Tudomány, fantasztikum esetleg némi realitást tartalmazó történet?! Miért ne? Az egyik fél sem tudja megcáfolni a másik igazát. Erre a legjobb példa, miszerint a világegyetem végtelen, avagy nem? Az emberi képzelet határtalan, ezáltal bármibe, bármit belelehet beszélni. 

Kellemes meglepetés volt a film számomra, mert mindig is szerettem az olyan filmeket, amik több témát is érintenek többé kevésbe. Gondolok itt a történelemre, vallásra, biológiára, pszichológiára. A felvetett kérdések mindig elgondolkodtatják a nézőt és ilyenkor gyakran beindul a fantázia világ is.
A történet most egy egyetemi professzorról szól, aki ott hagyja az egyetemet. A kollégáit meglepi a váratlan döntés, így még az indulás előtt meglátogatják és kikérdezik, hogy miért döntött így. A továbbállásának oka viszont megdöbbenti az egyetemi tanárokat, akik nem is akarnak hinni neki, miszerint John egy halhatatlan ember aki 10 évnél tovább nem tartózkodik egy helyen, hogy nehogy kiderüljön a titka. A legfontosabb, hogy sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudják a hallottakat...

A rendkívül erős storyt Jerome Bixby írta, aki a film bemutatását nem élhette meg, mivel 1998-ban elhunyt. Mint mondtam már az egész film legnagyobb erőssége maga a történet, bár meghallgatnék néhány szakmabeli ember véleményét a filmmel kapcsolatban, mert az rendben van, hogy rendkívül sok mindent megcáfolnak a filmben, de érdekelne 1-2 olyan vélemény is.
De tegyük fel megtörténne egy ilyen eset, akkor azt ki hinné el? Mondjuk a Messiás eljövetele újra létrejönne és a mai világban valaki Krisztusnak tenné ki magát. Ki hinne neki? Senki. Még akkor sem hinnének neki, ha nagyon fel lenne készülve, mint a filmben Oldman professzor (milyen találó név ). Sok szakember úgy reagálna, mint Will, tehát egyből be akarnák vinni egy elmegyogyóba. Magyarul nem sok esélye lenne a XXI. században.
A színészekről nem mondanék sokat, mert Tony Todd-on kívül az összes ismeretlen volt. A színészi játékot felesleges értékelni, mert se jó, se rossz nem volt. De maga a film nem követelte meg az Oscar díjas alkotásokat.

Ezek után, mindent összevetve egy hatalmas filmet kaptam, amiről órákat lehetne beszélni és fantáziálni. Ajánlom mindenkinek. Nálam ez most 9/10

2010-ben az After Dark Horrorfest keretein belül mutattak be 8 filmet, melyek közül az egyik a The Reeds azaz a Nádas volt. Alapjába véve tudni kell erről a fesztiválról, hogy nem a minőségi horror filmek megismerése a cél. Többségében B kategóriát képviselnek, bár néha kitűnik 1-1 élvezhetőbb alkotás is. Horror rajongóknak mindenképp érdemes belenézni ezekbe a filmekbe.

A film története egy fiatalokból álló turistacsoportról szól, akik csónakázni indulnak hétvégére egy nádas vidékre. A kirándulásból rémálom lesz. Egyrészt lerobban a csónak, másrészt a végtelen nádasból gyalog kéne kijutni. Persze, ekkor még nem sejtik, hogy ez csak a kezdet,mert a nádasban egyre furcsább dolgok történnek...

Személy szerint én kedvelem az ehhez hasonló B kategóriás horrorfilmeket, de ez valahogy nem igazán fogott meg. Talán a helyszín is közrejátszott ebben. Valahogy ez a nádas vidék, ellenszenves volt, ráadásul nem értem, hogy egy turistacsoport miért menne egy ilyen helyre. Legalább ha szép terület lett volna...
Emellett a szereplők sem voltak jók, pedig volt köztük egy nagyobb név is, mégpedig Geoff Bell, akit többek között a Biznisz, Huligánok, Spíler, és a Hadak útján című filmekből ismerhetünk.
A szereplők mellett az egész film erőltetett volt számomra. Felesleges és idióta cselekményekkel volt tele. Néha fel is tettem magamnak a kérdést, hogy ezt most miért?!

Tehát összességében gyenge volt, bár egyszer meglehetett nézni, de többre számítottam. Legyen 4/10

Kérem szépen, ez nem Tim Burton volt! Esetleg olyan verziót tudok elképzelni, hogy beszedett valamit, vagy egy ember az ő nevével megrendezte ezt a filmet. Hatalmas csalódás, annak ellenére, hogy szinte csak rosszat hallottam a filmről. Pedig én nagyon szeretem a Burton által rendezett alkotásokat, mégpedig az egyedi stílusa miatt, de itt még azt sem lehetett észrevenni. Emellett olyan sztárokkal szokott együtt dolgozni, akik azért nagy részben garanciát jelentenek a sikerre, feltéve, ha a filmet nem Éjsötét árnyéknak nevezik.

