsen Samnek és Deannek egy ügy kapcsán – Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) egy gyilkossági ügyön dolgozik, mikor belefutnak Garth-ba (vendégszereplő DJ Qualls), akiről kiderül, hogy szintén az ő ügyükön dolgozik. Dean nem örül neki, hogy Garth vette át Bobby munkáját, de Garth rámutat, hogy Sam és Dean eltűnt egy évre, és valakinek meg kellett csinálnia. A srácok rájönnek, hogy egy “bosszúálló szellem” a felelős a gyilkosságokért, így meg kell találniuk a forrást, mielőtt az öldöklés újra kezdődne.

forrás: www.cwtv.com

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a mezsgye az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek és addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén.

Adsz vagy Kapsz!
Halloween-ra való tekintettel, egy olyan filmről írok, mely pont az említett ünnep napján játszódik. A film 4 rémmesét mutat be nekünk, melyben megismerünk egy sorozatgyilkos tanárt, megismerjük a Piroska és a Farkas című mesét egy kis átírással, majd egy helyi legendáról hallunk és végezetül egy öregember bűnhődésének lehetünk a szemtanúi…

A 4 történet egy időben és egy helyszínen játszódik, ezáltal néhol látjuk az átfedéseket, már-már Tarantinoi stílusban. (egy kis túlzással persze) A film legnagyobb sztárja az Oscar díjas Anna Paquin volt, akit a Piroska és a Farkas részeknél láthatunk a filmvásznon. Minden bizonnyal nem ez volt a legemlékezetesebb filmje, de itt nem is kellett úgy játszania, mint a Zongoraleckében. Anna mellett a többi szereplő, nem igazán volt ismert, úgyhogy nem nagyon kell mást megemlítenem, mert a játékuk nem volt kiemelkedő.
Összességében azt kell, hogy mondjam a film egy Halloween éjszakára tökéletes. Vígjáték és horror elemek is megtalálhatóak a filmben, emellett az ünnepi hangulatot is remekül átadja a díszletekkel és a jelmezekkel. Tehát erre az alkalomra érdemes betenni a lejátszókba, de azért nagy dolgokat nem kell várni a filmtől. 6/10



Halloween (1978)
1978-at írunk, tehát abban az évtizedben járunk, amikor a Slasher filmek betörtek a filmvilágba. Ezt a filmet is bátran lehet a műfaj úttörőjének nevezni.
A film rengeteg folytatást kapott már és persze a remake verziók sem kerülték el, de minden bizonnyal a leghatásosabb és legrémisztőbb a John Carpenter féle első rész volt.

A film története itt is Halloween éjszakáján játszódik. Ezen a napon szökik meg Michael Myers az elmegyógyintézet falai közül és veszi célba a szülővárosát, ahol egy maszk mögé rejtőzve szedi az áldozatait…

Carpenter nem elég, hogy megrendezte a filmet, de még megírta a forgatókönyvet és beállt zeneszerzőnek is, úgyhogy bátran lehet állítani, hogy ez a film szinte teljesen az övé. A zenéhez annyit fűznék, hogy a film elején rendkívül idegesítő tudott lenni, de a cselekmény folyása közben egyre jobban megszerette az ember, mivel mindig azt éreztette, hogy a gonosz most fog kiugrani valamelyik bokor mögül. Tehát a hatást remekül elérte és a feszültséget a plafonon tartotta. Mindent egybevetve a film remek szórakoztatást nyújt. Minden megvan ahhoz, hogy egy szuper horrort lásson az ember, mivel ha nem így lenne, akkor 30+ év után nem lenne téma a film. Egy igazi klasszikusról van szó. A filmben a színészek közül a legismertebb Jamie Lee Curtis volt, akit személy szerint nem nagyon bírok, de itt nem volt vele gond. Mellette, aki még ismertebb lehet a filmnézők számára az Donald Pleasence, akit a Nagy szökés vagy a Menekülés New Yorkból című filmekből is ismerhetünk. De, azért pár szót még megérdemel a főgonosz is, azaz Mike Myers. Pár szóval jellemezve azt mondanám róla, hogy szívtelen, erőteljes, rémisztő és titokzatos. A karakterében minden megvan ahhoz, hogy a horror történelem egyik legismertebb gyilkosa legyen.

