A story a 30-as években játszódik, pontosabban a szesztilalom idején. A Bondurant-fivérek, Forrest (Tom Hardy), Jack (Shia LaBeouf) és Howard (Jason Clarke) hármas eléggé ismert volt akkoriban az Egyesült Államokbeli, Franklin megyében. Egy nagyon jól menő csempészüzletet tudhattak magukénak, de a boldog idők csak addig tartottak, amíg fel nem tűnt Charles Rakes (Guy Pearce), aki részesedéseket követelt magának az üzletekből. A nagymenő korrupt ügynöknek mindenki fejet hajtott a megyében, kivétel a Bondurant fivérek. Ezzel egy nagy konfliktus veszi kezdetét....

A rendező, John Hillcoat már nem egy új név volt a szakmában, mert többek között olyan filmeket rendezett már, mint Az ajánlat, és az Út. (véleményem szerint az Út egy rendkívül jó film). Viszont ezzel a filmmel egy új szintre léphet és biztos vagyok benne, hogy látunk még tőle minőségi alkotásokat.
A filmet nagyszerű precizitással alkotta meg. Nagyon nehéz belekötni, és őszintén nem is akarok, mert olyan élményt nyújtott, amit nem minden film tud mostanában. Sajnos futószalagon gyártják a gyengébbnél gyengébb filmeket és amikor a sok között rátalálunk egy kincsre, akkor azt teljes mértékben ki kell élvezni.

A történet nagy része adott volt, mivel igaz történet alapján készült. (biztos, hogy volt pár átírás, hogy eladhatóbb legyen). Fontos megjegyezni, hogy rengeteg olyan film készült, ami ebben a korban játszódik. De nem mindegy a körítés, illetve, hogy igaz történet alapján vagy puszta képzelet alapján született meg a mű. Általában az valós eseményekre épülő filmek nagyobb érzéseket váltanak ki az emberekből, talán ez is dobott a film élményen, de nem bánom.
Fantasztikus kamerázás volt végig a filmben. Remek tájon játszódott a történet. A sminkesek és a jelmeztervezők kitettek magukért, mert az akkori kort nagyon át tudták adni.

Viszont ami a legnagyobb meglepetés volt a filmben, hogy az összes színészt ki lehet emelni. Mindenki fantasztikusan játszott. De a legnagyobb meglepetést talán a Transformers filmek sztárja Shia LaBeouf adta. Elég sok ember beskatulyázta már és ehhez viszonyítva magához képest ő alakította a legnagyobbat. Viszont, ha általánosságban nézem akkor Tom Hardy és Guy Pearce játéka szállította a legjobb minőséget. Annyira természetesen és könnyedén játszottak, mintha tényleg az adott karakter lenne az igazi személyiségük. Eszméletlen jó volt.
Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy Gary Oldman viszonylag keveset játszott, pedig ő is hozta a tőle várható magas szintet.

Tehát összességében hatalmas élmény volt a film. Az utolsó akció jelenetnél már szinte tátott szájjal ütem a moziban, ami feltette az i-re a pontot.
Miután nagyon friss az élmény, így lehet, hogy közrejátszik a végpontszámban, de mindenesetre ez most 8/10

És azt is meg kell jegyeznem vele kapcsolatban, hogy a sok gyenge film mellett tud ő minőségi filmekben is játszani. Gondolok itt a Pánikszobára, Út a vadonba, The runaways (itt a szerepet nagyon jól ráírták), és a Beszélj! című filmekre. És remélhetőleg az On the Road című film is beváltja a hozzá fűzött reményeket.

A történet során megismerhetünk egy házaspárt, akik között már jó ideje megromlott a kapcsolat, ráadásul a lányuk is meghalt.Ezek után a férj menekülni szeretne otthonról. Ezt egy üzleti út során meg is teheti. A másik városban megismerkedik a fiatal Malloryvel (Kristen Stewart), akit nem éppen a normális életstílus jellemez. Egy különleges kapcsolat alakul ki közöttük. Doug (James Gandolfini) úgy érzi, hogy Mallory mellett rendbe jön az élete. Közben Lois (Melissa Leo) a feleség, saját félelmeit leküzdve útnak indul, hogy megmentse a házasságukat....