Szerepelt a filmben többek között Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Helena Bonham Carter, Christopher Lee is. Egy ilyen nevekből álló színészi gárdától elvárná az ember, hogy valamit mutassanak a vásznon, de itt a színészi teljesítmény majdnem a nullával volt egyenlő. Persze lehetne azt mondani, hogy maga a film nem követel nagy alakításokat, de azért mégis...
Bevallom őszintén ez volt a leggyengébb Tim Burton film amit valaha láttam és ez Johnny Depp filmográfiájára is igaz.

És, hogy miről szól a film? Lényegében arról, hogy 200 évvel ezelőtt egy szerelmi csalódás miatt, Angelique (Eva Green) megátkozza a Collins famíliát. Majd az átok során Barnabas (Depp) vámpírrá változik és ezáltal halhatatlan lesz. Az élve eltemetés után eltelik bő 200 év és a konfliktus helyzet ugyan ott folytatódik, ahol abbamaradt....

Egy giccsparádé, ami egy gyerekes bosszúvággyal van megfűszerezve. Unalmas és izzadtságszagú az egész. Néhol ellőnek 1-2 értelmes poént, de ez nem elég, hogy megmentse a filmet.

Ezek után nagyon remélem, hogy Tim Burton a Frankenweenie-vel ismét megmutatja, hogy mit is tud igazán.
De az Éjsőtét csak 3,5/10

Sorozatokat nem nagyon szoktam nézni, de amikor elkezdek egyet akkor azt teljes átéléssel próbálom végignézni. 2007-ben osztálytársak ajánlották az Odaát című sorozatot, amit még az ajánlás napján elkezdtem nézni és azóta is a legjobb sorozat, amit valaha láttam és hatalmas rajongója lettem a Dean és Sam által alkotott duónak. 

Ezért úgy gondoltam, hogy amint elkezdődik a 8. évad (Október 3.), mindig jövök majd egy epizód ismertetővel.

Leon S. Kennedy visszatért, hogy ismét felvegye a kesztyűt a bioorganizmusok ellen. A helyszín most azonban Oroszország, ahol hatalmas belharcok folynak a kormány és a felkelők között. Rengeteg a harci övezet és a halott, ráadásul az elnöknő és csapata egy újfajta fegyvert akarnak bevetni, amivel egy úgynevezett, 'mester és szolga' kapcsolatot próbálnak létesíteni az ember és zombi között.

A történettel megvettek, ráadásul a Bioterror után reméltem, hogy egy jó Resident Evil mozit kapok ismét, ami részben meg is volt. Egyrészt nagy várakozásokkal ültem a film elé, mivel a Japán animációs filmek nekem nagyon tetszenek, legfőképpen a Final Fantasy VII: Advent Children című film. (A mai napig amikor belenézek a HD verzióba, egy szuper látvány fogad. Fantasztikus a film grafikája, pedig már nem mai alkotás, mivel 2005-ben készült.) De ide sorolhatnám az Exmachina című animációs filmet is. Másrészt a Resident Evil story mindig is megfogott, plusz az első rész számomra hatalmas meglepetés volt, úgyhogy minden megvolt ahhoz, hogy jól szórakozzak.

De! Amint elkezdődött a film, egyből észrevettem, hogy a CGI nem a legjobb. 2012-ben már tudnak ennél sokkal jobbat is. Ezek után húztam is egy kicsit a számat, de erre rátett még 1 lapáttal az elkövetkező 1 óra is, ami szerintem unalmas volt. Szerencsére az utolsó 30 percre felpörögtek az események és élvezhetőbb is lett a film. Kaptam egy nagy adag akciót, feszültséget és szuper zombikat. Ezek után azt mondom, ha az egész film ilyen szintű lett volna akkor egy remekbe szabott alkotást kaptam volna. Így viszont csak egy könnyed kikapcsolódásra való film lett, amit 1-2 héten belül el is felejtünk.

Ezek után, már csak az a kérdés maradt hátra, hogy ezekkel a karakterekkel (Leon, Ada Wong, stb) miért nem csinálnak élőszereplős filmet, amiben ők a főszereplők? Alice-ból azaz Milla Jovovich-ból már kezd egy kicsit sok lenni, persze a filmeket még mindig eltudják adni, de én szívesebben néznék már egy másik fajta Resident Evil filmet.

6/10

Számomra a western műfaj egy hiánypótló részleg. Rendkívül sok klasszikus minőségi film készült, amit még be kéne majd pótolni az idők során. Mégpedig azért, mert amiket eddig láttam, azoknak a többsége nagyon tetszett. Pl. A jó, a rossz és a csúf, Börtönvonat Yumába, Nincs bocsánat.

Mathieu Kassovitz munkássága nem volt ismeretlen számomra, mivel láttam már több filmet is tőle. A Gyűlölet, Gothika, és a Babylon A.D. című filmeket. Az utóbbit kivéve egész elfogadható alkotásoknak mondanám a filmjeit. A Gyűlölet hangulatilag, míg a Gothika teljes egészében megfogott. Ezekből kifolyólag úgy gondolom, hogy jó úton halad a rendezői karrierjében.

1977-et írunk. A képregény filmek még gyerekcipőben jártak. A legtöbb ilyen alkotás nagyon gagyi és gyerekes volt. Sokkal inkább egy poénos filmről van szó, amit egyáltalán nem szabad komolyan venni. (Már amennyire egy képregény adoptációs filmet komolyan lehet)