Úgy,hogy összegezve a film tökéletes azok számára, akik Halloween éjszakáján egy jó horrorra vágynak. 8/10

8.05 Blood Brother

Benny segítséget kér Deantől – Miután Bennyt (Ty Olsson) súlyosan helyben hagyja néhány vámpír, Deant (Jensen Ackles) hívja segítségül. Dean azonnal otthagy mindent és a zavarodott Samnek (Jared Padalecki) azt mondja, “személyes napot” vesz ki. Benny elárulja Deannek, hogy a teremtőjét (vendégszereplő Patrick Stafford) keresi, Dean pedig egyből felajánlja a segítségét. Eközben több visszatekintést is láthatunk, mikor Benny Deannek és Castielnek (Misha Collins) segített a purgatóriumban. Sam arra használja az egyedüllétet, hogy felidézze, milyen volt Ameliával (vendégszereplő Liane Balaban). Amikor azonban a helyzet rosszra fordul, Dean felhívja Samet, és a segítségét kéri, aminek a következtében minden bonyolulttá válik.

forrás: www.cwtv.com

"Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szívünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát."
- Alfred Tennyson

2012-ben 50 éves lett a világ leghíresebb titkosügynöke, James Bond. Ez idő alatt 6 különböző színész ölthette magára ezt a megtisztelő szerepet és összesen 23 Bond filmet láthattunk általuk. Tehát egy hatalmas sikersorozatról beszélünk.Ezek után a cél nem is lehetett más, minthogy egy, a hírnévhez méltó filmet dobjanak a nézők elé. Ezt a tisztes munkát Sam Mendes-re, az Amerikai szépség című film Oscar díjas rendezőjére bízták. Meg kell, hogy mondjam, teljes mértékben helytállt. Megalkotta, a véleményem szerint legjobb Bond filmet (mondom ezt, úgy, hogy nagy hiányosságaim vannak), de minden bizonnyal a Craig Trilógia legjobb darabját. Pár hónapja, amikor megláttam a Skyfall trailerét, rájöttem, hogy meg kéne nézni a legújabb Bond filmeket. Ezt meg is tettem és a Casino Royal egyből feltett egy magas mércét, amit sajnálatos módon a Quantum csendje messze alulmúlt. Ezek után egy kicsit félni kezdtem, hogy egy trilógia 3. része mégis mit tud nyújtani. A trilógiákra általában az a jellemző, hogy az első rész meghatároz egy szintet és, ha azt a 2. rész alulmúlja, akkor már a folytatást is felesleges megcsinálni. Persze erre az általánosságra a Skyfall egy tökéletes cáfolat. És, hogy miért???

Mert szerintem egy tökéletesen megrendezett, remek storyval rendelkező alkotás, mely minden pontján magas szintet képvisel.
Nohát a történet. James Bond egy szupertitkos ügyön dolgozik Törökországban, ahol egy MI6 ügynököt támadtak meg, majd lopnak el tőle egy rendkívül fontos merevlemezt, amelyen az MI6-nek az adatai vannak rajta. Bond feladata a merevlemez visszaszerzése. De ekkor drámai fordulat történik, mely nagyban befolyásolja a történéseket. Előkerül M sötét múltja, Bondnak hűséget kell bizonyítani, és az MI6 bajba kerül. Mindezek mögött egy rendkívül veszélyes személy található.....

Mint már mondtam, a film remek, mert Sam Mendestől egy elképesztően jó rendezést láthattunk, melyhez az operatörők is remekül asszisztáltak. Fantasztikus képeket, illetve kamerabeállításokat alkalmaztak. Mindemellett a CGI is javította a látványt, mert a számítógépes effektek is remekül voltak kidolgozva.
Zeneileg is ezt a részt éreztem a legerősebbnek. A feszültséget remekül tudták fokozni.

A színészek közül már Craig-et sokat dicsértem az előző részek, miatt, úgyhogy itt nem nagyon térek ki rá. Lényeg, hogy ismételten remek Bond volt. Új szereplők terén nagyon örültem Ralph Fiennes-nek, mert remek színésznek tartom a jó öreg Voldemortot. De ennek a filmnek az egyik legnagyobb erőssége a gonosz Javier Bardem volt, aki zseniális alakítást nyújt. Nagyon erős karaktert kapott és a játéka még jobban átadta ezt az érzést. Ha hasonlítanom kéne valakihez, akkor Jokerhez tudnám, mert 1-2 jellemvonás őt idézte.

Aminek külön örültem, hogy tiszteletből vagy egy furcsa véletlen miatt ismételten láthattuk az Aston Martin DB5-öt. Ez a kis apróság is éreztette, hogy ez a film megpróbálja átölelni az elmúlt 50 évet. Apró kis dolgok ezek, de a film végére teljesen átértékelődnek. Ehhez hozzájárult egy drámai hangulat, majd 1-1 remek poén, komolyság és James Bond.

