A Bardeni Bellák végső fellépése hűen követi az előző két rész már jól bevált sémáját, viszont egy új szereplőnek köszönhetően pukkan a végén.

Az első gondolat, amely megfogalmazódott bennem még a sorozat első része után az volt, hogy „annyira 2017”! Ha azokat a kulturális termékeket kellene felsorolni, amelyek a mostanában nagyobb visszhangot kapó társadalmi problémákkal foglalkoztak, a Tűnj el! mellett a SMILF volt az a tavalyi évből, amely érett hozzáállásról adott tanúbizonyságot. A 2017-es címke tehát azt is jelenti, hogy ezek az alkotások haladtak is a korral.

Jövő héten kerül a mozikba a Floridai álom, amely kapcsán leginkább Willem Dafoe Globe-jelölést érő alakítását szokták megemlíteni. Ebben a filmben azért ennél sokkal több van, például egy hihetetlenül cserfes, hétéves kislány, aki sokkal nagyobb badass, mint amilyen Wonder Woman valaha is lesz.

Paul Safranek (Matt Damon) tipikus kisember, akinek vállát ólomsúlyként nyomják a hétköznapi élet problémái, melyek elől feleségével karöltve most elmenekülhet egy eszméletlen norvég találmány segítségével. A kisemberből még kisebb lesz, pontosan 12 centiméter, a testével együtt viszont a problémák is nemhogy eltörpülnek, hanem teljességgel el is tűnnek, a vagyona pedig a mérettel fordított arányban megnő. Mindezek mellett még a bolygó ökoszisztémájáért is sokat tesz azzal, hogy ezentúl csak körülbelül annyit fogyaszt és szemetel majd, mint egy megtermettebb rovar. Igazi utópia. Vagy mégsem?

1999. január 10-e meghatározó időpontja a televíziós sorozatozás történelmének. Aznap indult útjára David Chase legendássá vált alkotása a Maffiózók, mely alapvetően megváltoztatta a trendeket a kisképernyős szórakoztatás világában: Tony Soprano színre lépésével ugyanis beköszöntött az antihősök kora.

Uwe Boll a Seed című filmjével már megmutatta, hogy képes olyan képsorokkal feltölteni a filmjeit, amik megbotránkoztatják a nézőket. Úgy is mondhatnám, hogy kell egyfajta gyomor hozzájuk, hogy túléljünk bizonyos részeket. 2009-ben pedig egy valós eseményt próbált meg feldolgozni a maga módján, méghozzá egészen vállalhatóan. Ha másra nem is, de legalább arra mindenképpen jó volt, hogy utána olvassak, mi is volt ez a bizonyos darfúri vérengzés.

Az X-akták 11. évadával a készítők – az ígéretek szerint – arra vállalkoztak, hogy végleg felfedik előttünk az igazságot. Az igazságot, aminek darabjait már két és fél évtizede rakosgatjuk anélkül, hogy valóban látnánk a teljes képet. De vajon lesz-e létjogosultsága a sorozatnak, ha a legfőbb magja, a mitológiája, vagyis az igazság immáron nem lesz többé odaát? Olvasd tovább, ha te is hinni akarsz!

Mindig jó érzéssel tölt el, mikor olyan alkotásokra bukkanok, amik bár sosem voltak A-listás filmek, ennek ellenére mégis sokan szeretik őket, de nekem valamiért eddig kimaradtak az életemből. Rutger Hauer Őrült Stoneja pedig pont egy ilyen alkotás, méghozzá a legjobb fajtából!

„Két kávét. Dupla adag cukorral!"