A film rendkívül realisztikusan lett ábrázolva. A történet akár a való életben is megtörténhetne. Több okból is minőségi alkotásnak lehet nevezni. Többek között a kamerázás nagyon el lett találva és ezáltal a képi világ is egy nagyon jó drámai hatást eredményezett. Kicsit szürke, kicsit komor (persze itt ott 1-2 poén belekerült) hangulat volt jellemző. Egy drámánál általában az a jellemző, hogy a történések lassú folyásúak, ezt a jelenséget itt is tapasztalhatjuk. De ez a lassúság nem megy a koncentráció kárára, sőt ez által az ember még jobban bele tudja magát élni a cselekménybe.

A karakterekről annyit, hogy Kristen meglepően jó volt. Úgy érzem az e fajta karakter tökéletesen illik hozzá. Kellemes meglepetés volt. Gandolfini egy szerethető, szimpatikus karaktert formált meg. Vele se volt gond, hozott egy jó szintet ő is. Viszont Melissa karaktere felettébb idegesítő volt a film nagy részében, de azt hozzá kell tennem, hogy ő nála éreztem a legnagyobb fejlődést a történések során. A végére teljesen másként nézett rá az ember.

Amit negatívumként fogtam fel azaz, hogy volt 1-2 olyan jelenet, amit nem értettem, kissé súlytalannak éreztem. Talán kissé felesleges is volt. De ez tényleg csak pár jelenet, kb 1-2 perc lehetett összesen az egész filmben.
Viszont egy darabig azt hittem, hogy egy Micsoda nő! utánzatot kapok. Ettől nagyon megijedtem és kissé furán néztem. De szerencsére teljesen más irányba megy a film, úgyhogy az 1-2 sablont leszámítva nem volt gond.

7,5/10

1-2 szót a film történetéről. Newland Archer (Daniel Day-Lewis) az eljegyzése után megismerkedik a menyasszonya (Winona Ryder) rokonával, Ellen Olesnkával (Michelle Pfeiffer). A történések során egyre erősebb vonzalmak ébrednek Archerben az asszony iránt. Ez által a történet egy romantikus drámává válik. Valakinek fel kell adnia az érzéseit és lépnie kell...

A film első sorban romantikus, de elég nagy szerepe van a drámaiságnak is. Az érzelmek dominálnak és a szereplők között egy szerelmi háromszög alakul ki. Szerintem nagyon sokat számított, hogy női írója volt a filmnek. Ezáltal a romantika elég nagy minőségi szintre lépett.

Ami viszont a legnagyobb pozitívum a filmmel kapcsolatban az a fényképezés és a korhű ábrázolás. Egyszerűen fantasztikus volt. Nem is csoda, hogy megkapta a legjobb jelmeztervezésért járó Oscar díjat az alkotás. A film a 19. században játszódik és a színészek remekül hozták az akkor stílust, az akkori viselkedést. Bár be kell valljam nem éreztem egyik színésznél sem az áttörést a játékukban, de ha mégis ki kéne valakit emelnem akkor az Michelle Pfeiffer lenne. Fura mód Ryder kapott jelöléseket, pedig őt éreztem a 3 színész közül a leggyengébbnek.

A film alatt többször is hallottuk az elbeszélő hangját. Ezáltal olyan érzésünk volt, mintha egy könyvet olvasnánk. Ez is egy jó ötlet volt szerintem.

A negatívumok pedig az, hogy a story és maga az egész film nem igazán kötött le. Több helyen untam is egy kicsit. Viszont, ennek ellenére egy egész jó filmnek nevezném.

7/10

A filmet amúgy az apjának ajánlotta -> Luciano Charles Scorsese

hmmm... ja, ez nem az a film.

Itt Snow (Guy Pearce) az ex-CIA ügynöknek kell megpróbálnia bejutni a börtönbe, majd a küldetését végrehajtania. Ami nem más mint az elnök lányát (Maggie Grace) hazahozni a Földre.