Összességében az év egyik legnagyobb meglepetését láttam. Nem voltak akkora elvárásaim vele szemben, mint mondjuk a Prometheusnál, Batmannél, Bosszúállóknál. Mert tudtam, hogy jók lesznek, de a Bond adta a legnagyobb meglepetést.
Mindenkinek merem ajánlani. Még azoknak is, akik nem láttak Bond filmet, azoknak is akik nem szeretik a Bond filmeket. 9/10

A német filmgyártás a 20-as 30-as években élte aranykorát. Nagyon sok kiváló filmet adtak ki, amik a mai napig egy nagyon magas minőségi szintet képviselnek. Többek között gondolok itt a Dr. Caligari vagy az M egy város keresi a gyilkost filmekre. Aztán a II. Világháború kis túlzással bedöntötte a Német filmgyártást, amit nem igazán tudtak helyretenni az évek alatt. Egészen a 70-es évekig kellett várni, hogy ismét felvirágozzon a német filmipar. De szerény véleményem szerint a csúcspont akkor jött el, amikor Wolfgang Petersen megalkotta a Tengeralattjáró című remekművet, amely a mai napig hatalmas sikernek örvend. A ma már 31 évesnek számító filmet a német precizitás és az amerikai sablonmentesség jellemzi legfőképpen.

A története egyszerű, de mégis nagyszerű, mert a film atmoszférája elképesztően komollyá teszi. Sok esetben egy több mint 3 órás filmnél feltesszük a kérdés, hogy minek kellett ezt ennyire elhúzni? Az alap cselekményszálhoz illene is ez a kérdés, de a Das Bootnál ez másként van. Itt ezt nem tudjuk feltenni, mert a film minden egyes képkockája információkkal bombáz bennünket. Tehát miről is szól a film? Nem másról, mint a hétköznapi katonák drámai életéről egy tengeralattjáróban. Betekintést nyerünk a katonák életébe és átérezhetjük a küzdelmeiket...

A film egy rendkívül komoly dráma. Az emberek mozdulatai teljes mértékben az életszerűséget sugallják. Semmi giccsparádé, ezáltal néha már olyan érzése is van az embernek, mintha egy dokumentumfilmet nézne. De ez még mindig nem a vége, mert az aláfestő zenét annyira jól megválasztották, hogy az ember a legtöbb esetben libabőrős lesz. Ehhez Jost Vacano mesteri operatőri munkája remekül asszisztált. Viszont a dicséreteket még mindig folytatnom kell, mert a  színészi játék sem maradhat el, megemlítés nélkül. Jürgen Prochnow, azaz Henrich Lehmann kapitány színészi teljesítménye elképesztő. Ez a film meg is hozta számára a világhírnevet, bár sajnálatos módon csak több-kevesebb sikerrel folytatta a karrierjét. Jürgen mellett még Erwin Leder, más néven Johann is remekül teljesített, de igazából senkire nem volt panasz a filmben.

Magyarul a film elképesztően jó. Nagyon nehezen lehetne belekötni, mert minden a helyén van. Rendezés, díszletek, operatőri munka, zene, történet, korhű ábrázolás stb. Tehát tipikusan az a film, amin az idő vasfoga nem igazán fog meglátszódni. 20-30 év múlva is bátran elő lehet venni és meg lehet nézni. Végezetül, aki szereti a tengeralattjárókat és a II. világháborús filmeket, ráadásul nem riad vissza a 3 órás filmezéstől, annak bátran merem ajánlani, mert csalódni biztosan nem fog. 10/10

2003-ban Rob Schmidt egy egész jónak mondható horror filmet dobott össze, melynek már az 5. része készült el az évek során. Az egész story lényege, hogy az erdő mélyén egy degenerált család lakik, akik az arra tévedő embereket lemészárolják. 
Az 5. rész történeti egy kicsit megváltozott és itt már nem az erdő a főhelyszín, hanem egy kis falú, ahol éppen a "Hegyiember zenei fesztivál" zajlik. Mindenki jelmezbe bújt, tehát végképp esélytelenné vált, hogy valaki kiszúrja az eltorzult lényeket. Ezáltal teljesen védtelenek lettek az emberek, és az alig pár főből álló rendőrségnek is kicsúszik a kezei közül a falu irányítása... 