A film felidézi a 80-as 90-es évek akciófilmjeinek a hangulatát. Tehát cigi a szájban és a főhős egyedül ledarálja a több száz emberből álló ellenséges haderőt. Mindezt a realitást arcon köpve. Sajnos manapság a Feláldozhatókon kívül nem sok ilyen filmmel találkozhatunk. Nincs tesztoszteron túltengés az akciófilmekben. Minden csak az effektekkel akarnak megoldani. Itt már az első perctől kezdve próbálták a feszültséget kelteni.
Hát a CGI ennél a filmnél nagyon gyengére sikeredett. Komolyan mondom a 80-as években jobban használták a technikát. De végül is ez annyira nem szólt bele a filmélménybe. Ennek a célja a kikapcsolódás és a retro hangulat volt a célja, amit többé kevésbé megkaptam.

A film legnagyobb erőssége Guy Pearce volt. Laza nagyképű karaktert kapott, amit nagyon jól el is játszott. Lazán és poénosan, de mégis komolyan hajtotta végre a feladatát.

Végezetül, számomra a 80-as években vagy nagyon jó akció filmek készültek, vagy nagyon gyengék. Középutat nem nagyon találtam, de talán ez Pearce miatt oda kerülhet. De a film tipikusan az a fajta amikben régen Dolph Lundgren kapott főszerepet.

Szerintem a film egyszeri nézést megérdemel, de a megtekintés után pár órával már azt sem tudjuk mit néztünk. Kikapcsolódásra jó választás a maga 90 percével.
6/10

Nálam, ha Cseh filmekről van szó akkor Jan Švankmajer adott olyan élményt, amit még Közép-Európaitól nem kaptam. Talán még Tarr Bélát tudnám megemlíteni, de tőle csak a Sátántangót láttam.
Akikről még érdemes pár szót ejteni azok Roman Polański, Emir Kusturica, Jiří Menzel. Közülük csak Polańskitól láttam alkotásokat, de nem igazán jöttek be. Viszont mind három rendező nagy karriert futott be világszinten. Jól csengenek a neveik.

No, tehát akkor jöjjön a film értékelése -> Amikor elkezdtem nézni a filmet, azt hittem, hogy Felső tízezer 2 lesz (életem egyik legrosszabb filmes élménye volt). Teltek a percek és úgy éreztem, hogy kínszenvedés lesz az egész az egész. De, még mielőtt feladtam volna jött a fordulópont, azaz a film lényege az örökség. Ez teljesen megváltoztatta a film iránti érdeklődésemet. Jöttek egymás után az érdekesebb jelenetek és komolyan elkezdett érdekelni a film. Bohous (Bolek Polívka) a főszereplő karaktere elég fura volt. Tipikusan az aki faluról jön, majd bemegy a városba és mindenen csodálkozik. Persze a "jó" szokásait nem tudja elhagyni és sokak számára túlbuzgó lesz. Külön öröm volt, hogy Reviczky Gábor volt a szinkronhangja.

A rendező a filmhez rendkívül jól választott ki a helyszíneket. Majd ezek után nagyon jól ötvözte a falusi és városi életet. Faluból városba, városból faluba helyeződtek át a karakterek által a szokások. Engem személy szerint teljesen megfogott a képi világa. Nagyon tetszett ez a svájci sapkával való öltözködés. (nagyon vicces, de tökéletesen passzolt hozzájuk)

Amivel viszont nem voltam megelégedve, hogy viszonylag sok üresjárat volt a filmben. Többször is elkalandozott a figyelmem. Vagy nagyon lekötött az adott rész, vagy pont az ellenkezője. Bohous házban az öreg nagyon idegesítő volt. Amikor megszólalt, szinte a falra tudtam volna mászni. Nagyon gyenge és idegesítő szinkronhangot adtak hozzá.

Nagyobbrészt tetszett a film, de nem biztos, hogy a közeljövőben újra tudnám nézni. 6,5/10