Személy szerint az első 3 rész nagyon tetszett, viszont a 4. rész már egy katasztrófával volt egyenlő, ezáltal nem sok jót reméltem az újabb epizódtól. Viszont úgy érzem, hogy ez jobb lett, mint a legutóbbi, de azért messze elmaradt az első 3 rész szintjétől. 
A történet kiszámítható volt az első perctől kezdve, úgyhogy semmiért nem kellett izgulni. A CGI és a színészek is kegyetlenül gyengék voltak, tehát a film semmilyen módon nem éri el még a B kategóriát sem. Ráadásul a filmet ismételten úgy fejezték be, hogy a folytatás garantált lesz. De mégis meddig akarják lehúzni az újabb bőrt erről a storyról?? Elképesztő, hogy mennyire felesleges...
2,5/10

A horror műfajba sorolták a filmet, de szerintem attól nagyon messze áll. Én inkább katasztrófafilmnek vagy egy gyenge drámának mondanám. Persze ezeken belül is csak egy B szintnek felel meg, holott az alapötlet egész jónak mondható.

A négy barát, Jenna, Ian, Michael, és Renee kiruccannak egyet pihenni egy tóparti házhoz. Az esti iszogatás után, azt tervezték, hogy kipróbálják a ház szaunáját.
Egy rövid bent lét után úgy gondolták, hogy megmártóznak a kinti tóban is, majd ismét visszatérnek a szaunába, de Michael és Renee időközben összekapott, úgyhogy csak hárman mentek vissza. A fordulópont viszont akkor érkezik el, amikor végleg kiszerettek volna jönni, de valami miatt az ajtó nem nyílt ki. Az idő viszont telik és a hőmérséklet emelkedik, de ami a legfontosabb, hogy semmiképp nem érheti el a 247 °Fahrenheitet....

Eddig minden stimmelt is, de a történések során több sebből is elkezdett vérezni a film. Pedig egy esti kikapcsolódásra elegendő lett volna az alapanyag, viszont bő félóra után teljesen szétesett az addig felépített mozi. A cselekményt nem hagyták kibontakozni, ezáltal olyan lett az egész, mintha fél jeleneteket látnánk. Több idegesítő cselekedetet is végrehajtottak a szereplők, amik sajnos nem segítettek az addig is feszültségmentes film szintlépéséhez. Ami még nagyon szemet szúrhat a nézőnek, az a színészi játék. Egyszerűen katasztrófa volt. Alapból nem vártam Oscar díjas alakításokat, de azért ennél többet szerettem volna látni tőlük.

Mindent összevetve kicsit csalódott vagyok, mert egész jól indult, de nagyon rosszul fejeződött be a film. A B szint alját érte csak el, úgyhogy 4/10

A popkultúrában elterjedt nevén a Szikla, közismert nevén az Alcatraz. Egy történelmi helyszín, megannyi legendával és történettel. Minden bizonnyal a világ egyik leghíresebb börtöne volt, amely a San-Francisco öböl közepén helyezkedik el (ma már emlékhely, illetve turistalátványosság). Miután egy szigeten található a létesítmény, így kizárólag csak levegőben vagy vízen lehet megközelíteni, ezáltal a szökés rettentő nehezen volt kivitelezhető. De páran mégis megpróbálták....

Köztük Henri Young is, aki 5 dollár miatt került börtönbe, miután az éhező testvérén próbált segíteni. Miután bekerült az Alcatrazba, néhány barát segítségével megpróbáltak megszökni a létesítményből, de a terv kudarcba fulladt. A történtek után Henrit az Alcatraz egyik magánzárkájába zárják és 3 éven keresztül a sötétségben, magányosan kell élnie. A 3 év elteltével viszont gyökeresen megváltozik Henri személyisége, ami egyéb problémákhoz vezet.....

Három kulcsszó ami számomra megalapoz egy filmet. Börtön, gyilkosság, bíróság. Amikor ezt a 3 dolgot megkapom, akkor általában egy remek élménnyel gazdagodok és ezt a tendenciát ez a film sem szakította meg. Remekül felépített filmnek a valódi történet egy kivételes alapanyagot szolgáltatott, melyhez a remek színészi gárda is jócskán hozzátett. Legfőképpen Kevin Baconről kell beszélni, mert elképesztően jól játszott Henri Young szerepében. A tekintete, a mozdulatai egy nagyon erős színészi teljesítményről árulkodott. Mellette Christian Slater is kellemes meglepetés volt. Szimpatikus színész. És persze ott volt a jó öreg Gary Oldman is, aki sajnálatos módon csak keveset játszik a filmben, de amikor a képernyőn megjelenik, akkor bizony erősen a monitor elé szegezi a tekintetünket.

A színészek mellett a korhű ábrázolás is rendesen meg lett csinálva, tehát nem nagyon lehet belekötni a filmbe. Persze azt nem mondom, hogy világmegváltó film, de azt igen, hogy amikor megnézzük, akkor egy remek élménnyel leszünk gazdagabbak, így egy viszonylag magas pontszámot fog tőlem kapni, ami nem más mint a 8/10